Az “igazmondó” Vass Adám
Háborognak a román nacionalisták történt ugyanis, hogy a CFR Cluj frissen igazolt játékosa Vass Ádám a Sport.ro-nak angolul nyilatkozva “Hungarian city”-nek, azaz magyar városnak nevezte Kolozsvárt.
Nosza a román sajtó nem is keslelkedett es azonnal darabjaira szedte a nyilatkozatát, megjegyezvén, hogy külföldiek esetében megszokott, hogy összekeverik Budapestet Bukaresttel, de Kolozsvárral ez még nem fordult elő.
A lapok arról is írnak hogy a játékos nyakára egy magyar címert tetováltak, a Dinamo szurkolói pedig tiltakozásképp neki címzett transzparensekkel készülnek a Szuperkupa-döntőre.
Ám tegyék, szívük joga, a tényen azonban miszerint Kolozsvár már csak a történelmi múltja okán is egy magyar város mit sem változtat.
Kolozsvárott,
ugyanis egészen addig, amíg a trianoni szerződés Kolozsvárt a román
államnak nem juttatta számottevő román lakossággal nem rendelkezett, a
magyarság azonban még azután is, egészen az ötvenes évek közepéig
számottevő számbeli fölényben volt. Ennek érzékeltetésére álljon itt
néhány számadat: 1920-ban a város lakosságának 83%-a magyar, 12%-a
román, 1930-ban 54%-a magyar, 34%-a román és csak 1956-ra lett mindössze
47%-ban magyar és közel 50%-ban román.Sajnos az azóta eltelt több mint 5 évtized alatt a magyarság szamaránya az előre elhatározott és eltervezett, módszeres és erőszakos politika okán mára 16%-ra esett vissza.
A bukaresti kormányok ugyanis nem arra a következtetésre jutottak el a két világháború közötti nemzetiségi konfliktusok, majd Erdély területének 1940-es megosztása nyomán, hogy az erdélyi magyarsággal (az egész magyarsággal) valamilyen tisztességes és tartós kompromisszumot kell kötni, amely “hosszú távon” teszi lehetővé a két nép együttélését és együttműködését, ellenkezőleg, arra a következtetésre, hogy az erdélyi magyarság történelmi lakóterületeit lehetőleg telepesek odairányításával meg kell bontani, és történelmi intézményeit, amelyek kultúráját fenntartották, össze kell roppantani. Ennek a politikai folyamatnak olyan szakaszai voltak, mint az ősi egyházi kollégiumok: a piarista, a református és az unitárius középiskola államosítása, a kolozsvári magyar orvosi egyetem Marosvásárhelyre költöztetése, a Bolyai Tudományegyetem, illetve számos magyar iskola és kulturális intézmény felszámolása. Leginkább pedig az a módszeres telepítési politika, amelynek keretében tízezrével telepítették Kolozsvárra a havasalföldi, moldvai és dél-erdélyi románokat, miközben a beköltözés engedélyhez kötésével megakadályozták azt, hogy Kolozsváron találjon otthonra a Székelyföld vagy az egészen közeli Kalotaszeg magyar népfeleslege. Ebben a tekintetben a régi Kolozsvár határában: Monostoron, Györgyfalván vagy a Torda felé vezető út mentén felépített új lakótelepek jelentették az elrománosítás legfőbb eszközét.
Egy sok-sok évszázadra visszatekintő város arculatát és levegőjét persze így is
nehéz megváltoztatni: Kolozsvár templomai és palotái, terei és köztéri szobrai ma is minden tekintetben magukon viselik a magyar történelem és kultúra keze nyomát annak ellenére, hogy a nagyromán politika persze ezeknek a nyomoknak az eltüntetésével vagy elhalványításával is megpróbálkozott. Nemcsak a régi magyar utcanevek “románosítása” mutatja ezt, hanem – még a két világháború közötti időben – a város közepébe épített hatalmas és ormótlan ortodox katedrális vagy az egykori Széchenyi téren felállított – mértéktartónak ugyancsak aligha nevezhető – Mihai Viteazul-lovasszobor is, miközben Ceausescu rémuralma idején az is szóba került, hogy Fadrusz János nagyszerű Mátyás király-szobrát a főtérről ki kellene telepíteni.
Mindez kiegészül a város történetének a román történészek által való módszeres meghamisításával is.
Gheorghe Funar Kolozsvár volt polgármestere már addig merészkedett, hogy kijelentette: “a város lakossága [...]többségében mindig román volt és ma is az.”
Gyakran elhangzik a román soviniszták szájából az is miszerint CLUJUL NU E “COLOJVAR”!
Legalább ebben az egyben egyetértünk mert szerintem is : CLUJUL E KOLOZSVÁR!
Felhasznált Irodalom: POMOGÁTS BÉLA - Erdélyi magyar városok Forrás: http://terrasiculorum.wordpress.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése