 |
| Victor Ponta nem hazudtolja meg múltját |
2012-es romániai önkormányzati választások talán az elmúlt évtizedek legmozgalmasabb kampányával indított. Az erdélyi és romániai politikai palettán elkerülhetetlen átrendeződések indultak meg. A közállapotokra és az erdélyi magyar nemzetpolitikára negatívan ható változásoknak több mozgatórugója van.
A román társadalomban eluralkodott tehetetlenség és elégedetlenség a jobbközép Demokrata Liberális Pártot (PDL) támadja vélt-valós vádakkal, miközben a rossz közigazgatási állapotokért, egészségügyi, gazdasági instabilitásért valójában az a pézoligarchia felelős, amely Európa országait válságba sodorta és a jövőben még jobban el akarja lehetetleníteni. A román átlagpolgár húsz év után kezd rájönni, hogy a mindenkori román kormányzat és a mögötte álló háttérerők csúnyán becsapták és kihasználták a népet, a nagyromán álom pedig nem más, mint a nemzetközi szabadkőművesség kártyavára.
Sokan azonban még mindig csak a jéghegy csúcsát látják, a világválság és a Romániában igazán napjainkban érződő, de a kezdetektől fogva meglévő instabilitásból fakadó pánikhangulatnak leginkább az erdélyi magyarság látja kárát. A feléledő posztkommunista nosztalgiát a Román Szociáldemokrata Párt (PSD) és a köréje alakult Szociálliberális Szövetség (USL) a végletekig meglovagol. Az új kormány parlamenti kapcsolatokért felelős tárca nélküli miniszterjelöltje az a Mircea Dusa, aki 2010-ben a szocialisták frakcióvezetőjeként felhívást intézett a kormányhoz, hogy tiltsa be a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdélyi megemlékezéseit.
Előzőleg a szociálliberálisok egyes politikusai jelezték: bár a kormányzásba nem vonták be az RMDSZ-t, de meg kell találni annak a módját, hogy az kívülről támogassa majd a kabinetet.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karainak önkényes, törvényellenes megszüntetése predestinálni fogja a szociálliberálisok további társadalmi megítélését, amely a magyar alapítású marosvásárhelyi orvosképzés mellett akár a szocialisták soviniszta diktátumként is felfogható, amely nem csupán szavazatnyerésről szól, hanem Ceausescu sovénkommunizmusát eleveníti fel, egyben a magyarlakta erdélyi települések orvosellátásának ellehetetlenítését, a magyarság további jogfosztását célozza. Az RMDSZ kulcsszerepe ebben a kérdésben egyáltalán nem olyan egyértelmű, ahogyan azt a hírek láttatni engedték. Az RMDSZ ugyanis a végsőkig húzta-halasztotta a MOGYE ügyének megoldását. Ne feledjük, hogy Markó Béla a kormányválság kellős közepén, közvetlenül március 15. előtt egyfajta kampánnyitónak szánta a MOGYE magyar karairól való tárgyalást, miközben a marosvásárhelyi orvosi egyetemért szervezett tüntetések múlt év óta folyamatosan zajlanak! A kialakult helyzetben tehát joggal vetőtik tehát fel sokakban az RMDSZ mártír-szerepe helyetti cinkossága. A kolozsvári Mátyás-szoborcsoport előtt éktelenkedő „Nicolae Iorga”-gúnytábla eltakarítására, a Nagyváradon, Temesváron és Marosvásárhelyen balkáni bestialitással megrongált, vagy ellopott emlékművek rendbehozatala, valamint a Nyárádszeredán kialakult koncepciós román-magyar konfliktushelyzet rendezésére tett ígéretek megoldás helyett rendre elsikkadtak a kormányváltás viharaiban. A kialakult súlyos helyzet megoldása mára túlnőtte kereteit és a magyar nemzetpolitika eddiginél sokkal következetesebb és hangsúlyosabb, jelenlegi külpolitikai kudarcait kijavító beavatkozásért kiált.
Szélsőbaloldali retorikával Dan Diaconescu kereskedelmi televíziós bulvárműsorvezetőből politikussá avanzsált a Román Nép Pártjának vezetője a Ceausescu-rezsim feltámasztásával verbuvált népes szavazótábort a regáti románság alsó néprétegeiből és a cigányság soraiból. A CURS és BCS közvéleménykutató-intézetek felmérése szerint a román lakosság közel felében még mindig megszállottan él Ceausescu kommuzmusának nosztalgiája. A lakosság egy jelentős hányada még mindig vakon hisz a kommunizmusban és elismerően nyugtázza, ahogyan Ceausescu gyakorlatba ültette Trianon tragédiáját, Erdély és Partium városainak lezüllesztését, idegenekkel való felhígítását. Sokan pedig nem mernek szembenézni a kommunizmus rémtetteivel, így a kommunista múlt lélekromboló, parasztvakító béklyóinak rabjai maradnak. A Diaconescu vezette populista párt a nagyromániások helyét átvéve a harmadik helyen futna be az idei választásokon.
A Vladimir Tismăneanu vezette elnöki bizottság jelentése alapján 2006. december 18-án Traian Băsescu államelnök elítélte a román kommunista rendszert, amelyet illegitimnek és kriminálisnak nevezett. A bizottság által kidolgozott összesen 660 oldalas jelentés szerves részét képezi a magyar kisebbség történetére vonatkozó rész is, amely a jelentés 3. fejezetében található.
A román kommunizmus rémtetteit feltáró és határozottan elítélő Tismaneanu-jelentést a nemzetközi és román baloldalról vehemens ellenszenv övezte, ennek következtében ádáz aknamunka indult, amely a baloldali utódkommunisták malmára hajtotta a vizet.
A bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatott demokratákat ért elmarasztaló, több esetben megalpozottnak vélt kritikák ellenére a Traian Basescu vezette csapat az elmúlt 22 év egyik legkonstruktívabb, európai irányultságú kormányalakulata volt. A demokraták politikája szakítani akart a kommunista múlt örökségével, amely elvégezte a maga pusztítását a társadalomban és az egyházban egyaránt, így nem volt többé szükség rá. Basescu öreg tengerészként rájött, hogy ideje irányt váltani és új vizekre evezni, amelyben azonban sem a politikum, sem pedig a társadalom nem volt partnere hosszú távon. A demokrata-liberálisok kormányzata viszont szabadabb teret nyitott az erdélyi magyarság jogköveteléseinek, amely a csausiszta múlt árnyékában élő románok ellenszenvét váltotta ki. Basescu a nyilvánosság előtt protokollból ugyan ellenezte az autonómiát, mégsem maradt közömbös az erdélyi magyarság jogköveteléseivel szemben, hanem ravasz taktikát választva folyamatos tárgyalásokat folytatott az erdélyi magyarság képviselőivel a nemzetiségi jogokról saját szülőföldjükön, Székelyföldön és Bukarestben is. A jobbközép kormány végre zöld utat adott a fiatalabb, 1989 után képzett politikusoknak, akik világszemléletükben megpróbáltak szakítani a balkanizmussal, a posztkommunisták soviniszta, magyarellenes retorikájával és megpróbáltak európaiként viselkedni és dolgozni. Mindez azonban még nem mentesíti őket a felelősség alól, hogy nem vállalták tovább a szociálliberálisokkal való konfrontációt és egyesek kimenekültek a kormány süllyedő hajójáról, mások pedig politikai dezertőrökként pártjuknak, kollégáiknak hátat fordítva álltak át egyik napról a másikra a szociálliberálisokhoz. A demokrata-liberális kormányzat esetlegesen pozitív kimenetelű munkájának vettettek ideigelenesen véget a pár éve még Che Guevarát ábrázoló polóban kampányoló ifjúszocialista Victor Ponta és a mögötte álló szociálliberálisok, akik jellemüket, gerincüket és offenzív, magyarellenes politikájukban szinte 100-%-ig megegyeznek csonkahoni elvtársaikkal.
Victor Ponta 1972-ben született,1995-ben jogászként diplomázott. Doktorátust 2003-ban szerzett nemzetközi jogból. 2001-ig ügyészként dolgozott, ekkor kap államtitkári kinevezést mentorától, Adrian Năstase szocialista miniszterelnöktől.
2002-ben a PSD ifjúsági tagozatának elnökévé választják, 2004 és 2008 között Gorj megyei parlamenti képviselő, majd az uniós jogharmonizációt felügyelő tárca nélküli miniszterré nevezik ki. 2008-ban újabb parlamenti mandátumot szerez, a PSD és a PDL nagykoalíciója idején pedig a parlamenti kapcsolattartásért felelős miniszteri tisztséget töltötte be.
Mircea Geoană elnökválasztási kampányában szóvivőként vállalt szerepet. Két gyermek apja, második felesége Daciana Sârbu PSD-s európai parlamenti képviselő, Ilie Sârbu szenátor lánya.
Victor Ponta kinevezett kormányfő, az épp felfüggesztett börtönbüntetését töltő Adrian Nastase volt miniszterelnök ifjúszocialista felfedezettje és a Szociálliberális Szövetség a verespataki cianidos bányászatból fakadó állítólagos profitból ígér soha nem látott, virtuális népjólétet. Az őszi választási kampány előtti cirkuszhoz és kenyérosztáshoz újabb kölcsönökért pedig azonnali tárgyalásokat kezdeményztek az IMF-el. A szociálliberálisok régi-új szervilizmusát követő, idegen érdekeket kiszolgáló, kollaboráns politikai irányvonala tehát egyértelmű, hatalmuk azonban ingatag, magyarellenes politikájuk a válság megoldása helyett inkább lesz komoly feszültségek forrása.
Az időnként felbukkanó vasgárdisták szellemiségére apelláló, valójában a sovénkommunizmus belügyi csökevényeit némi nacionalista atavizmussal magába tömörítő Új Jobboldal (Noua Dreapta) provokatív, bizonyos alkalomhoz kötött erdélyi magyarellenes fellépései baloldali, megrendelt propagandacélokat szolgáltak, amelyek az év eleje óta amúgy is izzó közhangulatot hivatottak még jobban felheccelni. Ehhez a folymathoz a csausiszta rezsimet is kiszolgáló román ortodoxia buzgón asszisztált (lásd a 2011 december 1-i csíkszeredai felvonulást, vagy a nyárádszeredai koncepciós eljárássorozatot, folyamatos erdélyi hagymakupolás területfoglalásokat). Hasonló támogatás magyar nemzeti szervezetek irányában sajnos még mindig csak hellyel-közzel állapítható meg az erdélyi magyar egyházak részéről. Az erdélyi történelmi magyar egyházi javak állami visszaszolgáltatása viszont megszakadt, restitúció helyett egyre-másra születnek az egyház ellen irányuló koholt perek, amelyek jogos tulajdonukat is kitépnék az egyház testéből. Az önkormányzatok a magyar érdekképviseletek jelenléte ellenére felelőtlenül hágják át a magyar egyházakkal kötött szerződéseiket.
Aranybányászat és lelki hadviselés
Az erdélyi egyházi életet még mindig nem sikerült maradéktalanul megtisztítani a kommunista rendszer sötét ügynökmúltjától. Az egyház mindeddig nem választott hatékony stratégiát az internacionalista támogatással, vírusként fetőző, neoliberális szektariánus ámokfutás ellen, amely a „divide et impera”-„oszd meg és uralkodj” elvet követve rákos sejtként hálózza be és akarja megfojtani a hagyományos magyar keresztény életet, szent királyaink örökségét, az Anyaszentegyház és a magyar nemzet apostoli jogfolytonosságát. A szektásodási törésvonalak válság orvoslása helyett hisztériát és pánikhangulatot keltenek a társalalom befolyásolható részében, világvégét idéző rémvízióikkal, amelyeket ugyancsak külföldről, nemzetközi hálózatok igazolatlan, névtelenségbe burkolózó csoportjai terjesztenek. Amíg a kommunizmus célzottan a lelkeket pusztította, a neoliberális nemzetközi szektarianizmus az öntudatot, a nemzet jellemét, jogfolytonosságát támadja és próbálja kiszolgáltatottságig szedálni, hogy a nemzetvesztő hatalmak kényük-kedvük szerint hajthassák rabigába vagy számolhassák fel nemzetünket. A kommunizmus a jelenkori szektarianizmusnak közös vonása, hogy egyik sem tisztel sem embert, sem pedig a nemzetek egyediségét, mindkettő uniformizálni akar és virtuális médiabálványok műelemeivel, szirupos illúziókkal akar beavatkozni ember és Isten közvetlen kapcsolatába. Ahogyan a fát gyümölcseiről, ezeket a szektásodott vadhajtásokat üzeneteikről, retorikájukról és híveik életéről lehet legkönnyebben felismerni. Fő jellemvonásuk, hogy a magyarságban koholt vádak alapján bűntudatot, félelmet ébresztenek, még jobban megbetegítve ezáltal az amúgy is túlterhelt emberek életét.
Kínosan kerülik a világválság valódi cionista és szabadkőműves köreinek megnevezését, e helyett a kialakult káoszért az erdélyi magyarságot, nemzeti szervezetek tradicionalizmusát, az egyházat pedig az apostoli jogfolytonosság képviseletéért konzervativizmussal vádolják. Módszereikhez felhasználják az egyes körökben szenzációt keltő, az Egyház által azoban mindmáig igazolatlan irányzatok parafrazálását, mint Medjugorje-kultusz, a Nagy figyelmeztetés magánkinyilatkozatatásait. Médiáikon keresztül elferdítik és egy általuk kreált virtuális világgal helyettsítik be a mindenható Isten örök jelenlétét. Az okkult módszereket alkalmazó hisztériaipar eredményeként drasztikusan megemelkedett a lelki betegek és az öngyilkosok száma, így könnyen rájöhetünk, hogy tudatos népirtást folyik, a pánikkeltésben pedig főként a gyógyszeripar és drogkereskedelem érdekelt. A hullagyárosok igazolatlan vallási szekták, médiahálózatok álkeresztény, laikus vezetői, akik ezer szállal kapcsolódnak a globális szabadkőművességhez és országos médiafelügyeletek bársonyszékeiből irányítják a lelki genocídiumot.
Ezt az állítást támasztja alá a Román Audiovizuális Társaság (RAT)(RMGC) Verespatak és ezzel együtt Erdély környezeti katasztrófáját nyomtatott sajtóban és interneten előkészítő médiahadjárata, amelyben a társaság internetes médiaklippjeivel a cianidos aranybányászat befogadására buzdítja emberek millióit. A pusztán anyagi haszonban és Erdély altalajkincseinek kiaknázásában érdekelt kanadai Rosia Montana Gold Corporation gyarmatosító vállalatot pedig békés munkahelyteremtési opcióként tünteti fel. A RAT elnöke maga is úgy véli, a tanácsnak nehéz olyan döntést hoznia a médiakampánnyal kapcsolatosan, amely később a bíróságon is védhető lesz.
Minőségi versus mennyiségi képviselet
A három erdélyi magyar szervezet 15 ezer jelöltet állít a június 10-i önkormányzati választásokra. A pártok május 1-én összesítették és nyújtották be jelöléseiket.
Az RMDSZ-ből kiábrándult partiumi és erdélyi magyarok továbbra is nemzeti alternatívákban keresnek megoldást. Az erdélyi magyarság lényegében belefáradt az elmúlt két évtized ígérgetéseibe, a kis lépéseinek céltalan politikájába és tömegesen fordulnak el az RMDSZ költői igéretekkel és kudarcokkal teli, vérszegény politikájától. Az RMDSZ-el szembeni ellenszenvet tovább tetézi az a tény, hogy a Markó Béla vezette RMDSZ szolgai módon asszisztálta végig a nemzetvesztő, balliberális Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai vonalat és a mindenkori bukaresti hatalmat. Az erdélyi magyarság valódi jogkövetelései, önrendelkezési törekvései a kampányok után fokozatosan elsikkadtak a cotroceni palota útvesztőiben. Nyirő József végtisztesség helyett diplomáciai kudarcba fulladt bortánya, az RMDSZ kommunista időket idéző, megfélemlítésekkel és testi erőszakkal tarkított, laszámolásokat idéző kampánya miatt sok erdélyi szavazót veszít.
A húsz éve tartó deficites képviselet következtében kaptak új erőre a nemzeti alternatívát kínáló szervezetek főleg Székelyföldön, Közép-Erdélyben és a Szilágyságban. A választók pozitívan értékelik a korábban népszerű Magyar Polgári Párt (MPP) és az egyre erősödő Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) között létrejött kolozsvári és székelyföldi koalíciót.
Az Erdélyi Magyar Néppárt valamilyen szinten biztosan győztese lesz az idei választásoknak, átütő győzelmet azonban a következő választásokkor arathat. Addig viszont ideje lesz minden téren felkészülni, megerősödni, ehhez pedig a jelek szerint megkapja a Fidesz-KDNP kormány támogatását is. Az EMNP minőségi és nemzeti cselekvési tervvel válthatja fel az RMDSZ mennyiségi, egyre súlytalanabbá váló politikáját.
Az RMDSZ ötszáz jelölttel bővíti tanácsosjelöltjeinek listáját. A szövetség kampánya során kijelentette, hogy nem kíván szövetségre lépni egyetlen magyar párttal, így az Erdélyi Magyar Néppárttal és a Magyar Polgári Párttal sem. A helyenként konzultatív, Közép-Erdélyben é Partiumban pedig kifejezetten provokatív, baloldali kampányt folytató RMDSZ a korábbi egység legfőbb hangoztatójából az erdélyi és partiumi magyarság megosztásának szimbólumává lépett elő. A szovátai RMDSZ-vezetők és néhány meghatározó erdélyi és partiumi közéleti személyiség kilépése a RMDSZ-ből komoly figyelmeztetés a szövetség számára.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak (HVIM) a jövőben még komolyabb szerepe lehet a tizenévesek és az 1989 után felnőtt generáció körében. A HVIM erdélyi szervezeteinek aktivitásán és az őket támogató anyaországi nemzeti szervezetek bátor és érdemi együttműködése tovább erősítheti Erdély nemzeti gerincét, tradicionalista öntudatát, amelyet Trianon tragédiája, Ceausescu kommunista diktatúrája és a szabados áldemokrácia sem tudott megtörni és amelyre életképes, sorsát és nemzeti hivatását bátran vállaló magyar generáció épülhet. Több törekvés erőfeszítése ellenére az erdélyi magyarság kemény magját az erdélyi vármegyések alkotják, akiknek jövőbeli kiemeltebb közéleti szerepét a HVIM tradicionalizmusa, a Szent Korona Tanr és apostoli jogfolytonosság fegyelmére alapuló szigorú belső rendje, folyamatos közéleti nemzetébresztő tevékenysége és az ebből következő dinamikus fejlődés biztosíthat. A nemzeti radikálisok egyik fő feladata továbbra is az marad, hogyan tudják nemzttársaikat kimenteni a közönyös fásultság, a liberális alapokon mozgó, szabadkőműves szektarianizmus szellemi sötétségéből, valamint hogyan és milyen médián keresztül tudják leghatékonyabban megszólítani, elérni a partiumi, bánsági, mezőségi és erdélyi szórványban, illetve a tömbben élő magyarságot.
A romániai politikai válság világvégét tehát még nem, de tektonikus változásokat mindenképpen okoz, amely a politikum teljes átrendeződésével jár. A változások egyértelműen negatív oldala a liberálisokkal és politikai dezertőrökkel kiegészült utódkommunisták visszajutása a hatalomba, amely magával hozta a magyarellenes sovinizmust, valamint a közjavak, állami vagyon, Erdély altalajkincseinek kiárusítását. A szocialisták hatalomra jutása a román utódállam gyengeségének és éretlenségének szegénységi bizonyítványa, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy Románia 22 év „demokrácia” után sem képes leszámolni Ceausescu kommunizmusának kísértő örökségével.
A sovinizmussal és nemzetközi háttérjátszmákkal operáló szociálliberális ámokfutás azonban könnyen végzetes lehet, tekintve a baloldal nemzetközi politikáját, amellyel országokat lehetetlenít el, juttat csődbe és árusít ki aprópénzért. Éppen úgy, ahogy a most hatalomra került utódkommunisták Verespatakot, vagy a székelyföldi Erdővidéket akarják ebek harmincadjára juttatni. A nemzetközi gyarmatosítók elnyomása azonban újabb, az eddiginilél is súlyosabb feszültségekhez, vagy akár szabadságharchoz is vezethet, amelybe az egész trianoni utódállam beleroppanhat.
(MTI, Die Presse, AFP, Transindex, nyomán Lokodi Ferenc Attila-Magyar Jelen)
Szentkoronaradio.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése