2012. március 29., csütörtök

"Dák" többség a 14. századi Erdélyben - ezt hazudja Finnország külügyminisztériumának honlapja

A dákok
Napjaink Romániájának területét a Kr.e. 4. évezredben trák törzsek lakták, akik közül a mai románok ősei, a dákok elkezdtek kiválni mint önálló törzs a Kr.e. 7. századtól kezdve.
Az első dák állam Kr.e. 70-ben jött létre. 106-ban azonban ez a Dákia néven ismert állam római uralom alá került mint egyszerű provincia Traianus hódító hadjárata nyomán. Ennek hatására a pásztorkodó dák kultúra keveredett a fejlettebb római kultúrával.
A római uralom azonban a 270-es évek gót hódítások miatt megszűnt a területen, de a román történészek véleménye alapján a római kultúra megmaradt a területen. Ezt a régészek alátámasztják. A római uralom alatt kezdődött kifejlődni a román nyelv, melyről azt tartják, közelebb van a latin köznyelvhez, mint például az olasz nyelv.
Középkor
A következő évszázadokban a gótokat a hunok, az avarok, a szlávok, a bolgárok és a "madjarok" követték, akik a 10-11. század fordulóján vonultak be a jelenlegi lakóterületükre.
A 14. századra a jelenlegi teljes Transylvania mint önálló autonóm fejedelemség létezett a magyar korona alatt. A lakosság többségét a dákok, azaz a későbbi románok adták. (Ezzel szemben az igazság az, hogy akkor még alig lézengett néhány oláh Erdélyben, az első írásos említésük a 13. századból való. Még 1650-ben is, amikor Vasile Lupu, Moldva uralkodója az erdélyi románok számáról akart nagyot - számára kedvezőt - hazudni, csak annyit mert füllenteni a török Portának, hogy Erdély lakosságának egyharmada román. Az osztrákok által az 1712-13-ban végzett népszámlálás szerint Erdély lakóinak nemzetiségi megoszlása 47% magyar, 34% román, 19% német (szász és sváb) volt - a szerk.)
A mongolok (tatárok) 1240-es évekbeli erdélyi pusztító támadásai arra ösztönözték Béla magyar királyt, hogy germán szászok beköltöztetésével biztosítsa a birodalmi határ védelmét. A szász hatás jelenleg is látható egész Transylvania területén, főként a középkori erődvárosokban, melyekről Transylvania a német nevét kapta: Siebenbürgen.
Az első román fejedelemségek, Havasalföld és Moldávia az 1350-es években születtek meg a jelenlegi Románia déli és északkeleti vidékén. A következő évtizedekben e fejedelemségek az oszmánok (törökök) támadásainak voltak a célpontjai, végül a 15. század végére az Oszmán Birodalom hatalma alá kerültek vazallusállamként. Ezzel egy időben 1526-ban Magyarország is oszmán uralom alá került, Transylvaniaból pedig oszmán vazallus lett.
A következő évszázadokban a románok három fejedelemségben éltek, kivéve az 1599 és 1600 éveket, amikor Vitéz Mihály (Mihail Viteazul) mindkét szomszédos államot az uralma alatt tudta egyesíteni. Ezt a rövid időszakot a későbbiekben úgy dicsőítették, mint az első egységes román államot. a 17-19. századok alatt Transylvania, Havasalföld és Moldova csak eszköz volt a három nagyhatalom (Habsburg Ausztria, Oszmán Birodalom és Oroszország) közti hatalmi játszmákban. Miután a törökök visszavonultak a Kárpát-medencéből, Magyarországot és Transylvaniát a Habsburg Birodalomhoz csatolták, de Havasalföld és Moldova továbbra is oszmán vazallusok maradtak a 19. századig.
Románia függetlenedése
A független Románia születése a 19. századi orosz-török háborúkhoz kapcsolódik. Moldova keleti felét Besszarábia kormányzóság néven Oroszországhoz csatolták 1812-ben. Az 1828-1829-es háborúk következményeként a két fejedelemségben csökkent az oszmán, és nőtt az orosz befolyás. A krími háború után 1859-ben egyesült a két fejedelemség eleinte mint perszonálunió, míg végül Alexandru Ioan Cuza meg lett választva először Moldávia majd rögtön Havasalföld fejedelmévé is. 1862-ben ténylegesen is egyesült a két fejedelemség, mely felvette a Románia nevet.
A régészet segítségével bizonyítható, hogy a területen színházi élet folyt már a dák korban is. Az első román nyelvű színházak 1817-ben Oravitaban (Oravicabánya-szerk.) és 1818-ban Aradon nyíltak meg. Bukarestben 1852-ben. (Csak - a szerk.)
A világháborúk
Az első világháború idején Románia (eleinte) távol maradt a konfliktustól, majd 1916-ban mégis csatlakozott Ferdinánd király vezetésével az antanthoz. A háború rosszul kezdődött Románia számára, kénytelen volt megkötni az előnytelen bukaresti békét, de miután a központi hatalmak letették a fegyvert 1918 októberében, a román csapatok újra elfoglalták Transylvaniát, melyet 1918. december 1-én hivatalosan is Romániához csatoltak (újabb elképesztő hazugság - a szerk.). Ez a nap lett a román nemzeti nap. A saint-germaini és a trianoni békeegyezmények értelmében Románia megkapta az Osztrák-Magyar Monarchiától (!) Transylvaniát, Bukovinát és a Bánátot, emellett az orosz uralom alól 1918-ban függetlenedett Besszarábia is csatlakozott az országhoz. Így született meg Nagyrománia, mely a háború következményeként mind területét mind lakosságát tekintve megkétszereződött.
...
A Molotov-Ribbetrop paktum megpecsételte Nagyrománia sorsát: az ország 1940-ben elvesztette Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetunió, Észak-Erdélyt Magyarország és Dél-Dobrudzsát Bulgária számára.

(Mervi)
Források:
http://formin.finland.fi/public/default.aspx?nodeid=40806&contentlan=1&culture=fi-FI
http://formin.finland.fi/public/default.aspx?nodeid=18016&contentlan=1&culture=fi-FI

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése