2012. január 9., hétfő

Baricz Gergő, a bocskoros oláh


Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag december nem kedvez az anyaország határain kívül szorult magyarok nemzeti hovatartozásának megítélésében.

Elég élénken él még emlékezetünkben a kettős állampolgárságról szóló, 2004. december 5-re kiírt híres-hírhedt, érvénytelen népszavazás, valamint Gyurcsány Fecó és Hitler...izé Hiller Pityu "felelős hazafiasság"-ról szóló hablatyolása.

Legutóbb az X-Faktor tehetségkutató székelyföldi versenyzője, Baricz Gergő továbbjutása verte ki a biztosítékot a magyarországi "hazafiaknál". Vitriolos hangvételű megszólalásokat már eddig is lehetett hallani, olvasni az interneten, de amit a legutóbbi élő adás után indítottak Gergő ellen, és nemcsak, az már egyenesen hadjáratnak, magyar-magyar, vagy netán magyar-román háborúnak minősül.

Mi is történt szombaton? A végső megmérettetések, a kis- és nagy döntő előtti utolsó élő adásban már csak négyen maradtak versenyben, köztük a "román paraszt" is, aki a többi három énekespalánta, de legfőképpen a műsorból kieső "őstehetség", Tarány Tamás rajongóinak legnagyobb megdöbbenésére és felháborodására párbaj nélkül, azaz a nézők szavazatai alapján jutott a döntőbe, pedig "rosszabb a hangja mint egy nyikorgó pinceajtónak".

A jó hangi adottságok hiányában Keresztes Ildikó, aki ráadásul szintén erdélyi magyar, vagyis román, mentoráltját csupán "a híres székely elvakultság és összefogás" juttatta tovább, és így a "büdös oláh" miatt ismét egy ősmagyar őstehetség törte bokáját az X-Faktor világot jelentő deszkáin.

Ebben csak az a fura, hogy Tarány Tamással, aki szerény véleményünk szerint valóban megérdemelt volna egy döntős pozíciót, nem is Gergő, hanem Muri Enikő, az egyetlen versenyben maradt lány párbajozott, tehát gyakorlatilag Tamást nem Gergő "ütötte ki" a versenyből, de mindez mellékes az elgurult gyógyszereik után futkosó tősgyökeres magyaroknak, akik szegénykéink nagy nehézségek árán, valahogy csak megőrizték magyarságukat az anyaország határain belül. Kár hogy a magyarságuk, az igazi, felelős hazafiasságuk nagy áldozatot követelt, éspedig a józan eszüket.

Másképpen miként, mivel magyarázható az a szégyenállapot amiben a magyarság vergődik? Magyar magyarnak tagadja meg a nemzetiségét! A megtagadás, a kitagadás alázatát megtanultuk: kaptunk már eleget romántól, szlováktól vagy ukrántól, de manapság rémálmaink netovábbját látjuk. Idáig megtagadtuk elhinni, elfogadni azt, ami sajna mára a napnál is világosabb: a magyarság jelenlegi állapotában kínosan érződik a nemzeti öntudat és az erkölcs lerombolásának hatása.

Másképpen miként, mivel magyarázható az, hogy egy, az erkölcsiség határain kötéltáncoló kereskedelmi csatorna emelt díjas pénzgyára képes ekkora indulatokat kiváltani egy talpalatnyi, tízmilliós ország lakosságának egynegyedéből, és annyira megvakítani, hogy magyar helyett is románt lásson, halljon? Tényleg olyan fontos, hogy ki nyeri ezt a vetélkedőt? Úgysem a legjobb nyer, a tavaly sem az nyert, hanem az, akire a legtöbb szavazat érkezik.

Nem lennének Magyarország napirendjén ennél sokkal égetőbb pontok? De hagyjuk most a magyar gazdaságot, hadd dübörögjön tovább, és beszéljünk a zene univerzális nyelvén, azaz magyarul...

Az elfogadható magyarázat lenne, hogy két és félmillió néző zenei ízlése nem egyezhet, és az nem is képezheti vita tárgyát. De gustibus non est disputandum. Itt azonban nem erről van szó. Ez nemzetgyalázás. Mi mást lehetne mondani egy nemzetről, amelyik képtelen saját történelmén okulni, amelyik megtagadja az ország történelmi határain kívül kényszerített honfitársait?

Mert hiába tartjuk kezünkben a magyar állampolgárságunkat igazoló oklevelet, ha egy méterrel az ország határain belül az első magyar lerománoz bennünket. Egy lyukas garast sem ér Orbánék politikai döntése, szart sem ér a címeres papír, ha nincs mögötte valós nemzeti akarat és összefogás.

Vajon elgondolkodtak valaha azon, hogy milyen áldozatok árán sikerült nekünk erdélyi, felvidéki, délvidéki, vagy kárpátaljai magyaroknak megőrizni nemzeti identitásunkat hazátlanokként új "hazánkban", ahol a magyar kisebbségek közösségének gyengítése, a többségbe való asszimilálása, magyarul, az etnikai népirtás a nemzetpolitika fő törekvése volt?

Vajon elgondolkodtak valaha azon, hogy azért, ami Magyarországon hivatalból adva van nekünk még a mai napig, az EU által fémjelzett európai demokráciában is harcolnunk kell?

Dehogy gondolkodtak. Mert ha elgondolkodtak volna, akkor Baricz Gergő nem lenne sem román paraszt, sem bocskoros oláh, hanem egy kevés tehetséggel vagy hanggal megáldott aspiráns, akit nyugodtan ki lehet szavazni, akiről lehet bármilyen szakmai kritikát mondani, de gyalázás nélkül, és azt elfogadnánk, még akkor is, ha nem értünk velük egyet, mert de gustibus non est disputandum. Punctum.

Forrás:(Skip Add) http://kerekesgyuszi.blogspot.com/2011/12/baricz-gergo-bocskoros-olah.html

2 megjegyzés:

  1. A mai Magyarország területén élö 90% csöcselék
    próbálja elpusztítani a még megmaradt 10% igaz- magyart is.Kár az ilyen hordaléknak ország, haza - nem is tudják mit jelent, mert már nem tudnak magyarul sem, a szókincsüket a német seggéröl nyalják, de majd megtudják, ha a mindég támadásra kész környezö népek bírtokba veszik,vagy már vették is a megmaradt területeket. Akkor majd tovább nyalhatják amihez szokva vannak, ha hagyják...

    VálaszTörlés
  2. Nagyon siralmas helyzet :
    " Nem kellünk mi testvér ,
    Se itten, Se ottan ,
    s a nem kellésekbe
    Belegabalyodtam K.Sándor "

    Valaki gondolt arra a Baricz Gergő szülei , mit éreznek?
    "Bocskoros oláh" ????
    Nem csoda, ha távolság ékelődik a testvérek közé!
    Egy felháborodott :székely-magyar!
    Üdvözli :((

    VálaszTörlés