2011. november 12., szombat

A székelyek elmagyarosítása 1. (Kádár Gyula történész írása)

A tévéadásokban folytatódik a gyűlöletbeszéd, az intoleráns hecckampány. A román politikai elit egy része még mindig magyarellenes propagandában fuldoklik. Ez arra figyelmeztet, hogy egy percig sem mondhatunk le a teljes körű területi autonómiáért folytatott küzdelemről.

A médiában dolgozó publicistának tájékoztatnia kell olvasóit arról, hogy miként vélekednek bizonyos politikai erők a székely autonómiáról. A szélsőséges korifeusok szóra sem lennének érdemesek, ha a szereplésük nem a tévé nyilvánossága előtt zajlana.

Megszokott rituálé

Bár Elena Udrea miniszter asszony szeptember végi sepsiszentgyörgyi tartózkodása idején gyakran emlegette Székely­föld nevét, és azt is, hogy az elmúlt húsz évben e régió elszegényedett, csodák csodája, az igazság kimondásától, Székelyföld nevétől Románia nem dőlt össze! Úgy tűnik, hogy a valós történelmi múlt elfogadása, a kimondott igazság növelné a bizalmat. Csak az őszinte román–magyar párbeszéd, az egyenes beszéd révén lehet megalapozni a magyar–román együttélést.

A szélsőséges politikai erők körében azonban még mindig nem tört meg a jég. Kórusban harsonázzák a „Székelyföld nem létezik" slágert, és azt, hogy „Székelyföld ősi román föld". Ennél nagyobb hazugság csak a székelyföldi románság elnyomásának rémképe, a románok elüldözésének szajkózása lehet. Hasonló csúsztatás az is, amikor a helyi, a kulturális és a területi autonómiák kialakításának gondolatát Európa-ellenes törekvésként mutatják be. A székely autonómia kérdését úgy tálalják, mint „a román nép és az ősi román föld" elleni merényletet. E propaganda hirdetése, üvöltése a megszokott rituálé szerint zajlik. Is­mételten sor kerül a legfantasztikusabb történelmi ferdítések okádására is. Nem zavarja a beteges lelkivilágú, dilettáns történelmi ismeretekkel rendelkező hőzöngőket az sem, hogy mérgezik a románság lelkivilágát. Ezek az alakok a tévészereplések idején a román nép megmentőinek pózában tetszelegnek.

Ideje lenne elgondolkodni!

Kitől, mitől mentik meg azt a népet, amelynek munkaképes fiatal generációi idegen földön, megtűrtként, megalázva keresik a mindennapit? Mindezt a kéregetők hada miatt kialakult félelmek közt, mivel Nyugat-Európában hajlamosak összekeverni a románokat a kolduló romákkal. Már ötmillió román külföldre tántorgásáról siránkoznak, mégsem jutnak el arra a gondolatra, hogy nem a 750 000 fős székelymagyarság közösségi jogoktól való megfosztására kell törekedni, hanem össze kell fogni velük, és a több millió munkaképes népességet kell itthon tartani.

Ideje lenne az ország vezetésének (is) elgondolkodnia azon, hogy jó lenne a nagy­számú és jól fizetett elnyomó apparátus bizonyos ágaiban dolgozók számát csökkenteni, és nem a közrend fenntartásában alkalmazott rendőrökét ritkítani.

Jó lenne megszüntetni a prefektúra intézményét, amely pereskedések révén akadályozza a helyi közigazgatás munkáját. A prefektúra párhuzamos intézményként való fenntartása fölösleges és költséges. Helyes lenne – a gazdasági nyomor idején – leállítani több ezer olyan építmény állami támogatását, köztük a Nemzeti megváltás nevű gigantikus méretű ortodox templom építését is, amelyre a román állam – nyilván a magyar adófizető pénzéből is – már 200 millió eurót ajánlott fel. A megspórolt pénzt munkahely teremtésére, a gazdasági élet élénkítésére lehetne fordítani. Ez lenne az igazi nemzeti megváltás!

Tombol a demokrácia

Az autonómiától rettegők mindenütt összeesküvést szimatolnak. Ők leragadtak az egy nyelv és az elképzelt történelem mellett. Fújják-fújják, mint az elromlott hangszer, a hamis gyalázkodást. Hogy a székelyek állandóan mesterkednek az „ősi román föld" megszerzésén. Ezt onnan tudják, hogy a román állampolgárok egy része Magyarországot anyaországnak nevezi. A székelyek Székelyföld­ként merik emlegetni az „ősi román föld" egy becses szeletét. Még hogy Székelyföld! Még szerencse, hogy Romániában tombol a demokrácia, és érzékenyen ügyelnek a nemzeti egyenlőségre, az úgynevezett kisebbségi kultúra megőrzésére, fennmaradására.

A román állam egyik alapintézménye, a törvényszék még ez év júniusában kimondta, hogy Székelyföld nem létezik. Ez abból következik, hogy a román kormány által jóváhagyott községi címerből, Illyefalva címeréből töröltette a nyolcszáz éves Székelyföld és Barcaság megnevezéseket. Mindezt nem szélsőséges nacionalizmusból! Ó, nem! Csupán humanitárius megfontolásból. Ha netalán egy idegen erre téved, könnyebb tájékozódni a judeţul Covasna és a judeţul Braşov megnevezésekkel. Bizonyára hasonló történt Erdély magyar nevének használásával is. Mi az, hogy ne tudja valaki, hogy e régió becsületes neve Ardeal, hisz az is magyarul hangzik.
(folytatjuk)

Kádár Gyula
Háromszék

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése