2011. szeptember 21., szerda

Szánalmas magyargyűlölet a Népszabadságban

A Parlament elegánsabb éttermében, a Vadászteremben Bocskaira cserélték a pincérek eddigi formaruháját” – ez a felütése a Népszabadság mai vezércikkének.
2011. szeptember 20. 09:19

„A Parlament elegánsabb éttermében, a Vadászteremben Bocskaira cserélték a pincérek eddigi formaruháját” – ez a felütése a Népszabadság mai vezércikkének.

Persze nem Bocskai, hanem bocskai (A magyar helyesírás szabályai, 201. pont). Persze azt is tudjuk, hogy ebben az országban csak a köztársasági elnök helyesírási hibái számítanak, az újságíróknak mindent szabad, kivált a baloldaliaknak.

A cikk a továbbiakban a bocskain meg a díszmagyaron gúnyolódik. „A díszmagyar. A nemzeti öntudatot kifejező díszöltözék. Prémmel szegett, kócsagtollas süvegből vagy karimás kalpagból, panyókára vetett, prémmel szegélyezett bársonymentéből, álló gallérú, magasan zárt selyemdolmányból, testhez simuló, dús zsinórozással díszített selyemtrikó nadrágból, térdig érő sarkantyús csizmából vagy bokáig érő, oldalt fűzős cipőből és aranyrojtos fekete vagy fehér selyem nyakkendőből áll. Plusz kard. Csak hogy felismerjük, tudjuk, miből csinált a Horthy-rendszer karikatúrát.”

Bizony. Így fest a karikatúra, Magyarországon. Azt sajnos nem tudjuk, hogy egy tiroli bőrnadrág, stájer dirndli vagy jeruzsálemi kaftán kapcsán is megengedné-e magának a szerkesztőség, hogy karikatúrát emlegessen. Persze más a bátorság és más a vakmerőség…

Visszatérve a díszmagyarhoz, egész pontos a leírás. Igen, bársony, igen, selyem. Igen, egyedi szabás. Igen, zsinórozás. Igen, prém. Igen: minőség.

De jó volna egyszer megtudni végre, mi evvel a baj. Vajon mit akarjunk ezek helyett?

Micisapkát? Gimnasztyorkát? Műgumi dorkót? Három mosásban széteső kínai pólót? Nejloninget? Piros anorákot?

A Népszabadság ezeken még sosem gúnyolódott szerkesztőségi vezércikkben.

Persze ha elnézzük jövőnk zálogát, a derék kamaszt, aki kifűzött cipőben, be nem tűrt, be nem gombolt ingben angolnamozgással vonszolja magát a villamosajtó felé (futni nem tud szegény, a gondosan segge alá húzott gatyában) – hát igen. Megértjük a Népszabadságot.

Hát igen, a bocskai a karikatúra; meg Bocskai, akiről még azt sem tudják, hogy ő az utolsó győztes magyar háború vezetője.

Weiss A. Manfréd

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése