2011. szeptember 6., kedd

Kossuth-díjas, budapesti díszpolgár zsidó: genetikusan alattvaló, bűnös nép a magyar, mely se tanulni, se dolgozni nem akar



Haza ért már, megpuszilta gyermekeit, vacsorázott, megitta borát, és kényelmesen elhelyezkedett a számítógépe előtti székben, kedves olvasó, hogy megtudja, mi történt ma a világban? Sort keríthet arra is, de azt mondják, önismeret nélkül mit sem ér az ember. Nézzük tehát esti olvasmányként, milyenek is vagyunk mi, magyarok, egy elismert, komoly író szerint. Aki nem akárki, hiszen a Kossuth-díj birtokosa (2008), fővárosunk díszpolgára (2002), Hazám-, Arany János- és József Attila-díjas, mi több, a Magyar Köztársasági Érdemrenddel is kitüntették. Tudja, tehát mit beszél, s ilyen elismerések birtokában felelősségteljesen nyilatkozik.
Nos, lássuk, milyen ember Ön, kedves magyar olvasónk. Tudja meg az alábbi levélrészletekből:
A magyar genetikusan alattvaló. (...) A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.
Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha föloldozást!
Bizony. És ez nem azon régi idézetek közül való, mint pl. az, hogy a zsidó elem nélkül a magyar kultúra csak bőgatyából és fütyülős barackból áll, meg hogy tetemcafat a Szent Jobb, micisapka vagy tökfödő a Szent Korona - ez friss, meleg, ropogós, tegnapelőtti levél. Szerencsére, tehetnénk hozzá, hiszen nem nekünk kell bizonygatnunk, hogy a zsidó ugyanolyan ma is, mint volt tizenöt, húsz, ötven vagy ötszáz éve, ők kínálják tálcán a bizonyítékot rendszeres időközönként.
Ez a mostani egyébként, amilyen jól talál a mi archívumunkba, annyira felesleges volt az ő részéről, de a fent említett haszna kétségkívül megvan. Történt ugyanis, hogy nemrégiben az egyik legundorítóbb magyargyűlölő Jordán-pozitív lap, az Amerikai Népszava főszerkesztője olvashatatlanul hosszú és unalmas ömlengésben bejelentette, hogy hiába az adományok, nem tudnak friss hírszolgáltatással harcolni a jövőben az Orbán-diktatúra ellen, de a véleményrovat marad.
Ezt nem sikerült felfognia Kertész Ákosnak, s ennek köszönhetően született az alább teljes terjedelmében olvasható levele, melyben, bár elismeri, hogy "olyan üzenetet kár föltenni a társadalom kommunikációs csatorna hálózatára, ami senki érdeklődését nem bírja fölkelteni" (micsoda freudi elszólás a saját lapjuk színvonaláról!), azon siránkozik, hogy neki nem lesz a továbbiakban ahol közölnie magvas gondolatait. Melyekkel persze ő is a diktatúra ellen harcol (de persze csak az "Orbán-diktatúra" zavarja, a Kádáréban elvolt, mint a befőtt, amint azt wikipédiás adatlapja is ékesen bizonyítja), csak éppen a fenét sem érdeklik az írásai, ahogy maga a lap sem, mint kiderült. Ezt is igen pontosan fogalmazza meg egyébként: "Itt, ebben az országban, semmi nem történik, ha megjelenek, és akkor sem történik semmi, ha nem jelenek meg."
A magyarokról fentebb olvasható gondolatait csak mintegy mellékesen írja le, fő vonalvezetésként saját magán és az Amerikai Népszaván kívül harmadikként a baloldalt siratja, mondván, hogy eltértek az eredeti céloktól, és csak a lopás érdekli őket. (Ami annyiban igaz is, hogy valóban csak a lopásért élnek, annyiban viszont nem, hogy nem ez lett volna az eredeti cél. Ugyanakkor ha így gondolja, akkor csak azt nem értjük, miért állt ki többször is ennek a folyamatnak a főkolomposa, Gyurcsány Ferenc mellett - lásd itt vagy itt.) Aztán legyintve megállapítja, hogy nem is lehet mást várni tőlük, elvégre ők is csak magyarok, s "belőlük is hiányzik az a négy alaptulajdonság, ami emberré tesz minket (értsd: a kiválasztottakat): az empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret".
Nos, ilyen csodálatos emberek a zsidók, kedves olvasó (de hiszen ezt eddig is tudtuk korábbi itteni s mostani palesztinai tetteikből), és olyanok a magyarok, amilyennek az előbb e kiváló, sokszorosan kitüntetett férfiú leírta.
"Szabad országokban a szabad embereket meg sem érinti az a problémakör, amin én nem bírok keresztüllépni, amibe én beledöglök" - írja egy helyen, s e mondata utolsó szavához kapcsolódó jókívánságainkkal át is adjuk a szót neki teljesen, hadd művelődjön a magyar, s ismerkedjen magával egy Kossuth-díjasunknak és díszpolgárunknak köszönhetően. Ha pedig netán nem tetszene, akkor ne feledje, ez azért van, mert a magyar bűnös, genetikailag alattvaló, és hiányzik belőle az empátia, a szolidaritás, a tolerancia és a lelkiismeret.

(Kuruc.info)

1 megjegyzés: