Délvidék szerte megemlékezéseket tartanak a tömegmészárlások áldozataiért

Oldalunk összegyűjtötte a 44-es vérbosszú áldozataiért rendezendő megemlékezések sorát. Valamint,ezen települések gyásztörténeteit is felidézzük néhány szóban. Mindenszentek napján,gyújtson mindenki egy gyertyát a saját településük vértanúi emlékéért és lelki üdvükért.
Csurogon 1944 végén, a délvidéki vérengzések során,a szerbek megtorlása,több mint 3300 magyar áldozatot követelt. Az életben hagyottakat (nők, gyerekek, öregek) a járeki táborba terelték, ahol tovább folytatódott a népirtás. Házaikba 1945 után,boszniai kolonistákat telepítettek. Ez évben a katolikus templomot is lerombolták. A túlélő hozzátartozók,minden évben összegyűlnek a helyi,egykori sintértelepnél,ahova elföldelték a 3300 szerencsétlen ártatlan egy részét, hogy elhelyezzék a megemlékezés virágait, amit aztán másnapra szétdobálnak, széttaposnak, jelezve, hogy a magyaroknak még sírjukban sincs nyugtuk. Idén október 31-én 15.00-kor lesz a megemlékezés.
Temerin
Egyházi összeírás szerint,amely hitelesnek tekinthető forrás, Temerinben 1944 őszén az emberveszteség 480 magyar fő volt.
Cseres Tibor így ír,a Temerini eseményekről könyvében: “Mikor hónapok múlva egy férfi előkerült s végigment az utcán, a temerini gyermekek, akik már régen láttak felnőtt férfit, ujjal mutogattak rá: – Ni! Ember!”
Itt mindenszentek napján tartják a megemlékezést, vagyis 2010. november 1.-én, hétfőn, délután 4 órakor a nyugati temető nagy tömegsírjánál, a kopjafa mellett.
Járek (Tiszaistvánfalva)
A járeki haláltábor 1944 december 2.-tól 1946 április 15.-ig működött. A táborban becslések szerint,legkevesebb és legalább 6500 ember,főképp németek haltak meg, ebből ezer gyermek. Fénykép alapján,immár a tömegsírok pontos hollétét is be tudjuk azonosítani. A települést a környékbeliek,csak mint “Átokfalva” emlegették jó ideig.
A megemlékezni kívánók 2010. október 31.-én, vasárnap délután 3 órakor indulnak,a temerini Szent Rozália plébániatemplom elől,a járeki emlékkereszthez.
Újvidék
Ide 1944. október 23.-án vonult be,a helyi partizánosztag és a Hetedik Vajdasági Brigád. Még aznap megalakult a város Népfelszabadító Bizottsága,és már aznap elkezdődtek az elhurcolások.
A dokumentumok szerint,november 17.-én egy hadbíróság pl. 100-150 halálos ítéletet hozott,németek, szerbek és magyarok ellen, amelyeket rögtön végre is hajtottak, a holtesteket a Duna nyelte el. Egy másik esetben a Guszák-szállás közelében a foglyokat késsel mészárolták le,és a töltés végénél tömegsírba kerültek. A Raja erdejében meztelenre vetkőztetett diákokat lövöldöztek halálra. A Szenttamás és Feketics közötti kis erdőben,folyamatosan végezték ki a német foglyokat, a következő csoport mindig betemette az előző csoport holttesteit. November 10.-e után,már nem voltak tömeges kivégzések, de még sokáig tűntek el emberek nyomtalanul éjszakánként.
Az újvidéki mészárlásnak,Mészáros Sándor szerint több,mint 1500-2000 magyar áldozata volt, Cseres Tibor azonban 10.000 körülire teszi a meggyilkoltak számát. Az áldozatok közt 3 katolikus pap is volt.
Húsz évvel ezelőtt, 1990 mindenszentek napján Újvidéken 101 keresztet állítottak a katonatemetőben. Azóta minden évben,koszorúzással emlékeznek meg a háborúban elesett katonáikról és 1944/45-ős vérengzések magyar áldozatairól.
A megemlékezés időpontja: november 1.-én,hétfő 14:30 órakor a Futaki úti temető,katonatemetői részében.
Piros
1944. október 23-tól kezdődött meg a helybéli magyar férfiak összefogdosása. A községházára hurcolták őket, ahol kínozták és végül november első napjaiban kivégezték őket. A holttesteket a temető végében földelték el. A pirosi áldozatok száma 25
Október 31.-én Istentisztelet a református templomban 15,00 órától, majd megemlékezés és koszorúzás a református temetőben 16:00 órakor.

Martonos
A partizánok október 8.-án foglalták el Martonost, a helyi szerbek annyira felbátorodtak, hogy felfegyverkezve feldúlták a katolikus plébániát, feltörték a pénztárat, és elvittek 17 840 pengő készpénzt (az épülő kispiaci templom értékének a kétharmad részét). Werner Mihály plébánost is magukkal hurcolták, majd kivégezték. Tanúvallomások vannak arról is, hogy a lemészároltak között voltak olyanok, akiket nem ölt meg mindjárt a golyó, és sírva könyörögtek hóhéraiknak, hogy lőjék őket agyon, ne temessék el őket élve. A martonosi áldozatok száma 25.
Értük a harangok november 1.-én a Katolikus temetőben 15:00 órakor kondulnak majd meg.
Óbecse
Az elsők között tartóztatták le Petrányi Ferenc apátplébánost, akit október 9.-én vittek el a plébániáról, mégpedig fiatal partizánlányok, arcát és teste minden részét verték, állkapcsát összezúzták. Leginkább egy Zombor környéki, Zorka nevű partizánnő kegyetlenkedett vele. Lemeztelenítve,deszkára kötözték, és hasára, mellére, nemi szervére az asztalról ugrálva, szöges bakancsos lábbal,valósággal kitaposták belső szerveit. Amikor belehalt sérüléseibe, október 14.-én kidobták az emeleti ablakból a keramitos udvarra, hogy öngyilkosságnak nevezhessék a halál okát.
A óbecsei áldozatok száma Mészáros szerint 200-250 fő, míg Cseres könyvében ez 300 és 600 közötti, névsorukat éppen sokaságuk miatt,máig sem tudták összeállítani.
November 1.-én a belvárosi katolikus temetőben a Kopjafánál 16:00 órakor emlékeznek meg rájuk.
Adorján
Itt 44-ben,2 szerb halálát érkeztek megbosszulni a partizánok, köztük egyikük fia Nikola Radovity. Adorjánban 56 embert végezték ki a Tisza-parton. Úgy tudják, hogy az adorjáni tanító, mikor látta, hogy agyon akarják lőni őt is, térdre esve könyörgött, hogy hat gyermeket kell felnevelnie, kíméljék meg az életét. De nem szánták meg, mintha azt is mondták volna neki: – Legalább nem szaporítod a magyarokat!
A megemlékezés helyszíne,a Katolikus temetőben lesz Október 31.-én,11:30 órakor.
Szenttamás
A legszűkösebb becslés szerint is jóval ezren felül van a kivégzettek száma, legvalószínűbb, ha kétezerre tesszük az áldozatokat. A kivégzések zöme,és a szabad gyilkolás két napig tartott. Ezután csak szórványosan öltek magyart Szenttamáson. A temetőben három helyen ástak tömegsírokat, de voltak tömegsírok a fűrésztelepen is, meg a zárda mellett is. Egy nyolcéves kislány véletlenül és észrevétlenül szemtanúja volt a mészárlásnak, odahaza elmesélte, mit látott. A szomszédok is meghallották a gyermek elbeszélését. Híre ment az ártatlan lányka “ártó” tapasztalatának. Másnap a partizánok elvitték a tanú kislányt, és kivégezték.
Az áldozatok lelkéért november 2.-án a római katolikus temetőben gyújtanak gyertyát 14:00 órakor.
Szabadka
Az áldozatokat a zentai úti temetőben hantolták el,négy hatalmas tömegsírba. A halálraítélteket teherautóval szállították a kivégzés színhelyére, sok volt közöttük a nő. A mészárlás hetekig tartott, 5-6 fegyveres kísérte a 10-12 fős csoportokat. Az 1944–1945-ös megtorlásoknak 2000-7000 magyar, horvát, bunyevác esett áldozatul.
A törött szárnyú turulmadár emlékműve,a Zentai úti temetőben a megtorlás áldozatainak állít emléket, itt november 2.-án, 15:00 órakor lesz a megemlékezés.
Magyarkanizsa
A gyilkosok Magyarkanizsára,Bánátból jöttek. A hóhérok vezetői Niklo Radovics és Szvetozár Knezevics Bacsa voltak. Embereik 44-ben 300 magyart küldtek a másvilágra. Három kivégzési hullám volt, a harmadik 1944. november 22.-re esett, akkor a dátumhoz igazodva 22 emberrel végeztek. A letartóztatottak egyik részét a városháza pincéjébe vitték, ahol kínozták és verték őket, legtöbbjüket agyonverték. Később néhány helybéli lakost kényszerítettek a tömegsírok megásására, akik közül sokan,szintén áldozattá váltak, nehogy a „temetés” részletei napvilágra kerüljenek. Az áldozatok másik csoportját a Tiszához hajtották, akik egyik részét a vízbe lőtték, míg a másik részét a Tisza és a töltés közötti szakaszon lőtték le és földelték el. Itt két tömegsír található.
A megemlékezés november 2.-án a Nagy temetőben 15:00 órakor lesz megtartva.
Zenta
Itt a partizánok és parancsnokuk Petar Relics 80-90 magyart tartóztatott le október 31.-én. A zentai városi parancsnokság betiltotta hivatalosan a magyar nyelv használatát, majd ezt követően különböző korlátozások láttak napvilágot,a magyarokkal szemben. A kivégzésekre 1944. november 9.-én került sor. Az áldozatokat a Tisza partra terelték, ahol az árok szélére kellett feküdniük. Egyenként végeztek velük.A zentai magyar áldozatok száma 70 és 90 között van. A rögtönítélő bíróság november 9.-én este 64 zentai polgárt ítélt halálra.
November 1.-én a zentai Felsővárosi temetőben a Kálváriadombon emlékeznek meg rájuk 15:00 órakor
Mohol
Mohol lakosságát szinte megtizedelték. A legnagyobb mészárlás 1944. november 9.-én volt a homokbányában. A tömeges kivégzésre kiszemelt napok egyikén különös, szinte érthetetlen határozat született meg az ítélkezők fejében: meg kell borotválni a halálba indulókat. Mi volt ez? Hiú reménykeltés a halálraítéltekben, vagy a túlvilágra szánt higiénikus gesztus?A moholi borbélyok,aznap hatszáznál több férfit számoltak össze szakálltalanítás közben. A plébánost Varga Lajost pedig agyonverték kínzói. A moholi áldozatok száma 300 és 800 fő között lehetett.
November 1.-én a Katolikus temetőben az emlékműnél, 14:00 órakor mondanak el egy imát a halottak lelkéért.

Péterréve
Molnár Lajos így emlékezik vissza a faluban történtekre: “Jelen voltam katolikus papunk kivégzésénél, mert kihirdették, hogy a főtéren fontos rendeleteket fognak felolvasni és kötelező ott lenni. Papunk,országgyűlési képviselő is volt. A kivégzés,vasárnap délelőtt tizenegy órakor történt, nagymise után. Esperesplébánosunkat, Takács Ferencet papi reverendában, hátrakötött kézzel kísérte 15 partizán. A templommal szemben álló akácfához vezették, még a szemét sem kötötték be, ott a falu szeme láttára,öt partizán agyonlőtte. Egyik kivégző partizán, név szerint Vlasztan,máig ott lakik a faluban, az állatorvossal jár, az oltásoknál segít. Ismerem azt a partizánt, aki az esperes úr kivégzése után,még odament és saját pisztolyával a fejébe lőtt kettőt. Ezt Vitamírnak hívják, az óbecsei városházán tisztviselő. Koncsik Jánost is a főtéren végezték ki, nyilvánosan.”
1954-ben partszakadás következtében,a Tisza parton sok ember holtteste került elő, akiket tarkón lőttek. A hozzátározók többet felismertek, de a rendőrség szétzavarta a népet, majd az éjszaka folyamán a cigányokkal elásatta a tetemeket.
A péterrévei áldozatok száma,Mészáros szerint 360 fő körül lehet, Cseres könyvében egy pap adatgyűjtése alapján ez 600 körüli.
Itt nem lesz szervezett megemlékezés, de a civil szervezetek arra kérnek mindenkit, hogy az emlékezni vágyók gyújtsanak egy gyertyát a ravatalozó mellett felállított kopjafánál,az áldozatok lelki üdvéért.
Bajmok
A kivégzésekre itt Pedro Dulić ügyvéd,a falutól nem messze lévő földjén került sor. A tömegsírokat két napon át ásták a helyi cigányok. Ennek a vérengzésnek kb. 100 olyan magyar áldozata volt, akiknek tudjuk a nevét. A háború után a bajmoki németeket kitelepítették Németországba, házaikba új telepesek érkeztek – 368 család Likából
Az emlékezni kívánok november 2.-án az Akácfa Emléktemetőben gyülekeznek majd,12:00 órakor.

Horgos
A kivégzésekre 1944. november 20.-án került sor, miután kifosztották többek között a templomot, az apácazárdát s a parókiát. Először 60 embert gyűjtöttek össze a kivégzésre, köztük a 84 éves Virág János plébánost is, kinek az volt a bűne hogy 41-ben tábori misét celebrált a magyar honvédeknek. Vékony földréteg került a tetemekre. Néhány nap múlva kezek, lábak emelkedtek fel a föld alól. Aztán kóbor kutyák ki is kaparták az oszlásnak induló testeket. Másik sírba kellett áttelepíteni,a gödör hallgatag lakóit. Hová? Néhány év múlva derült ki, amikor 1964-ben az egykori birkaistállóból a mostan is működő Horgosi csárdát építették; a lefolyócsatorna építésekor földmozgatás közben tömegsírra bukkantak, amit az is igazolni látszott, hogy a felszínre került ruhafoszlányok között fekete reverendaszövet is akadt, csatok, övek és egyéb zsebbéli tárgyak és csontok között, mellett.
A horgosi áldozatok száma 200-on felül lehetett.
Istentisztelet és koszorúzás a horgosi katolikus temetőben. 14:00 órakor, a temető ravatalozójánál.

(Az adatok nagy része a Vajdaság portálról és Cseres Tibor “Vérbosszú Bácskában” című könyvéből származnak)
(MAGYARázat.info)