Elektronikus történelem-hamisítás – tévedésből?
A hír megdöbbentette Nagyernye község magyar lakosságát, elektronikus úton körleveleket küldtek szét, amely a Népújsághoz is eljutott, hogy a közvélemény időben tudomást szerezzen az ortodox egyház szándékáról. A nagy esemény kapcsán történelemhez értő „írástudók” kutakodni kezdtek, de sehol sem bukkantak olyan emlékre, amelyből kiderülne, hogy Erdőszengyelen végigsepert volna az 1848-49 as forradalom, sőt még csak a szele sem érintette meg. A faluban a román lakosság körében még csak szóbeszéd szintjén sem emlegetnek vérengző atrocitásokat. A csíráját sem őrzik ilyen tragikus eseményeknek. Az itt lakók emberemlékezet óta békességben éltek és élnek együtt magyar sorstársaikkal.
Felmerült a gyanú, hogy a helybeli ortodox egyház lelkésze, az emlékmű értelmi szerzője óriási tévedésbe esett, amit honlapján (www.parohia-sangeru-de-padure.ro) közzé is tett. Miben áll a románmészárlásra vonatkozó nagy tévedés? Abban, hogy Mihai Dumitrescu tiszteletes (felvételünkön) több ízben és következetesen összetéveszt két Maros megyei települést. Nevezetesen a Sáromberke melletti Erdőszengyelt a Mezőbodon közeli Mezőszengyellel. Az erdőszengyeli ortodox egyház honlapján a Mezőszengyelre vonatkozó adatokat tüntették fel. Így kerülhetett fel az első okiratos említésre való hivatkozás, de az oktatásra vonatkozó statisztika is. Ezt bárki ellenőrizhette, vagy ellenőrizheti, ha időközben nem törlik le.
Csodák csodája: a mezőszengyeliek egy másik lapján (www.ecomunitate.ro) utalás történik egy 1848-49-es incidensre, amelyben száznál is többen életüket vesztették. Azonban itt nem mondják ki, hogy ezek az áldozatok román nemzetiségűek lettek volna. Jánosi Ferenc, Nagyernye polgármestere is tudott arról, hogy emlékművet készít állítani az ortodox egyház. – Kimentem a helyszínre, beszéltem a lelkésszel, s mondtam, történészekkel bizonyítsák, hogy itt mészárlás történt. Mi nem kellett engedélyt adjunk, mert nem közterületen, hanem az egyház területén állították fel az emlékművet – mondta a polgármester.
Erdőszengyelen nem volt semmilyen mészárlás
A Népújság szerkesztőségében is gyanút keltett az erdőszengyeli tiszteletes faluja, közössége és nemzete iránti „buzgólkodása”, vette a fáradságot, s utánanézett, milyen történelmi tények állnak a szándék mögött. Spielmann Mihály történészt kérdeztük meg, van-e tudomása az erdőszengyeli mészárlásról?
– Sok a téveszme az 1848-49-es forradalom kapcsán. Káros ezeket népszerűsíteni. A hitelesség kedvéért Peter Moldovan 2008-ban Kolozsváron kiadott Béke és háború (Pace şi război), román nyelvű, hitelesnek tekinthető kötetét átböngészve, szó sem esik erdőszengyeli mészárlásról. Viszont a mezőszengyeliről igen. A 317. oldalon olvasható, hogy 1849. január 25-én két gyalogos kompánia és lovas sereg, önkéntes vadászszázadok körbefogták, bekerítették Mezőszengyelt, több román lakost agyonlőttek, azokat, akik szökni próbáltak, illetve olyanokat, akik a megye területén raboltak. Júniusban Bem generális elrendelte a Szabó Lajos parancsnok vezette vadászcsapat letartóztatását, megbüntetését és feloszlatását. A szerző nem említi az áldozatok számát. Több áldozatról beszél, de nem százról. Ha lett volna erdőszengyeli mészárlás, akkor ez nem marad nyomtalanul, száz ember halálán nem siklik át a történelem. A két falut összetévesztették – mondta Spielmann Mihály, aki hozzátette, hogy veszélyes úgy emlékezni és emléket állítani, hogy azelőtt nem tájékozódnak, s alaptalanul mindenki mindenkit megvádol. Mi lenne, ha Marosjárában is emléket állítanának, ugyanis itt a falu magyar lakosságának felét kiirtották?!
Elnézést, Népújság, tévedtünk!
Tegnap nem találtuk Dumitrescu tiszteletest az erdőszengyeli parókián. Azonban a román vértanúknak szánt emlékmű létéről megbizonyosodhattunk. A lelkésszel Marosvásárhelyen találkoztunk, aki azzal kezdte, hogy nem szeretne etnikai feszültséget kelteni, de az áldozatokról, a mártírokról illik megemlékezni. Tudja, hogy rossz szájak lázítani próbálnak, de a két etnikum jól megvan egymással a faluban, s nem szeretné, ha gesztusukat provokációként értelmeznék.
Megkérdeztük tőle: szándékának milyen történelmi megalapozottsága van? Elmondta, hogy Mircea Păcuraru szebeni történészprofesszor munkáját és a falu monográfiáját vette alapul, és úgy érezte, kötelessége a száz mártírnak emléket állítani. Tájékoztattuk, hogy tévedés történhetett, ugyanis történészek segítségét kértük, nézzenek utána, hogy Erdőszengyelen 161 évvel történt-e vérengzés.
A lelkész nem hitt érvelésünknek, erősítette, lehet bármilyen véleményünk, ő a sajátját tartja igaznak. Feltettük a kérdést, utánanézett-e az egyházi anyakönyvben, levéltárakban, hány ortodox hunyt el 1849-ben a faluban, hiszen lehet, hogy a román lakosság száma el sem érte a százat. Megszámolta-e a síremlékeket? Megkérdezte-e az embereket, hogy hány családban emlékeznek áldozatokra, mert ahol vérengzés volt, ott a felmenők elbeszéléseiből tudnak a faluban.
– Igazság csak egy van – mondtuk a lelkésznek. – Nézzen utána! Kis idő múlva megcsörrent a telefon, Dumitrescu tiszteletes szólt bele: – Népújság? Elnézést kérünk! Tévedés volt! Önöknek van igazuk! Az ünnepséget Erdőszengyelen megtartják, az érsek felszenteli az ortodox templomot. Az emlékművet – ami a kerítésen kívül van – nem bontják le, csak a feliratát módosítják. A nemzet hősei emlékére.
Mezey Sarolta
e-nepujsag.ro
Gondolom nem ez az első ilyen "tévedés" ... és nem is az utolsó ! Azok után, hogy a Sepsiszentgyörgy-i Ioan Lacatusu azt állítótta, hogy a székelyek csupán elmagyarosított románok, én már semmin sem csodálkozom. A mostani "tévedéshez" kísértetiesen hasonlít a Noua Dreapta Gyergyószentmiklósi "megemlékezése", akik a magyarok által lemészárolt nemlétező román hősökről emlékeztek meg(ha megemlékezésnek lehet tekinteni azt, hogy 20manelista focihuligán azt kiabálja, hogy kifele a magyarokkal az országból), az ND-sek távozása után az általuk elhelyezett koszorúkat a helyi román ortodox pap a szemetesbe dobta szégyenében. Ezek az esetek is azt nyomatékosítják, hogy minden bizonnyal van még pár hasonló "apró tévedés" a román történelemben, de örüljünk annak, hogy a jelenlegi román történelem tankkönyvek legalább megemlítik, hogy éltek és élnek Erdélyben magyarok, eljöhet még az az idő, hogy ezt is letagadják, de ez legyen az ő problémájuk, hisz ez az ő történelmük, csak ők hisznek benne, talán még ők sem...
www.magyarellenesseg.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése