Sepsiszentgyörgyön Rákóczi Ferencről, Tamási Áronról, Teller Edéről neveznek el utcákat, de olyan is lesz, amely visszakapja régi nevét, mint például a Május 1. utca, mely ismét a Székely utca nevet viseli majd. Új nevet kap többek között a Jövő, a Fáklya és a Lendület utca. Ugyanakkor a Székely Mikó Kollégiumnál található tér a Hungária nevet kapja a jövőben. Az új utcanevek összesen kilencezer lakót érintenek majd, számukra a személyazonossági igazolvány cseréje ingyenes lesz.
Az utcanévváltoztatás kiváltotta a helyi románság tiltakozását, különösen a Horea, Cloşca és Crişan utca átnevezése nem tetszik nekik, mely az eredeti Attila elnevezését kapná vissza.
De lássuk csak, ki is volt ez a három román nemzeti hős? Milyen alakokat tekint példaképnek az erdélyi románság?
Az 1784. évi Horea–Cloşca-féle parasztfelkelés Erdélyben
A lázadók célpontjai magyar uradalmak, kastélyok, falvak, városok voltak. Az általuk feldúlt, elpusztított, felégetett magyar vagy részben magyar települések: Kurety (Curechiu), Kristyor (Crişcior), Brád (Brad), Miheleny (Mihăileni), Déva (Deva), Verespatak (Roşia Montană), Aranyosbánya (Offenbánya, Baia de Arieş), Abrudbánya (Abrud) stb. Ez utóbbi településen gyakran volt hallható:
„Öljétek válogatás nélkül azokat a magyarokat, akik nem hajlandók román hitre térni”. –
Horea parancsa
Az események sodrában Tordán állítólag így kiáltott fel egy román jobbágy:
„Feljött az oláhok csillaga. A magyarok menjenek Scythiába, mert az oláhok régebbi lakosai e hazának.”
A felkelők 389 magyar falut dúltak fel, egyes települések teljes lakosságát kiirtották. A fosztogatások során 4000 magyar civilt öltek meg, a harci eseményekben 1500 román lázadó is életét vesztette.
ABRUDBÁNYA, VERESPATAK és TOPÁNFALVA pusztulása
Alább olvasható Szabó Pál, abrudbányai református lelkipásztor (1760-1809) írása, amelyben az 1784-es, Horea vezette abrudbányai, verespataki és topánfalvi pusztításokról számol be:
„Ezenn follyo 1784-dik esztendõben 9bernek 3dik Napján jõve ide az hír Abrud Bányára hogy edj Horja nevezetű Olá Pap vezérlése alatt igen teméntelen Nép a Kőröst pusztittya a Nemességet öli a mely hír más nap meg is erõsödik, Muhellyen nevű falubann Tsiszár Laszló Urat, két gyermekeivel maga tulajdon jobbágyai a Horja parantsolattyábol megölvén, 5ta 9bris egészsz nap a Város körüll nevezetesenn a Tsernittz hegyén az oláhok tsoportoznak, de nem lévén elégséges számmal, az Nap bé nem ütõttenek a Városra; hanem fel mentek Topánfalvára ottan a Magyarságot el pusztították, magokot otthon nem tanálván házokot mind el rontották, vagyonokot elhordották.
Más Napra viradolag u. m. 6a 9bris Topánfalvárolis sokat vévén magok mellé Circiter 6000nyi Nép; Abrud Bánya felett a Verespatak felé való hegyet mint a felleg el borittotta és reggeli nyoltzora tájbann, rettentõ ordittassal a Városra Abrudbányára bé rohantanak egybe a várost el borittották, eszt kiáltván megöllyük mind edj lábig a magyarokot. Minekelõtte a Városban bé jöttek volna a Város elejékben ki küldött meg akarván tudni mi a tzéljok, ha bor, étel, és pénz kell adnak, vagy ha bizonyos személlyek ellen vagyon tzéljok ki adják tsak a városban ne pusztittsanak de a felelet az volt: a Magyaroknak mind edj szálig meg kell halni.
Abrudbánya a pusztulás előtt
Azért 6a 9bris setét egészsz éttzakáig le rajzolhatatlan sirás jajgatás lövöldözés között a Házokot rontották a Házban tsak edj vas szeg is megnem maradott, az ajtók ha ki voltak is nyitva azokot mind el hasogatták, sorkait le szedegették, ha faragott kövekeben is voltanak bé öntve ki huzták, az ablakokot rámástól rostéllyostol az egészsz városonn mind el rontották, le húzták el vitték, a Házi eszközököt szekeret ágyokot asztalokot almáriumokat mind el pusztittották az ajtók szemöldökeit le vágták a kõfalakot a pénzért bontották az agynemüket el vitték a Derekallyakbol a tollat az Uttzákra ki rázták a Pintzek ajtait mind el hasogatták, a Hordok fenekeit ki vágták a bort elbotsállották Hac facies Trójae luculaperetur erat, olly pazarlást tettenek, hogy senki, aki tsak a kereszténységről valamit hallott ennek végbenn vitelére nem mehetett volna.
Olly komor tekintete vagyon egészsz Abrudbányának hogy száz esztendõ alatt vagy talám soha előbbeni állopottyára nem áll viszsza. Így elprédálván világ külső javait a Magyarságnak /az oláhokot edjet se bántottak/ ezutánn lelkéhez és hitéhez nyultak.
Abrudbánya a pusztulás után
Más Nap u.m7a 9br[is] bé jõvén újra aszt kiáltották a piatz közepinn, a ki az Istentõl és Tsászártol vett parontsolat mellett Oláh vallásra nem áll és Oláh köntösbe nemjár, mindgyárast az ajtaja elõtt fel nyársolják vagy fejét vészik, ez Nap el mentek Veres Patakba is és ott is hasonló praedát tettek és kénszergették a Magyar Reformatust és Unitáriust, még a Pápistakot is az Ola Vallásra álltal állani halál fenyegetésével, mellytõl a Nép ugyel rémült, látván hogy edj felõll lelkinkívüll seminye sints, más felõl kénszerittik hogy oláhok légyenek, mind cédola váltással mentettek meg életeket a dûhösködöktõl / ut quondam libellatici, és Ola vallásra állottak kitsinyek és Nagyok, sõt még annyira is mentek hogy 9a 9bris a Református templom tetejére és ajtajára Ola keresztet tettenek mivel pedig minden halgatok Reformátusok és Unitáriusok itten Oláhok már ezenn két Eclesia oda vagyon minden Papságával edjütt, ebben is tzéljokot el érvén most is szüntelen hírül hozzák hogy viszsza fordulnak hozzánk, vagy más sereg támad és mind egészszen a Magyarokot gyermekestõl megöli.
Sõt a mi megjegyzésre méltobb a Sz[ent] hellyek[ne]k sem kedveztenek Abrud Bányán a Református templomban bé menvén ottan az Orgonát porrá tették, a Pap feje felett való Koronát a mennyire el érték mind el rontották, oda le tett véghetetlen kincsét el vitték, akik oda recipialtak volt magokot sullyok bottal a templom közepén mind fõbe verték, ezenn pusztittásban akik megölettettek a Magyarok[na]k azokhoz nem volt nyúlni szabad, hanem nemellyek harangszo nélkül edj gödörbe be hányattak, nemellyek pedig aVadak[na]k predájava lettek, itten Abrud Bányán három millió kár legalább is lett.”
KRISTYOR pusztulása (Hunyad megye)
A kristyori református templom ma
A községnek (amelyhez Kristyoron kívül még más három falu is tartozik) 1966-ban 2026 lakosa volt , a 2002-es népszámláláskor 4277, melyből 4182 románnak, 28 magyarnak míg 55 cigánynak vallotta magát . A munkát végző lakosság legnagyobb része a színesfémbányászatot kiszolgáló munkakörökben dolgozik A faluközpont négyemeletes tömbházain kívül az 1784-es Horea-féle vérengzés (felkelés) emlékművét is megcsodálhatjuk, ami elsősorban a falu magyar lakosságát tizedelte meg, akkor vált rommá a falu katolikus temploma is.
„Crisan feldühödött, vérszomjas csapata Kuretyből a közel fekvő Kriscsor községébe ment, ahol megtámadták a kriscsori nemes udvarokat, és 17 nemesembert megöltek – köztük a Kristyóri család 12 tagját. Crisan csapata a kriscsori öldöklés után két részre szakadt. Egyik rész Brádra ment, a másik pedig Miheleny községbe. Az öldöklő, dúló és fosztogató csapatokhoz újabb meg újabb csapatok csatlakoztak és egy pár nap alatt az egész Zaránd megye lángba borult.”( Jancsó Benedek: Erdély története)
A felkelő csapatok már november 4-én átmentek Zarándból Hunyad megyébe. November 7-én Dévát is megtámadták, azonban megverettek, s közülük 72-en elestek és 44-en fogságba jutottak. A vármegye rögtönítélő bírósága közülük 34-et kivégeztetett, ami csak olajat öntött a tűzre, mert a parasztok annál dühösebbek lettek és annál kegyetlenebbül öldököltek mindenütt, ahol nem találtak kellő fegyveres ellenállásra. Így pusztultak el sorban Verespatak, Offenbánya (Aranyosbánya), Abrudbánya, sőt a lázadás még a szomszédos Arad megyébe is átcsapott.
Az erdélyi nemesség e nagy veszedelem közepette sem csüggedt el. Gyorsan elhatározta, hogy felfegyverezve fogja önmagát megvédelmezni. A fegyverkezést az Alsó-Fehér megyei nemesség kezdette meg. Példáját követték Hunyad és Küküllő megyék. A székelyföldi nemesség, sőt a határos magyarországi vármegyék nemessége is fegyverkezni kezdett. Közép-Szolnok, Kraszna és Kővár-vidéke nemessége a Meszes-hegység aljában kordont vont, hogy ily módon megakadályozza a lázadás átterjedését. Kolozs megye közgyűlése pedig nemcsak kimondotta a nemesi felkelést, hanem a nemesség teljesen katonai századokba szervezkedett s magát egyenruhával és egyforma fegyverzettel látta el. A felfegyverzett nemesség élére gróf Csáky János főispán állott, kinek alvezére gróf Bánffy György volt.
A nemesség e fegyverkezése megdöbbentette II. József császárt, mert azt hitte, hogy ez egy bekövetkezhető polgárháború veszedelmét sokkal inkább provokálhatja, mint Horea véres lázadása. Hogy ezt lehetetlenné tegye, nagyon sürgősnek vélte a Horea lázadás gyors és erélyes elnyomását. A nemesi felkelést betiltotta, de egyúttal a főhadparancsnokot is nyugalomba küldötte. Gróf Jankovich Antalt királyi biztossá nevezte ki, melléje adván katonai részről Papila tábornokot.
E politikai és nemzeti indítékokat e mozgalomba nem Horea és kapitányai vitték bele, akik utóvégre is egyszerű parasztemberek voltak, hanem azok a görögkeleti román papok, akik részt vettek e felkelésben és Horea különböző leveleit, nyilatkozatait s a parasztok beadványait és folyamodványait szerkesztették. Ez iratokban nemcsak vallásos és nemzeti követelésekkel találkozunk, hanem – amennyiben az oroszokra többször történik bennük célzás – külpolitikai vonatkozásokkal. is. Ezek a politikai és nemzeti vonatkozások alkotják azt az eszmei hátteret, amelynek segítségével a románság szemében Horeának és társainak egyénisége később úgy alakult ki, mint román nemzeti szabadsághősöké és vértanúké, és hogy ez a parasztlázadás valóságos román nemzeti szabadságharccá alakult át előbb a román szóbeszédben és költészetben, később pedig a történetírásban is. A történelmet a fejlődő népek életének úgynevezett romantikus korszakaiban nemcsak csinálják, hanem írják is.
(emihirek.ro)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése