Már csak egy szavazáson múlik, hogy a Trianon-évforduló hivatalos ünnep legyen Romániában

Elfogadta kedden a képviselőház közigazgatási szakbizottsága a trianoni békeszerződés napját, június 4-ét román ünnepnappá nyilvánító törvénytervezetet, amelyet már csak a plénumnak kell megszavaznia ahhoz, hogy államfő kihirdesse és hatályba lépjen. Az RMDSZ frakcióvezetője, Korodi Attila szerint a kezdeményezés a román–magyar ellentéteket szítja ahelyett, hogy az előterjesztők a történelmi megbékélést és a közös jövőtervezést tartanák szem előtt.

 A Hargita megyei politikus a Facebook-oldalán magyar és román nyelven fejtette ki véleményét Titus Corlățean szociáldemokrata párti (PSD-s) politikus, volt külügyminiszter törvénytervezetéről, amelynek értelmében az első világháborút lezáró, Magyarországot területe kétharmadától megfosztó, Erdélyt, a Partiumot és a Bánság egy részét a román királyságnak ítélő 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját, június 4-ét hivatalos ünnepnappá nyilvánítsák.

 A képviselőház közigazgatási szakbizottságában a PSD-s és a Népi Mozgalom Pártjának (PMP) szavazataival rábólintottak a kezdeményezésre. „Ez egy véleménynyilvánítás volt a szakbizottság részéről, de egy elég erős jelzés a parlament két házának december elseje alkalmából tartott tegnapi ünnepi ülése után. Szerintem az, hogy a Trianon napját akarják ünnepeltetni, a közösségek szembefordításáról, az ellentétek szításáról szól” – fejtette ki érdeklődésünkre Korodi Attila. A honatya szerint ebben az ülésszakban valószínűleg nem kerül már szavazásra plénum elé a tervezet, de amikor eljön az ideje, „nagy eséllyel” megszavazzák. „Bizonyára lesz egy erős PSD-s populista jelenlét ahhoz, hogy meglegyen a többség. A PMP is megszavazta, és valószínűleg a végszavazáson is így tesz majd” – vélte a politikus.

 A tervezet a szenátuson hallgatólagosan átment, azaz nem volt róla vita a plénumban, így került át a képviselőházba, amely a döntő ház ez esetben. Corlățean azt követően nyújtotta be törvénytervezetét, hogy a magyar Országgyűlés 2020-at, a trianoni diktátum századik évfordulóját a nemzeti összetartozás évének nyilvánította. „Csakhogy ez a tervezet nem arról szól, hogy jövőre meg kell ünnepelni a trianoni centenáriumot, válaszul a magyar kormány döntésére, hanem ezután minden évben meg kell emlékezni róla, állami ünnepségeket szerveznek majd. Míg december elsejének, a román nemzeti ünnepnek lehet egyfajta pozitív kicsengése is, mondjuk, hogy a modern Románia megtervezésének évfordulója, addig a Trianon-nap egyértelműen a hatalom- és az erőfitogtatás jelképe” – adott hangot aggodalmának Korodi Attila.

 A törvénytervezet értelmében az ünnepségek megszervezése kötelező nemcsak központi, hanem helyi szinten is. Így a helyi önkormányzatok kötelessége lesz kulturális, ismeretterjesztő és tudatosító eseményeket szervezni, és ki kell tűzniük a román nemzeti lobogót. Korodi leszögezte: az RMDSZ határozottan ellenzi a kezdeményest, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt a tervezetet leszavazza a parlament. - a Maszol.ro portálról

Egy magyarbarát interjú miatt kiközösítették, meghurcolták, megfenyegették, végül kirúgták a szlovák muzeológuslányt

Zuzana Falathová tavaly decemberben beszélt lapunknak arról, milyen hatással volt rá magyar gyökerekkel is rendelkező szlovákként, amikor rájött, hogy az iskolában magyarellenes történelmi hazugságokkal tömték a fejét, és rádöbbent, hogy a szlovákság zöme s még szakmabelijei is teljesen rabjai ezeknek a nemzeti mítoszoknak. Zuzana – vagy ahogy azóta bemutatkozik: Zsuzsi – az interjú után a pozsonyi városi múzeum közkedvelt kollégájából ellenség, ifjú tehetségből hazaáruló lett a szemükben, mígnem egy napon ott várta az igazgató, kezében az előre megírt felmondásával. A fiatal muzeológus a Magyar Hírlapnak beszélt először csaknem egyéves kálváriájáról.

Falathová: A magyarok szeretetteli fogadtatása ellensúlyozta a fenyegetéseket

Fotó: MH/Hegedüs Róbert

 

– Rendkívül bátor interjút adott nekünk tavaly decemberben. Úgy is váltunk el: csak nehogy baja essék miatta.
– Hát esett. De kezdem az elején: megjelent az interjú, aztán Zolo Mikeš az Aktuality.sk oldalon – ez az egyik legolvasottabb szlovák hírportál – az egész mondanivalómat kiforgatta, politikai kontextusba helyezte, belőlem pedig tulajdonképpen magyar sovinisztát gyártott. Mivel a felvidéki szlovákok zöme nem tud magyarul, csak ezzel a verzióval találkozott, és egyből el is hitte, amit ott olvasott. S mint később láttam egy cikkében, ez nem véletlen félrefordítás, hanem szándékos rosszhiszeműség volt a részéről. Az, hogy Mikeš éppen a múzeumra vonatkozó kritikáimat emelte ki, külön megnehezítette később a szakmai életemet.

– Kicsit tartottunk tőle, hogy azonnal elbocsátják, de végül ez akkor nem történt meg.
– Nem, mert az igazgató úr éppen kórházban volt, és bár szóban egyből beígérte, hogy ki fog rúgni, aztán látta a médiavisszhangot, és inkább visszavonta a dolgot, mert tartott a botránytól. Aztán azt mondta, hogy várja a felmondásomat, de én végeztem tovább a munkám, hiszen éppen a közepén voltam egy múzeumi projektnek. Úgy nézett ki, hogy lassan elül a dolog, noha a múzeumban hirtelen elfogyott körülöttem a levegő: mindenki nekem esett bent, összevesztek velem, elhordtak mindenfélének, aztán pedig kiközösítettek. A harmincöt kollégából, akikkel együtt dolgoztam, egy kezemen meg tudom számolni azokat, akinek volt hozzám egy jó szava. Így dolgoztam az elmúlt majdnem egy évben. Prominens emberek, ismert történészek is nekem estek, például a köztiszteletben álló kutató, Ferdinand Vrábel is kioktatott történelemből. Elviselhetetlen volt a nyomás.
– Volt azért olyan, aki kiállt maga mellett?
– Néhány kolléga, igen.
– Volt, aki nyilvánosan is megtette ezt?
– Azt már senki nem merte megkockáztatni. Tulajdonképpen az az érzésem, hogy a többség megpróbált kiutálni, hogy magamtól mondjak fel. Pszichés nyomás alatt tartottak, levegőnek néztek, a munkaügyeken kívül nem is beszélt velem senki, senki nem bízott már bennem, úgy néztek rám, mint egy idegen ügynökre. Később azért ez kicsit javult ez a helyzet, és érdekes módon, amióta kirúgtak, már mindenki mosolyog rám. De ennél sokkal rosszabb volt, amikor teljesen kívülálló emberek fenyegettek, a halálomat kívánták, meg ilyesmik.

– A halálát?
– Igen. Miután megjelent a Mikeš-féle cikk, mindenféle vadidegen emberek írtak leveleket és kommenteket, meg hívogattak, hogy meg kellene gyilkolni és bedobni a Dunába, ez volt a legkeményebb, de sokak szerint az lett volna a minimum, hogy kirúgjanak vagy kitoloncoljanak. Olyan is volt, aki a híresen jó szlovák–magyar viszony tönkretételével vádolt, de történelemleckéket is kaptam az ezeréves magyar elnyomásról. A szlovákok kilencvenkilenc százaléka ezt el is hiszi, pedig, ha ezer évig elnyomtak volna egy ilyen kis nemzetet, az egysze­rűen eltűnt volna. Azt is sokan hiszik, hogy nem volt kitelepítés 1946–47-ben, sőt, csak pár évvel korábban telepítette be Horthy Miklós ide a magyarokat, de erről már a múltkor beszéltem.
– Sokan fenyegették? Tett egyébként feljelentést?
– Több száz ilyen levelet meg kommentet kaptam, és nem, nem tettem. Utólag már kicsit bánom, ahogy azt is, hogy nem fordítottam le szlovákra az interjúnkat, és a szlovákok így csak a Mikeš-féle kiforgatott verziót ismerhették meg. Rendkívül megterhelő volt, hogy kívülről és belülről is támadtak egyszerre. Egyébként voltam szerelmes kis hülye, voltam magyar ügynök, Soros-ügynök, és még sok egyéb is szerintük.
– A múzeum, a magyar állam, Soros… nem tudom, hogy bírja ezt a sok munkát, de legalább, gondolom, jól is keres vele!
– Az biztos! (nevet) Komolyra fordítva a szót: az a helyzet, hogy mivel karácsony előtt rúgtak ki, még az év végi prémiumomat sem kapom meg a múzeumtól az amúgy sem fényes muzeológus fizetésem mellé.

– Maga a kirúgás egyébként hogyan történt?
– Suttogták a folyosón, hogy ez következik, aztán miután az igazgató rájött, hogy tudom, behívott magához, közölte, hogy útjaink elválnak, mert nem teljesítettem az elvárásait. Amikor rákérdeztem, mik voltak azok, kitérő válaszokat adott, csak azt hajtogatta, hogy nem az interjú miatt, nem az interjú miatt. Még azzal is megfenyegetett, hogyha mindezt nyilvánosságra hozom, akkor neki is van valami a tarsolyában. Először azt mondta, hogy megszűnt a pozícióm – a törvényi előírások miatt nem rakhatott ki csak úgy – mehettem volna teremőrnek, ásatási segédmunkásnak, vagy lehettem volna lektor, ami nálunk gyakorlatilag az idegenvezető. Én viszont muzeológus vagyok, nem véletlenül tanultam ezt, nyilván tudták is, hogy visszautasítom majd a lefokozást. Aztán előhúzta a felmondásomat.

– És aláírta?
– Igen. Nagyon erős volt a nyomás és egyszersmind nagyon sértett is a dolog, hiszen az interjúügy óta kifejezetten igyekeztem még precízebben és jobban dolgozni, hogy ne tudjanak belém kötni. Úgy éreztem magam, mint a kommunizmusban, amikor azt csináltak az emberrel, amit akartak, például kirúghatták a nézetei miatt. Közben folyamatosan győzködtek róla, hogy igazából a munkámmal elégedetlenek – a közvetlen főnököm persze visszaigazolta, hogy természetesen a véleményem miatt rúgtak ki. Még rosszabb volt a helyzet, mint amikor az interjút megelőzően álltam ki a történelmi tények mellett, sokan teljesen elfordultak tőlem, amikor tettekre akartam váltani a szavakat.

– Például?
– Például, amikor a múzeumban szerettem volna német és magyar feliratokat is a tárgyakhoz, hiszen mégiscsak az ő adományaikból alapították a múzeumot. Ezt az igazgató azzal hárította el, hogy Magyarországon sincsenek kiírva a dolgok szlovákul – nos, ez nem igaz, a budapesti Nemzeti Múzeumban a Seuso-kincseknél és az esztergomi püspöki kincstárnál személyesen láttam a szlovák brosúrát és tárgyleírásokat. Továbbá Magyarország számos múzeumában találhatók szlovák nyelvű tárgyleírások is. Aztán azzal jött az igazgató, hogy nem férne ki annyi nyelven, és még az sem hatotta meg amikor azzal érveltem, hogy több látogató jönne. Ilyenkor mintha megfeledkezne arról, hogy amúgy mindenhol a multikulturális városról beszél, meg hogy Pozsony mindig háromnyelvű volt. Ez amúgy nem igaz, korábban német és magyar nyelvű volt. De ez a kettős mérce nagyon jellemző a szlovák közéletre, a médiára különösen, hiszen emlékezhetünk, amikor a magyarok, egyébként igen helytelen módon, kifütyülték a szlovák himnuszt Budapesten szeptemberben az Eb-selejtező meccsen, azzal tele volt a szlovák sajtó, de amikor nem sokkal korábban a szlovákok tették ugyanezt Nagyszombatban, arról senki nem írt. A lapok közül, amelyek engem pocskondiáztak, csak a pozsonyi újság, a Bratislavske Noviny vette a fáradtságot, hogy engem is megkeressen, igaz, aztán leközöltek egy olvasói levelet, mely szerint el kellene ítélni engem hazaárulásért. A Matica Slovenská által kiadott Szlovák Nemzeti Újságban meg lehülyéztek, és azt sem átallották leírni, hogy egyetlen magyart sem üldöztek el a Beneš-dekrétumok alapján, a hetvenezer kitelepített magyar pedig egy újkori magyar mítosz.

– A magyarok egyébként mit szóltak a ténykedéséhez?
– Rengeteg támogató üzenetet kaptam, ezúton meg is szeretném köszönni nekik, hogy lényegében ők tartották bennem a lelket. Néhány szlovák is akadt, aki elgondolkodott a dolgokon, sőt írt egy szlovák nő is, akinek az apja a kitelepítési bizottságnak dolgozott Budapesten, de végül kizárták, mert túl humánus volt. Ő azt is kifejtette, hogy csodálkozik, hogy jöhet ennyi durva indulat a szlovákoktól egy olyan dologban, ahol ráadásul a magyarok az áldozatok. Azt is láttam, hogy sokként érte a szlovákokat, hogy valaki egyáltalán pozitívan nyilatkozott a magyarokról, és hozzá mert nyúlni a nemzeti tabukhoz. A szlovákok nem is tekintik magukénak az ezer közös évet, csak a legutóbbi százat, azért pusztítanak el sok muzeális tárgyat, meg szlovákosítják el nagy magyar és német történelmi személyiségek neveit, mert az mind erre az évezredre emlékezteti őket.

– Az optimisták úgy vélik, idővel ez változhat.
– Sokan azt hittük, hogy már nincs így, de pont az én esetem mutatja, hogy még sokkal rosszabb a két nemzet közötti viszony, mint gondoljuk, és főleg a szlovákok részéről erős ez a dolog. Ahelyett, hogy az impériumváltás vagy Trianon centenáriuma alkalmából megindult volna valami értelmes párbeszéd – esetleg az én interjúm nyomán –, semmi ilyenre nincs példa, még a német–magyar alapítású múzeum fennállásának százötvenedik évfordulójára sem hívtak meg senkit Magyarországról. Pedig ezek az évek azok, amikor gesztusokat tehetnénk egymás felé – és bizony a szlovákoknak kellene többet tenniük, mert ők élnek álomvilágban. Én magam is azért álltam bele ebbe a pofonba, mert hiszek benne, hogy ennek előbb-utóbb eljön az ideje.
– Ezek után nem kérdezem meg, hogy megbánta-e ezt az egészet, de mihez kezd most?
– Nem tudom. Jelenleg a felmondási időmet töltöm, de az igazgató azt mondta, hogy leírtam magam ezekben a körökben, hogy soha többet nem dolgozhatok majd a szakmámban. Remélem, hogy ez nem lesz mindig így, és tényleg eljön az idő, amikor már nem kell Szlovákiában attól tartani, hogy az embernek derékba törik a karrierjét, ha rámutat nyilvánvaló történelmi tényekre.

https://www.magyarhirlap.hu

A Párbeszéd néger politikusa szerint együtt kéne ünnepelni Trianont a szomszodés országokkal

Jövőre lesz a 100. évfordulója a trianoni békediktátumnak, így várhatóan jóval erőteljesebben kerülnek majd felszínre az akkori események, illetve a napjainkig ható megoldatlan problémák sokasága. Ki tudja miért, talán ezért, de nem várt helyen is úgy gondolták, érdemes beszélniük a témáról.


A Political Capital ugyanis egy konferenciát szervezett, ahol asztalhoz ültették Bárány Balázst, az MSZP nemzetközi titkárát, Orosz Annát, a Momentum XI. kerületi alpolgármesterét, és Kocsis-Cake Oliviot, a Párbeszéd országgyűlési képviselőjét, illetve Schöpflin Györgyöt, korábbi fideszes EP-képviselőt.

Természetesen aki arra gondolt, valami igazán korszakalkotót fog hallani, annak csalódnia kellett, a balliberális oldal nem adhat mást, mint ami lényege.
Bárány kevés meggyőződéssel igyekezett tompítani, miszerint 2004-ben az MSZP rosszul mérte fel a helyzetet a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazáson, nem vette észre, hogy a határon túli magyarokban “él az együvé tartozás érzése”. Bocsánatot persze nem kért, csak megállapította, hogy ehhez a szituációhoz rosszul igazodtak a szocialisták, sütött szavaiból tehát a politikai pragmatizmus, a meggyőződésbeli belátás, mit is jelent ez az együvé tartozás, már annál kevésbé.
“Mi nem területalapú, hanem emberközpontú felfogást követünk a külhoni magyarokkal kapcsolatban.”– summázta gondolatait Bárány, szép köntösbe téve a semmit.

Orosz Anna ennyi energiát sem fektetett be, inkább azzal volt elfoglalva, hogy magyarázza a bizonyítványt. Jelesül a Momentumhoz kötődő, elmúlt idők botrányait, például, hogy szlovák és román jelöltek mellett kampányoltak. Pártja elvi álláspontját azért leszögezte,

“nem érnek rá méricskélni ki, mennyire magyar vagy román vagy sorosügynök.”

Ezt teljesen megértjük. Még a végén meg kellene, mérjék magukat, és nem nagyon mozdulna el a képzeletbeli mérleg mutatója. Magyar irányba. Egyébiránt pedig tudatta Orosz, magyar az, aki annak érzi magát, vagy érdekli a magyar irodalom vagy történelem.
Az esemény fénypontja azonban mindenképpen Kocsis-Cake Olivio volt, aki a kunok és a jászok betelepítést hozta párhuzama a jelenkori migrációs eseményekkel. Mert neki egy, elviekben Trianonról szóló beszélgetésben is sikerült eljutnia odáig, a migráció jó és hasznos, azt támogatni kell. Ellőtt még pár lózungot, hogy “kirekesztés helyett” hazaszeretetre kell építeni a nemzetpolitikát.



Végezetül pedig arra jutott, istenigazából a szomszéd népekkel kellene együtt ünnepelnünk Trianont. Mert persze, ami nekünk fáj, nekik ünnep, de az “Európai Unió már úgyis megoldotta ezt a kérdést a határok megszüntetésével”, oldotta fel a gordiuszi csomót.
Ezért igazán kár volt tető alá hozni a konferenciát, ha csak nem azért, hogy újra megbizonyosodjunk róla, a balliberális oldal nem tud mit kezdeni a határon túli magyarokkal és a máig velünk élő Trianonnal.

[Forrás: hungaryfirst.hu]

Az Indexes firkász szerint, érzelgős, bugyuta dal, dzsungel könyve a Nélküled című szám

Ellenzéki propagandamédiumok alkalmazottainak a nevét a legritkább esetben írjuk le itt a Vadhajtásokon. Hiszen a Szauer-hvg kisújságírója vagy mondjuk az MSZP-s ügyvéd, Litresits által ugráltatott Havas Henrik-tanítványnő nevét valóban felesleges megjegyezni. A Ripost viszont nagyszerű cikket írt a Puskás Aréna megható megnyitóján provokáló egyik Index-alkalmazottról és meg is nevezte. Értjük, hogy miért – ezért most mi is ezt tesszük. A Ripost írását teljes egészében közöljük. Nagyon tanulságos.

A mai napon nagyon sokan megjegyezték Miklósi Gábor nevét. Jelkép lett belőle. Az Index újságírója tudatosan alázta nemcsak a Nélküled című, a magyarság összetartozásáról szóló dalt éneklő felvidéki magyar gyerekeket, de azokat a milliókat is, akik számára mindez a lehető legtöbbet jelenti – írja a Ripost.
Tegnap az új Puskás Ferenc Aréna átadó ünnepségén ott ült a VIP páholyban Miklósi Gábor az Index újságírója. Amikor felvidéki magyar gyerekek körbesétálva a pályát énekelni kezdték a Nélküled című dalt, az egész aréna, 65 ezer ember állt fel és énekelt velük együtt. Az egész aréna. Volt aki könnyes szemmel, sokan elérzékenyülve. Zengett a szívszorító dal, most a gyerekek hangján.

Bár a lényeget még nem értheted, amíg nem éltél nehéz éveket…

Miklósi Gábor

Miklósi Gábor, érdemes megjegyezni a nevet, a VIP páholy kellős közepén úgy döntött, hogy neki ez nem jelent semmit. Így hát tüntetőleg ülve maradt.
Mondván hogy ő egy ilyen érzelgős dal hallatán – ami leginkább a Dzsungel könyvére emlékeztette – miért is állna fel. Később bugyuta, hatásvadász valaminek is titulálta az egészet.
Szó szerint ezt írta:
„Aztán hirtelen nem csak a VIP-ben, de körben, az egész stadionban mindenki, de tényleg mindenki felállt, és két a pályát körbesétáló gyerekkel együtt elénekeltek egy érzelgős dalt arról, hogy mi mind egy vérből valók vagyunk.Tudtam, hogy már hallottam, de fogalmam nem volt, valójában mi az, csak a refrén vége volt ismerős a Dzsungel könyvéből, miközben azért gyanítottam, hogy a Puskás megnyitóján mégsem énekelheti 70 ezer ember a Dzsungel könyvét.
A VIP-ből szinte kinéztek, amiért a seggemen maradtam, és tényleg nehéz volt nem felállni ekkora nyomás alatt, de én csak a Himnusznál szoktam felállni, és pont a napokban láttam egy műsort arról, hogy milyen messze elmennek az emberek, hogy alkalmazkodjanak az elvárásokhoz, így hát dafke ülve maradtam. Így lázadtam 2019 novemberében a Puskás Aréna megnyitóján.”
Miklósi végig úgy tett, mintha nem is tudná mi ez a dal.
Közben gyorsan rákerestem, hogy mit énekelnek, és kiderült, hogy az Ismerős Arcok nemzeti érzelmű rockzenekar Nélküled című gigaslágere szól. Ma is tanultam valamit, és azért egy piros pontot így is beírtam a szervezőknek, amiért nem a Székely Himnuszt választották Csaba királyfival és a sziklaként porló székelyekkel, amit egyébként valaki megmagyarázhatna végre, mert ha Péter a kőszikla, a stabil alap, amire az egyház épül, akkor a székelyek metaforikus sziklája miért porlik annyira? Amúgy semmi bajom a székelyekkel, sokasodjanak, gyarapodjanak, nem őket, csak a bugyuta, hatásvadász szövegeket nem bírom.”
Az egyik oldalon Miklósi Gábor az Index újságírója, a másikon négy bátor felvidéki magyar gyerek. Egyik oldal, másik oldal. Muszáj választani.

Álljon itt a gyerekek neve, csupa nagybetűvel: KOVÁCS ALMA VIRÁG, BITTERA SOPHIE, NAVRATIL AMIRA és FARKAS OLIVÉR. A Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola tanulói.

Vadhajtasok.com

Dan Tanasă menesztené a Bákó megyei prefektust „a Magyarországnak tett szolgálatai” miatt

A Bákó megyei prefektus azonnali menesztését követeli a hivatásos feljelentőként és perelőként elhíresült Dan Tanasă által bejegyzett Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC).

 A Tanasă a blogján tette közzé, hogy egyesülete Ludovic Orban miniszterelnökhöz fordult, követelve, hogy azonnali hatállyal menessze Valentin Ivancea Bákó megyei prefektust „a Magyarországnak tett szolgálatai” miatt. Azzal érvel, hogy az úzvölgyi haditemető kapcsán a prefektus olyan intézkedéseket foganatosított, melyek nem teszik méltóvá a román állam közméltósági tisztségének viselésére, ezek alapján inkább Magyarországon kellene tisztséget betöltenie.

 „Ivancea tudatosan választotta, hogy ebben az ügyben Magyarország érdekeit szolgálja, és Románia érdekei ellen cselekedjen. Választhatta volna a párbeszédet, Románia érdekeinek és az Úzvölgyében elesett román hősök emlékének védelmét. De nem ezt az utat választotta. Nem tölthetsz be egy közméltósági tisztséget a román államban, ha nem cselekszel jóhiszeműen Románia érdekében” – olvasható Dan Tanasă állásfoglalásában. Úzvölgyi katonatemető: a jogi helyzet tisztázatlansága és a jóváhagyások hiánya miatt perel a prefektus Az úzvölgyi katonatemető jogi helyzetének tisztázatlansága és a román parcella és emlékmű létrehozásához szükséges hatósági jóváhagyások hiánya miatt támadta meg a közigazgatási bíróságon Bákó megye prefektusa a dormánfalvi önkormányzat határozatait.

A magyarellenes lépéseiről közismert blogger egyesülete azt követeli Románia kormányától és a Bákó megyei prefektúrától, hogy azonnal vonja vissza a dormánfalvi önkormányzat és polgármester ellen indított bírósági kereseteket, és a párbeszéd útján találjanak megoldást az úzvölgyi haditemetőben nyugvó román hősök emlékének tiszteletben tartására. Mint arról beszámoltunk, Bákó megye prefektusa a bíróságon két keresetet nyűjtott be Dormánfalva ellen, megtámadva az Úzvölgyére kiállított építkezési engedélyt, illetve azt a két határozatot, melyekkel a község közvagyonába vették a haditemetőt. A bíróság semmisnek nyilváníthatja ezeket a dokumentumokat, ha megállapítja, hogy nem törvényesek.

https://kronikaonline.ro

A magyar jelölttel szemben románt támogat a nemzetellenes Momentum

Tegnap a melegek, ma a románok, holnap…
Vasárnap az USR-PLUS kolozsvári kampányrendezvényén Fekete-Győr András, a Momentum elnöke támogatásáról biztosította a súlyos korrupciós botrányba keveredő Dan Barnát (USR). Ezzel csak annyi a probléma, hogy a közelgő román államfőválasztáson Kelemen Hunor (RMDSZ) személyében az erdélyi magyaroknak is van jelöltje. A Momentum egyre jobban hasonlít az SZDSZ-re: az erdélyi magyarok kiakadtak, és egy videóban hívták fel a figyelmet a képtelen lépésre.
Fekete-Győr András, a Momentum elnöke vasárnap részt vett az USR-PLUS kolozsvári kampányrendezvényén, ahol támogatásáról biztosította a súlyos korrupciós botrányba keveredő Dan Barnát, az USR elnökét, államfőjelöltjét a közelgő választáson.
Már önmagában az is durva, hogy a korrupcióellenességet zászlajára tűző Momentum egy olyan román politikus mellett állt ki, aki a vádak szerint 6 millió eurónyi uniós, eredetileg a szegények és a fogyatékkal élők felzárkóztatására érkező támogatást tett zsebre, az végképp, hogy Barna mellett indul magyar jelölt is a román államfőválasztáson, Kelemen Hunor (RMDSZ) személyében.
Magyarán a helyzet a következő: a közelgő államfőválasztáson a Momentum inkább támogat egy korrupt román politikust, mintsem a magyar jelöltet.
Ez a húzás még az egykori SZDSZ-től is erős lett volna, nemhogy a XXI. századi politikát hangoztató Momentumtól.
Kelemen Hunor közösségi oldalán közzétett videóval reagált a történtekre. A felvételen egy fiatal lány látható, aki a Momentumnak odaszúrva arról beszélt, hogy Dan Barna nem ismeri el, hogy “van egy kisebbségi helyzet Romániában”, neki csak az erdélyi magyarok szavazatai kellenek. “November 11-én el fogja felejteni, hogy vannak magyarok Romániában” – fogalmazott, hozzátéve, hogy november 10-én csak azért sem fog otthon ülni, elmegy szavazni, és a magyar jelöltre fogja adni a voksát.(origo)

https://elemi.hu

Magyarország megvétózta a NATO közös nyilatkozatát

Megvétózta a NATO nagyköveteinek közös, Ukrajnával foglalkozó nyilatkozatát Magyarország – jelentette be a külgazdasági és külügyminiszter az Eurázsia Fórum elnevezésű rendezvényen szerdán, Budapesten.



Magyarország nem hajlandó a geopolitika oltárán feláldozni a kárpátaljai magyar közösséget – mondta Szijjártó Péter. A miniszter hangsúlyozta: a NATO nagyköveteinek találkozója után szokásos gyakorlat a közös nyilatkozat kiadása, de ezt most Magyarország megvétózta.
Szijjártó Péter hangsúlyozta, a hosszú előkészítő munka során a magyar kormány számos javaslatot tett arra, hogy a nyilatkozat tartalmazzon olyan kitételeket, amelyek köteleznék Ukrajnát a magyar közösségtől elvett jogok visszaadására.

Szerettük volna, ha ebben a közös nyilatkozatban szerepeljen olyan mondat, amely tartalmazza, hogy az ukránoknak teljesíteniük kell kötelezettségeiket, amelyeket nemzetközi jogszabályok, illetve nemzetközi szervezetek előírnak. Olyan javaslatot is tettünk, amely az Európa Tanácsra, illetve az ENSZ-re hivatkozik kisebbségi ügyekben – tette hozzá.
Ezeket a javaslatokat nem fogadták el, így “nem tehettünk mást, megvétóztuk a nyilatkozatot” – mondta a miniszter.

Szijjártó Péter közölte: a 150 ezres kárpátaljai magyar kisebbség érdeke “az óceán túloldalán nem olyan fontos, de mi itt élünk Közép-kelet Európában, egy magyar ember érdeke is elég ahhoz, hogy kiálljunk érte”.
Magyarország világossá tette: a NATO-n belüli minimális szövetségi szolidaritás az lenne, hogy egy ilyen közös nyilatkozat mondjon valamit az egyik tagállamhoz tartozó kisebbség jogfosztásáról, és szögezze le a jogok visszaállítását – mondta.
 

Forrás: mti.hu

Lenácizta Wass Albertet Budapest újdönsült főpolgármestere

Még meg sem melegedett Karácsony Gergely alatt a budapesti főpolgármesteri szék, máris sikerült belerúgjon sok százezer magyar emberbe azzal, hogy nemes egyszerűséggel lenácizta Wass Albert írót.
Az Indexnek nyilatkozó Karácsonyt, sok más kérdés  mellett arról is megkérdezte a portál két munkatársa, hogy mi lesz az előző ciklusokban átnevezett közterületekkel.

„Mondjuk a Wass Albert térnek nem nagyon örülök, megmondom őszintén, tehát a Széll Kálmán legalább nem volt – hogy mondjam – náci vagy náci kollaboráns. (…) Wass Albert írói munkássága nem írja felül politikai munkásságát.”

– mondta Karácsony Gergely.
A román kommunista propaganda hazugságát kritika nélkül visszaböfögő Karácsonyt szemmel láthatóan az sem zavarta, hogy a Budapesttel testvérvárosi viszonyt ápoló Székelyudvarhely szoborparkjában szobra áll Wass Albertnek. A kérdés csak az, hogy a szokásos balliberális ideológiai csőlátásról van szó, vagy Karácsony egyszerűen lusta volt tájákozódni a valós tényekről Wass Albert – úgy, ahogy Karácsony gondolja, egyébként nem létező  -„politikai munkássága” tekintetében.  Az embernek önkéntelenül is Hermann Göring birodalmi marsall elhíresült mondata jut eszébe: „Hogy ki a zsidó, azt én döntöm el”. Nos az idők változnak, de a hozzáállás nem: úgy néz ki, hogy ki a „náci” azt most pedig Karácsonyék döntik el …
K. Sz. I.

https://www.itthon.ma/

Megszólítottak két vásárlót egy brassói barkácsboltban, mert egymás közt magyarul beszéltek

 

A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat felszólító levelet írt a Brico Depot lakberendezési és barkácsáruházlánc brassói vezetőségéhez, illetve panaszt intézett az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, miután az áruház egyik alkalmazottja sérelmezte az anyanyelvükön egymás közt magyarul beszélő vásárlók társalgását.

A Jogvédelmi Szolgálatot megkereső személy apósa társaságában a hét elején vásárolni ment a brassói barkácsáruházba, ahol segítséget kért az egyik ott dolgozó hölgytől, akivel románul kommunikáltak, de egymás közt anyanyelvükön, magyarul beszéltek. Ezt nehezményezte az ott dolgozó munkatárs, és felszólította a két potenciális vásárlót, hogy beszéljenek románul, mert Romániában élnek és itt ez a hivatalos nyelv. „Megdöbbentő, hogy 2019-ben, Romániában annyira nem egyértelmű a nyelvi jogok szabad gyakorlása, hogy a kereskedelmi egységekben is nehezményezik, hogy magyarul beszéljen valaki. Ilyenkor felteszem magamban a kérdést, hogy a Brico Depot alkalmazottja akkor is így járt volna el, ha a vásárló angol, vagy francia nyelven beszél, vagy csak a magyar nyelv zavarta ennyire? Mentalitásváltásra és a kisebbségi jogok széleskörű ismertetésére van szükség” – nyilatkozta Benkő Erika a jogvédelmi szolgálat vezetője.

https://www.hirmondo.ro

Ünnepnappá nyilvánítaná a PSD Trianon napját

Trianon napjává nyilvánítaná a kormánypárt június 4-ét, az erről szóló szociáldemokrata tervezet a román szenátus napirendjén volt szerdán. 

A tervezet értelmében június 4-én Románia megünnepelné a trianoni szerződést. A kezdeményezés arra kötelezné az önkormányzatokat, hogy tűzzék ki a román nemzeti lobogót. Ay RMDSZ közleménye szerint: „Trianon a romániai magyar közösség számára nem ünnep. A kisebbségi jogok bővítésére és biztosítására van szükség, káros kezdeményezések helyett a kormánypártnak ezen kellene dolgoznia, hiszen a kisebbségek ügye mindig a többség felelőssége”.
A szociáldemokrata párt kérésére a tervezetet visszaküldték a felsőház közigazgatási szakbizottságába, hogy újból megvizsgálják azt.

[Forrás:  MTI]