2019. január 11., péntek

Bekééknek gyűjtenek

Pénzbeli adománygyűjtést szervez Csíkszék Székely Tanácsa a román hatalom által terrorizmus vádjával megbélyegzett, a csíkszeredai börtönben kényszerrabságukat töltő székely édesapák, Beke István és Szőcs Zoltán családja számára.
A felhívást a szervezet elnöke, Veress Dávid tette közzé, aki egy Szabó Dezső-idézettel – „Minden magyar felelős minden magyarért!” – buzdítja adakozásra elsősorban a környékbeli székelyeket és csángókat. Az édesapákat nélkülöző hozzátartozóknak, feleségeknek, gyermekeknek érezniük kell, hogy a székely közösség összefog értük, és nemcsak együtt érez velük, de anyagi áldozatra is képes ebben a helyzetben – írja közleményében a szervezet elnöke. A támogatásokat személyesen vagy interneten lehet befizetni a csíkszeredai OTP Bankban Veress Dávid nevére nyitott gyűjtőszámlára: RO71OTPV260001201641RO01. 


Bő egy hét alatt sem sikerült azonosítani a Váradon magyarzászló-égetéssel próbálkozó nőt

Továbbra sem jártak sikerrel a nagyváradi rendőrök: hétfő délutánig nem sikerült azonosítaniuk azt a fiatal nőt, aki már több mint egy hete, december 30-ára virradó éjszaka megpróbálta felgyújtani a Bihar megyei RMDSZ-iroda bejárata fölé kihelyezett magyar zászlót.

Alina Dinu, a Bihar megyei rendőr-főkapitányság szóvivője hétfőn szűkszavúan annyit mondott a Krónikának, hogy az elkövetőt nem sikerült azonosítani. További faggatózásunkra azt mondta, természetesen tovább nyomoznak az ügyben, hiszen büntetőjogi eljárás van folyamatban. Megismételte, hogy december 30-án a nagyváradi rendőrség hivatalból indított eljárást, amint a zászlóégetés-kísérletről készült felvétel felkerült a világhálóra. Rongálás gyanújával indították el a büntetőjogi eljárást ismeretlen elkövető ellen.

 Alina Dinu elmondta, az ügyben négy feljelentés érkezett, ám ő csak a sértett RMDSZ szervezetet tudta megnevezni, a másik három feljelentőről nem közölt adatokat. HIRDETÉS Korábban az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői is úgy nyilatkoztak, hogy rendőrségi feljelentést tettek az ügyben. Amint arról beszámoltunk, az incidens során megpróbálták felgyújtani az RMDSZ Bihar megyei székházára kitűzött magyar zászlót a nagyváradi Fekete Sas Palotában, ám egy fiatalember időben megakadályozta, hogy a lobogó lángra kapjon.

Az RMDSZ területi szervezete videófelvételt is közölt, amelyen látható, amint egy fiatal nő székre felállva egy öngyújtó lángjával próbálja meggyújtani az épület falára kifüggesztett piros-fehér-zöld zászlót. Az incidens után az RMDSZ ipari alpinista segítségével magasabbra tetette a zászlót.

Kronika.ro
Három éve tart Beke István és Szőcs Zoltán jogi meghurcoltatása az elhíresült „székely terroristaperben”, hat hónapja ismét börtönben vannak, ezúttal öt évre elítélve. A csíkszeredai fegyházban raboskodó Beke István feleségével, Beke Csillával beszélgettünk a család meghurcoltatásáról. Boldog békeidők, amikor a családot a román titkosszolgálat megfigyelte, de Beke István még szabad volt, együtt a feleségével, Csillával – Hogyan teltek el az utóbbi hónapok, amióta a férje börtönben van? – Folyamatos megalázás és harc a széllel szemben: három éve ez az életünk! Mégsem szeretném, hogy ezt panaszként értelmezzék. Teszem a dolgom, nevelem gyermekeinket, vezetem vállalkozásunkat, próbálok minden nap tenni valamit, amiben esélyt látok arra, hogy vége legyen a gazemberségnek. Az „éles kövek meg a tövisbokrok” kettőnk kapcsolatát még inkább megerősítették. Az eltelt fél év a tehetetlenség és a hiány miatt borzalmasan hosszú volt. Hetente találkozunk vele, családként havi öt látogatáshoz van jogunk, de ezek közül csak egy jelent „asztali látogatást,” amikor ölbe veheti gyerekeit, és nem üvegfalon keresztül erősítjük egymást. Köszönhetően a rendszer embertelenségének, amely elítéltet és családot egyaránt büntet. – Férje hogyan viseli a börtönt? – A férjem kitart. Január 4-én, bebörtönzésük hathónapos „évfordulójára” ezt írta: „fél éve rácsok mögött! Köszönet az imákért! 2018 év vége nem hozta el bűntelenségünk igazolását, de nem törte meg bennünk a kitartás bátorságát! Teleki Pál mondta valamikor, hogy »nehéz ma igaz úton járni, de lehet!«, és azt is, hogy »Az üldöztetés, az igazságtalanság, az érthetetlenség és az értelmetlenség több embert kovácsolt össze a hit által, mint az utóbbi évszázad bármelyik ügye«. A személyes megpróbáltatás érzése eltörpül amellett, hogy több ezer ember ajánlja fel imáját bízva tisztaságunkban, egy igazságos jövőben. Aki kapni akar, annak adnia kell, és ez sosem könnyű. Lehet, hogy gyűlöljük azt a kártyát, amit az élet nekünk osztott, de nem vagyunk gyávák, és nem félünk kiállni igazunkért, még ha szenvedünk is miatta. Hit nélkül nincs kiút a káoszból, és a korlátozott jogi lehetőségek mellett imával is kérjük a csodát a gerinctelen igazságszolgáltatás világában, felajánlva nemzetünknek a szenvedést. Tisztelettel és köszönettel, Beke István”. – Meddig jutott el a védelem az ominózus bukaresti ítélethirdetés óta? – A védőügyvédek hazai szinten megtették az egyetlen lehetséges lépést: a törvényes határidő utolsó napjaiban, november 23-án, illetve 28-án óvást nyújtottunk be az ítélet törvényességével kapcsolatban. Kértük ennek megsemmisítését, István és Zoltán felmentését, illetve az óvás ideje alatt a büntetés felfüggesztését. A „tett”, amiért elítélték, nem összesíti a bűntény alkotó elemeit – a 2004/535-ös törvény 32. cikkelye 3. bekezdésének a. pontja szerint –, amelyre az egyetlen különleges jogorvoslati lehetőség a felülvizsgálat utáni megsemmisítés. Hiszen a vádlottakat olyan tettért ítélték el, amelyet a büntetőjog nem ír elő. A fellebbviteli bíróság indoklása szerint a bűntett abból a célból volt elkövetve, hogy azzal a román etnikumú közösséget megfélemlítsék és meggyőzzék a román nemzeti hatóságokat arról, hogy az elkövetkezőkben szándékukban se álljon ilyen jellegű rendezvényeket szervezni. A bírósági indoklás a Kézdivásárhely főterén megszervezett december elsejei ünnepségre céloz. Azzal, hogy a fellebbviteli bíróság az előterjesztett vádirattól egy teljesen idegen elkövetési szándékot állapított meg, jogszerűtlenül történt a bűntény jogi besorolása a Büntető Perrendtartási Törvénykönyv 386. paragrafusának megszegésével. Gyakorlatilag azt a bűntényt, amellyel Beke István Attilát bíróság elé állították, és alapfokon felmentették, a fellebbviteli bíróság egy másik, a vádiratban nem szereplő bűnténnyel helyettesítette be, holott bármelyik eljárási fokon a bíróságoknak korlátozódniuk kell a vádiratban leírt bűntettekre és az elkövető személyekre. – Fellebbezésében az ügyészség egy új „bűntényre” hivatkozva kérte a fellebbviteli bíróság döntését? – A Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék helyet adott a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság kérésének arra vonatkozóan, hogy megváltoztassák a Beke István Attila ellen felhozott vád jogi besorolását. Gyakorlatilag tehát a bűntény behelyettesítését kérték egy másik bűntényre. Ez az eljárás súlyos jogi kihágás, mert megszegte a büntetőtörvénykönyv előírásait, miszerint a fellebbviteli jogi fórumokon a bűntett leírása nem lehet eltérő a vádiratban leírtaknál. Egy törvénytelenséggel gyakorlatilag a büntetőeljárást kiterjesztették egy új, addig nem szereplő bűntettre, holott a jelenlegi Büntető Perrendtartási Törvénykönyv ilyen eljárásra nem ad lehetőséget. Csóti Györgynek, a Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetőjének támogatásával Grád András ügyvéd kérvényt tett le az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert igazságos elégtételt szeretnénk a jogsértések miatt, amelynek a fiúk az áldozatai. Szintén fontosnak tartom Bajkai István és Lomnici Zoltán urak kegyelmi kérvényét, illetve Kékesi Raymund petícióját az ítélet felülvizsgálata céljából. – Amennyiben a kormány elfogadná az amnesztiarendeletet, ez mennyire lenne védőöv a terroristaper két áldozatának? – Erre a kérdésre nem tudok érdemben válaszolni. A román politikai életet teljes mértékben a káosz jellemzi. Hiányzik belőle a következetesség, lehetetlen konkrétumokról tárgyalni, hogy általános amnesztiáról beszélnek, vagy épp célzott mentőövként dobják be bizonyos elítéltek számára a büntetés-végrehajtás enyhítésének valamely formájára. „Bizalmat” előlegezve megtörténhet, hogy amnesztiában részesítik azokat, akiket az elmúlt években az ügyészség és a hírszerzés törvénytelen együttműködése miatti jogsértések nyomán zártak be. De ezt akkor hiszem, ha látom, és a történtek fényében még akkor sem. – Az elmúlt években mennyire voltak tisztában azzal, hogy a román titkosszolgálat megfigyeli önöket? Voltak-e ennek érezhető jelei? – Biztonságtechnikai cégünk van, így munkánkból adódóan már 1999-től volt némi sejtésünk arról, hogy figyelnek. Például az engedélyek kiállításakor szomszédok véleményét is kikérték arról, hogy milyen emberek vagyunk. 2014-ig a megfigyelés mondhatni „normális” volt. Öt évvel ezelőtt a férjem autós balesetet szenvedett, és úgy érezte, kapott egy újabb esélyt az életre, ezért többet kell tennie a közösségért, amelyben élünk, mint addig. A Hatvannégy Vármegye civilszervezet keretében megemlékezéseket szerveztek: gyerekkarácsonyt, gyerektábort, véradásokat. Akaratlanul is maga mellé állította az embereket. Ezzel „kiérdemelte” a román hatóságok megfigyelését is. Ekkor már zavaró jelei voltak a megfigyelésnek. Egyik alkalommal a Perkőn voltunk a családdal és egy paksi diáklánnyal, akinek a kereszt mellől próbáltuk megmutatni a festői vidéket. Ekkor a csendőrség terepjárója megállt mellettünk, végignéztek, lefilmeztek, majd elmentek. Akkor nem értettünk semmit belőle, hogy mit jelent ez, viszont mi is lefényképeztük őket… – Volt-e valamilyen kapcsolata a nyomozó hatósággal? Önt is kihallgatták? – Tudomásom van róla, hogy az ügyben rám vonatkozóan is kiállítottak megfigyelési parancsot, annak megszüntetéséről azonban nem tudok. Nem hallgattak ki, azonban többször megtörtént, hogy az utcánk végén, vagy kicsit odébb ismeretlen egyének álldogáltak, többször is követtek személygépkocsival, „véletlenül” álltak a jellegzetesen nehezen megjegyezhető rendszámú Dacia Dusterrel a fodrászat előtt, ahol éppen benn voltam – erről fényképem is van a műszerfalon több telefonnal, jegyzettömbbel a kezükben. Valahogy úgy érzem, nincs magánéletem, és valahányszor észreveszem a „személyes kapcsolat” létezését, ki is mondom jókívánságaimat, amelyek bizonyos esetekben nem tűrnek nyomdafestéket. – Hogyan látja a magyar politikum és közélet hozzáállását Beke István és Szőcs Zoltán meghurcolásához? A magyar kormány támogatását érezzük és köszönjük! Most már létezik közös cél, hisznek ártatlanságukban, de három év elteltével sem látom vagy érzem, hogy pártpolitikai szinten maximális, tettekben megnyilvánuló stratégiai összefogás létezne. Ezt sikerült egyszer tető alá hozni az utolsó tüntetés megszervezésekor, amit folytatni kellene. Kiemelném Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő lankadatlan kiállását az ügyben – aki első pillanattól kezdve hitelt adott nekünk – és Fejér László-Ödön szenátor támogatását. Ugyanakkor sok politikus és civilszervezet vezetője állt mellénk. Köszönjük, amit tettek és tesznek: Csóti Györgynek (Kisebbségi Jogvédő Intézet), Bajkai Istvánnak (országgyűlési képviselő, aki jogi támogatást nyújtott), Lomnici Zoltánnak (a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke), Gaudi-Nagy Tamás (ügyvéd, jogvédő), Morvai Krisztina (európai parlamenti képviselő), Tőkés Lászlónak (európai parlamenti képviselő), Kékesi Raymundnak (jogász, aki több mint tízezer személyt állított petíciója mögé), Árus Zsoltnak (a Székely Figyelő Alapítvány elnöke), Tőke Ervinnek (az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke), Sándor Krisztinának (az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke) és Sorbán Attila Örsnek (Erdélyi Magyar Ifjak). Kiálltak mellettük a Kárpát-medencei magyar ifjúsági szervezetek, a Magyarok Világszövetsége, a Székelyek Világszövetsége, Tarlós István Budapest főpolgármestere, Magyarország Főkonzulátusa (Csíkszereda), Magyarország Nagykövetsége (Bukarest), és ezzel nincs vége a sornak. Köszönöm a megértését azoknak, akiket kifelejtettem. Sajnos mindezek ellenére Isti és Zoli rácsok mögött van, az eredmény valahogy nem arányos a befektetett munkával. Úgy gondolom, hogy amíg Romániának nemzetközi szinten nem lesz eléggé kényelmetlen ez az ügy, amíg nemzetközi fórumokon, politikai téren és az igazságszolgáltatásban minden szinten, egységesen nem kérik számon tőle az emberi jogok és a jogállamiság sárba tiprását, nem hiszem, hogy visszalépnének. – Szűkebb és tágabb családja hogyan éli meg jelenlegi helyzetüket? – Ez olyan kérdés, amire személyes dolgokkal kellene válaszolnom, és azt nem szívesen teszem. A családunk három éve ki van téve a meghurcolásnak, gyerekeinket kényszerítették felnőni – amit elvettek tőlünk, azért csak Isten kárpótolhat. Tegyék magukat a férjem helyébe, és gondolkozzanak el azon, mi lenne a családjukkal, a feleségükkel, a gyermekeikkel, ha egy szép napon önöket is csak úgy „ellógatnák”, ártatlanul kínoznák, pszichikailag próbálnák tönkretenni, és minden szinten ellehetetleníteni. Mindezt bizonyítékok nélkül, éveken keresztül. A hit és az emberek támogatása segít túlélni. – Milyennek érzékeli a helyi magyar és az erdélyi közösség támogatását? – A sok rossz, ami ez idő alatt történt a fiúkkal, velünk, úgy érzem, tompul, ha arra gondolunk, mit éreztünk, amikor a lakosság összefogott, kiállt értünk. Sokan és sok helyen álltak ki, amit soha nem fogunk tudni megköszönni. Akik ezt megtervezték, nem számoltak a civil összefogással, hogy a közösség utcára megy, hogy jobban bízik egy székely ember becsületében, mint a hatóságokéban. A bizalom, amit kapunk, kiapadhatatlan reményforrást jelent. 2015. november 30-án „bombát robbantottak”, de ezt nem Beke István tette. E „bombának” a hatása kimerült a lakosság manipulálásában, a közvélemény teljes félrevezetésében és az emberek megfélemlítésében. Megalkották az évszázad „terrorista ügyét” röhejessé téve egy ország nyomozóhatóságát, igazságszolgáltatását. Úgy gondolom, a kezdetektől sokan látták és tudták az igazságot. Nem tisztességes kérdésre kérdéssel válaszolni: kinek a becsületéért mentek még utcára emberek?(Ezt a cikket a Erdélyi Naplóról másolták: https://erdelyinaplo.ro/extra/nem-bekeek-hanem-a-birosag-brobbantottr?fbclid=IwAR2YNVez-3wpfayB63agqR241UUNKhyqJ-so3add3adwmT6-hL6bUdQ-cpA)


Kifogásolják a székelyföldi románok a magyar kormánypénzeket

A románok civil fóruma bíróságon akadályozná meg, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat tulajdonába kerüljön a városi sportbázis, de kifogásolják a magyar kormány támogatását is.



A Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma közleményben leszögezi: szerintük nemzetbiztonsági problémát jelent, ami ebben a három megyében történik és kérik Klaus Johannis államfőtől, hogy a kérdést tűzze napirendre a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) ülésén.
Kifogásolják, hogy a magyar kormány 25 milliárd forinttal támogatja Székelyföld gazdasági fejlődését. A románok fórumának közleménye szerint a „többségi magyar kisebbség” hármas támogatásban részesül: pénzt kap Budapestről, Bukarestből és a helyi költségvetésből, eközben a román közösség „esetleges és jelentéktelen” támogatást kap a helyi hatóságoktól, így felmerül, hogy érdemes-e itt jövőt tervezniük.
A románok fórum szerint a parlamenti támogatásért cserébe Bukarest magára hagyta a székelyföldi románokat. Szerintük a sepsiszentgyörgyi önkormányzat ilyen engedményként kapta meg a sportminisztériumtól a városi sportbázist, ezzel a szaktárca lemondott évi 550-600 ezer lej bevételről, ráadásul a minisztériumi alárendeltségben lévő Municipiumi Sportklub bérlő lett saját házában.
A románok civil fóruma leszögezi: bíróságon támadja meg a kormány „hatalmi visszaéléssel” hozott határozatát, amely alapján a sepsiszentgyörgyi önkormányzat tulajdonába került a stadion.

Maszol.ro

2018. december 23., vasárnap

Így verték szét a Honvédséget Gyurcsányék

Az 1920 utáni magyar történelem legfeleslegesebb és legkárosabb haderő-leépítését hajtották végre Gyurcsányék 2004 után – legfőbb ideje, hogy végre elkezdődjön a haderő újbóli fejlesztése. Demkó Attila írása arról, hogyan mért a Magyar Honvédségre egy elképesztő méretű csapást a saját vezetése.
 
A Honvédelmi Minisztérium volt védelempolitikai főosztályvezetőjének, a Máglyatűz c. geopolitikai thriller szerzőjének írása

Tudatosan nem foglalkozom már jó ideje belpolitikával sem a közéletben, sem a magánéletben. Kivéve, ha a határon túlra nagyhatalmi döntések által került magyarok helyzetét, vagy a Magyar Honvédség (MH) ügyét nagyon negatívan érinti valami.
Érdekes módon mindig egy személy lépi át ezt a küszöböt: Gyurcsány Ferenc. A Zrínyi 2026-al foglalkozó előző cikkem Gyurcsány-kormányt érő kritikáit néhány kommentelő nehezményezte, mondván, minek kell már gyurcsányozni, stb.
Pedig rendkívül finom és visszafogott voltam. Első cikkemben csak utaltam arra, miért is lett a térség egyik leggyengébb hadserege a magyar a gyurcsányi időszak végére.
Most viszont bővebben és kevésbé finoman fogok írni
az 1920 utáni magyar történelem legfeleslegesebb és legkárosabb haderő-leépítéséről.

Ez a leépítés Gyurcsány Ferenc nevéhez fűződik, ami nem kis dolog, mert 1990 után volt jó pár másik az MH-t érintő rendkívül káros intézkedés. A haderő az elmúlt néhány évben elindult fejlődése kapcsán is érdemes emlékezni arra, hogy mi történt, nehogy még egyszer előforduljon hasonló fejlemény. Ez természetesen egy olyan ember véleménye, aki akkoriban referensként nem volt döntések közelében, de tiszt kollégáimtól hallottam eleget. Persze aki nyíltan felemelte a szavát, annak eltörték a karrierjét. Például Vadai Ágnest rettegték akkoriban. Én nyilvánosan nem tettem, de jelentéktelen pozícióban lévő civil alkalmazottként nem is lett volna hatása.

Az elméleti alap az volt, hogy a NATO- és EU-csatlakozás, a szomszédaink nagy részével közös szövetségi rendszerbe való tartozás minden történelmi/biztonsági problémát megold. Abban számos beszélgetés alapján biztos vagyok, hogy az akkori tanácsadók közül ezt a legtöbben tényleg komolyan gondolták. Lehet, hogy még a kérdésben kulcsfontosságú politikusok is, elsősorban Gyurcsány és Vadai is. A velük permanens konfliktusban lévő Szekeres Imre keveset számított, aligha ő hozta a nagyobb döntéseket.

Nem gondolom tehát, hogy a nemzet tudatos, összeesküvés-szerű lefegyverzése történt. Egész egyszerűen ezek az emberek ennyire alkalmatlanok a világ megértésére, ennyire doktrinerek és elfogultak a saját hazájukkal szemben.
Miközben a magyarság történelméből a legrosszabbat látják és láttatják, addig a legjobbat feltételezik a szomszédainkról.

Befelé korlátlan önkritika, kifelé korlátlan bizalom. Persze lehet, hogy segített a döntésben az is, hogy hatalmas értéket adtak el, szerény áron.
A filozófiát érintően félreértés ne essék: az egy nem rossz dolog, ha magunkba nézünk és látjuk saját történelmi hibáinkat. Az a rossz dolog, ha elhisszük, hogy minden szomszédunk ugyanígy gondolkodik, és nem lát bennünk és az egy évszázada meghódított magyar közösségekben ellenséget.
Az pedig a történelmi ismeretek és a fantázia teljes hiányát bizonyítja, ha valaki a jelen békés állapot a világtörténelem végéig való fennmaradását vizionálja. A Gyurcsány-kormányzat alatt ez történt, és
így mért a Magyar Honvédségre egy elképesztő méretű csapást saját vezetése.
*
A Magyar Honvédség kiindulópontja a rendszerváltás után sokkal jobb volt, mint gondoljuk. Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesése után a Honvédség a térség egyik legkisebb haderejéből a harmadik legerősebb lett. 2004-ig eszközei harcértékében gyakorlatilag paritásban volt a második helyen lévő románnal, csak létszámában volt kisebb.
Természetesen minden adatsor fenntartással kezelendő, mert az, hogy papíron mennyi eszköz van, nem jelenti azt is, hogy mind használható. Nem mutatja a tisztikar, a katonák képzettségét, morálját, a társadalom áldozatvállalási készségét, a logisztikai képességet, a földrajzi előnyöket (Magyarország esetében Trianon óta inkább hátrányokat) és még sok minden mást sem, amiből összeáll egy ország valós katonai ereje. De mindezeket egybevéve, a Magyar Honvédség régiósan nem volt gyenge a 2000-es évek kezdetén, ha a más kategóriában lévő Ukrajnát nem számítjuk, minden képességben első vagy második helyen állt.

A Honvédség nem gyenge volt, hanem azzá tették Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt,
mind morálisan, mind a társadalmi háttér szempontjából, de leginkább haditechnikai szempontból. Mert a legsúlyosabb kérdés mindig a fegyver, azt drága és hosszú idő beszerezni, kiképezni rá az állományt. Ha pedig már háborús helyzet van, maga a beszerzés is reménytelen.
*
A nehéztechnika, amit a Gyurcsány kormány felszámolt, a T-72, a BMP-1, és a Gvozdika hármasán alapult. A harckocsi, a gyalogsági harcjármű és az önjáró tarack egy egységet alkot: ha bármelyik kiesik, a képesség aránytalanul sokat sérül. Ezeket a lánctalpas technikákat a szovjetek úgy tervezték meg, hogy együttműködjenek, együtt tudjanak terepen előrehaladni.
A T-72-vel együtt halad a BMP. A BMP-kben van a gyalogság, amely olyan feladatokat old meg, amit a harckocsi nem tud. De maga a BMP is képes ellenséges gyalogság vagy páncéltörő rakétájával akár harckocsik leküzdésére is. A Gvozdika pedig tüzérségi támogatást ad, és bár jó esetben nem kerül közvetlen harcérintkezésbe, képes, persze korlátozottan, akár harckocsik leküzdésére is. A harckocsit ebből a hármasból semmivel sem lehet helyettesíteni. A BMP-t ugyan helyettesítheti a BTR-80/A, a Gvozdikát pedig a vontatott tüzérség, de jóval kisebb lesz az ütőképesség. Egy BTR-80 esélye például egy harckocsi ellen zéró.

Ezt a szerencsétlen hibridet hozták létre 2004-2009 között, mert úgymond „már csak távoli régiókban kell majd szövetségeseink oldalán helyt állnunk” – segédcsapatként.
A legnagyobb kárt az összes, 144 darab Gvozdika kivonásával majd eladásával okozták.
Sokat úgy vontak ki és adtak el, hogy előtte modernizálták őket.
Azt mondták, hogy nem NATO-kompatibilisek, ami igaz. De Romániát, Bulgáriát, Horvátországot, Szlovákiát és Lengyelországot ez nem zavarta, meg is tartották őket. Lengyelország vagy 300 darabot modernizált is. Szerbia ma is rendszerben tart 72 darabot. Csak mi gondoltuk úgy, hogy valami misszióba könnyebben telepíthető eszköz jobb lesz, de végül a Gyurcsány kormány nem vett semmit az eladott Gvozdikák helyett.
Az Iraknak ajándékozott, felújított T-72-k
Ezzel gyakorlatilag megszűnt a magyar tüzérség, maradt néhány kétes harcértékű D-20-as mutatóba. A több mint 500 eladott BMP-1-es talán kisebb veszteség, de a legtöbb katona hasonlóan fájdalmasan élte meg elvesztésüket, mint az önjáró tüzérségét.
A pusztítás valamit csak az egykor 238 darabos T-72-es állományból hagyott meg. Ezt egyébként épp az előző szocialista kormányzat növelte ekkorára egy száz darabos beszerzéssel Fehéroroszországból http://www.eszmelet.hu/csapody_tamas-jogszabalysarto-harckocsibeszerzes/. Amit pár évvel korábban, 1996-ban Horn Gyula alatt megvettek, 2004 végén elajándékozták, Gyurcsány Ferenc maga jelentette be 77 T-72-es Iraknak adományozását. http://www.origo.hu/nagyvilag/20041211magyarorszag.html

Amikor 2010-ben már védelmi tervezési főosztályvezetőként Kalocsán jártam megnézni, milyen eszközök maradtak meg a raktárakban és milyen állapotban vannak, a helyi parancsnok azt mondta, hogy a Gvozdikák és BMP-1-esek
eladási ára kevesebb volt, mint a fém értéke, ami bennük van.
 
És azt is, hogy gyászos hangulatban pakolták fel őket a vonatokra, a legtöbb eszköz kifejezetten jó állapotban volt. Ami maradt, az szintén jobb állapotban volt a vártnál. Máig emlékszem, ahogy egy harckocsizó őrnagy megvizsgált pár eszközt, és meglepve mondta, hogy gyakorlatilag vadonatújak. Nem igaz, hogy egy rozsdatemetőt adtak el, bár persze volt Kalocsán az is.
A harckocsik és a tüzérség teljes kiirtása végül tehát teljesen nem sikerült, a fegyvernemi alapok megmaradtak, de ez már inkább a tisztikar ellenállásán múlt, nem Vadai Ágnesen vagy Gyurcsány Ferencen.

2010-ben a kormánnyal együtt ment ez az egyszerre arrogáns, ostoba és naiv filozófia, és elindult a további romlás megállítása majd az építkezés. Ez utóbbi talán kezdődhetett volna előbb, a végeredmény viszont, ha minden megvalósul, kiváló lesz. A haditechnikai oldala is, és az ellentételezés is, mert gyárak épülnek Magyarországon. Nem csak fegyvergyárak, a BMW-beruházás aligha független attól, hogy annyi fegyvert szerzünk be Németországból/Bajorországból.
De a társadalomban még kell a gondolkodáson változtatni. Tetszik vagy nem,
úgy kell gondolkodni, ahogy a térség többi nemzete gondolkodik.
A románok, szerbek, horvátok és szlovákok tudják, hogy az erő számít. Az ukránok, akik ha nem is magyar mértékben, de leépítették és elhanyagolták hadseregüket, véres számlát fizetnek most rossz döntéseikért. A történelem nem ért véget és fehér zászlóval várni a végzetet mindig rossz politika.

 http://mandiner.hu/


Kitiltott jelképek: a csíkszeredai városházán lévő molinók sem maradhatnak

A törvényszék első fokon helyt adott a Dan Tanasă vezette egyesület kérésének, amely a csíkszeredai városháza tanácstermében elhelyezett, székely és magyar jelképeket tartalmazó kihúzható (roll-up) bannerek eltávolítását kérte.


 A per októberben kezdődött, a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) keresete szerint a korábbi, a székely-, magyar- és városzászlók bírósági döntés utáni eltávolítása nyomán Csíkszereda polgármestere egy olyan trükkhöz folyamodott, amellyel megpróbálta figyelmen kívül hagyni a jogerős ítélet által előírt kötelezettségeit, és törvénytelenül helyezett el egyes jelképeket a román állam egyik közintézményében.

 Az ADEC fenntartja, hogy ezek a háromszög alakban felhúzott molinók valójában országok, illetve Romániában jogszerűen be nem jegyzett egyesületek zászlói, kihelyezésük pedig sérti a törvényt, amelynek nemcsak a betűjét, de a szellemét is be kell tartani. A Hargita Megyei Törvényszék a napokba hozott elsőfokú ítéletében elutasította Csíkszereda polgármesterének érveit, és arra kötelezte, hogy távolítsák el a tanácsteremből a székely és magyar zászló színeit, illetve a város lobogójának elemeit tartalmazó kihúzható molinókat. Füleki Zoltán alpolgármester, aki a per indulásakor korábban kifejtette, kiállítási darabokról van szó, amelyek különböző információkat szolgáltatnak Székelyföldről, Csíkszereda város alapító okiratairól, és az 1956-os magyar forradalom csíkszeredai és székelyföldi személyiségeiről.

 Egyúttal arra is számított, hogy a bíróság figyelembe veszi a zászlók és ezek közötti különbséget, mert ha nem, akkor szerinte bármit meg lehet tenni. Nem így történt. Az alpolgármester szerint most először meg kell várni az elsőfokú ítélet indoklását, amelynek tanulmányozása után lehet dönteni a fellebbezésről – ezt a lépést Füleki mindenképp meg akarja tenni. Az egyesület által indított perek következményeként Csíkszeredában eddig nemcsak a városháza tanácsterméből kellett eltávolítani a vitatott zászlókat, hanem az épület homlokzatáról, és a Városi Művelődési Házhoz közeli zászlórúdról is le kellett venni a székely lobogót, és a város zászlaját. Ugyanakkor a Városháza feliratot is el kellett távolítani a homlokzatról.

Szekelyhon.ro

2018. december 13., csütörtök

„Gyűlöljük a bozgorokat” – olvasható a bukaresti magyar iskola falán

Egy eddig azonosítatlan fiatalember magyarellenes feliratot festett a bukaresti Ady Endre Líceum frissen festett kerítésére. Ilyen még nem fordult elő a fővárosi magyar iskola történetében. A maszkot viselő tettes az „Urâm bozgorii” („Gyűlöljük a bozgorokat” – szerk. megj.: a bozgor a magyarokra használt, lealacsonyító jelző, hazátlant jelent) üzenetet írta festékspray-jel a falra. A fiatalember ittas volt, olyannyira, hogy menekülni sem próbált, amikor az iskola igazgatónője lefotózta.

TV Trif Olga Mária a Maszol megkeresésére nem kívánta részletezni a történteket, amelyeknek részben szemtanúja is volt. Annyit közölt csupán, hogy az esetet jelentették a rendőrségen. Megjegyezte azt is, hogy ilyen jellegű magyarellenes incidens még nem fordult elő a bukaresti magyar iskola történetében. „Megbeszéltük a szülői bizottsággal, és nem szeretnénk most ebből nagy ügyet csinálni. Jobban örülnénk, ha arról írna a sajtó, hogy adományokat gyűjtünk, rákos betegeknek készítünk karácsonyi ajándékcsomagokat” – fogalmazott az igazgatónő.

Maszol.ro

2018. december 12., szerda

Dan Tanasă egyesületének feloszlatását kéri egy székely jogvédő

Dan Tanasă magyarellenes „feljelentgető” egyesületének feloszlatását kéri Árus Zsolt, a Székely Figyelő Alapítvány elnöke. A magyar nyelvhasználat és szimbólumok ellen pereskedő Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) egyesület feloszlatását kérte az egyesületet bejegyző bíróságtól Árus Zsolt.

A Székely Figyelő Alapítvány elnöke arra hivatkozott, hogy Dan Tanasă egyesületének alapszabályában nem szerepelnek azok a célok, amelyek a tevékenységében megmutatkoznak. Árus Zsolt az egyesületekre vonatkozó kormányrendelet cikkeit idézte, melyek szerint hivatalból megszűnik az az egyesület, amelynek igazgatótanácsa nem képes egy éven át a statútuma szerint megalakulni.

Megjegyezte: a jogszabály arról is rendelkezik, hogy egy érdekelt fél kérésére a bíróság feloszlathat egy szervezetet, ha a szervezet nem azt a tevékenységet folytatja, amelyért megalakult. Árus Zsolt szerint ha sikerülne bírósági úton feloszlatni a Dan Tanasă egyesületét, az perújrafelvételi ok lehetne minden olyan perben, amelyet az egyesület indított a magyar nyelv és a magyar szimbólumok ellen.

http://slagerradio.ro

Kárpátalján speciális egységek szedik össze az embereket, hogy azért az országért harcoljanak amely elnyomja őket

Műveleti egységeket hoztak létre Kárpátalján a katonai és rendvédelmi hatóságok a katonai behívó elől bujkáló sorkötelesek felkutatására, mert a megyében, ahogy Ukrajna-szerte is, egyre több fiatal próbál kibújni a sorkötelezettség alól az év végéig tartó őszi-téli sorozási időszakban.

Azt állítják (és a törvénytiszteletükről híres ukrán hatóságok soha nem hazudnak), a rendőrök a speciális egységek utcai, pályaudvari vagy munkahelyi razziái során ügyelnek arra, hogy ne történhessen törvénysértés a hadseregbe történő bevonulást megtagadókkal szemben. Csak Ungváron hat sorköteles ellen indult büntető, és 250 esetben közigazgatási eljárás – adta hírül kedden a zakarpattya.net.ua kárpátaljai hírportál. A munkácsi Sirius tévécsatorna keddi riportműsorának beszámolója szerint a hadkiegészítő parancsnokságok speciális egységei valósággal vadásznak a sorköteles korú fiúkra, akiket az utcáról, pályaudvarról vagy munkahelyről egyenesen a sorozóbizottság elé visznek. A megszólaltatott hozzátartozók felháborodásuknak adtak hangot, amiért a fivérüket vagy fiukat a munkahelyükről vitték el, és orvosi vizsgálat nélkül azonnal besorozták a hadseregbe.

Egy anya elmondta, hogy a katonaorvosi vizsgálatra beidézett 22 éves, súlyosan látássérült fiát nem engedték haza a hadkiegészítő parancsnokságról, hanem vonattal útnak indították a számára kijelölt katonai egységhez, és vele már csak a vasútállomás peronján tudott néhány szót váltani.  Inesza Manzulics-Ivanova, a Kárpátalja megyei rendőrség szóvivője a tévécsatornának nyilatkozva elmondta, hogy a rendőröknek jogukban áll ellenőrizni a sorköteles korú fiatalok személyi okmányait, és előállítani a behívó elől bujkálókat a hadkiegészítő parancsnokságokra. Ukrajnában országos probléma, hogy a sorköteles fiatalok nem tesznek eleget a bevonulási kötelezettségüknek, ezért a hatóságok úgy próbálják feltölteni a hadsereg személyi állományát, hogy utcán, tömegközlekedési eszközökön, szórakozóhelyeken, pályaudvarokon és munkahelyeken vadásznak a sorköteles korban lévő fiatalokra.

(MTI nyomán) Kuruc.info



2018. december 11., kedd

Marosvásárhelyen pogromot szervező magyargyűlölő szervezet tagja volt Dacian Cioloș

Dacian Cioloș volt európai biztos és technokrata miniszterelnök szélsőségesen nacionalista szervezetekben kifejtett fiatalkori tevékenységéről közölt tényfeltáró cikket a Gazeta de Cluj kolozsvári hetilap.
 
A hetilap az internetes oldalán közölt terjedelmes cikkben a technokrata miniszterelnök múltjának olyan időszakáról szolgáltat információkat, amelyről Dacian Cioloș semmit nem közölt önéletrajzában. A lap állítása szerint Dacian Cioloș kolozsvári egyetemi hallgatóként a szélsőségesen nacionalista Vatra Românească szervezet tagja volt.
A marosvásárhelyi magyarellenes pogrom kirobbantásában kulcsszerepet játszó ultranacionalista szervezet ifjúsági tagozatában, a Junimea Vatra Româneascăban 1993-ban a kolozsvári szervezet elnökhelyettesi tisztségéig emelkedett a ranglétrán. Azt követően, hogy 1994-ben a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemen szerzett diplomát, a Gheorghe Funar vezette kolozsvári polgármesteri hivatalban helyezkedett el a mezőgazdasági osztályon. A lap szerint az ultranacionalista Román Nemzeti Egységpárt 1995-ben alapította meg ifjúsági szervezetét, amelynek Dacian Cioloș volt az első elnöke.
A lap kérdéseire válaszolva Cioloș elismerte, hogy a kolozsvári városházán dolgozott, és hogy diákként több olyan akcióban is részt vett, amelyek szervezői között a Junimea Vatra Românească is ott volt. Azt nyilatkozta azonban, hogy befejezte tevékenységét a szervezetben, amikor elkezdődtek a PUNR ifjúsági szervezetének a megalakításáról szóló tárgyalások.
 


2018. december 7., péntek

Bemutatták a délvidéki magyarságot megalázó filmet

Tegnap este a belgrádi Kombank csarnokban bemutatták az I. Péter király című nagyszerb filmet, amely Délvidék Magyarországtól való elszakítását és Szerbiához való hozzácsatolását is érintette, pozitív eseményként beállítva a magyarság tragédiáját.


Lazar Ristovski a film producere és főszereplője, valamint nem utolsó sorban a Szerb Haladó Párt üdvöskéje a bemutató után külön hangsúlyt fektetett az anyagiakra. Közölte: a szerbek “hősiességéről” szóló alkotás kevés pénzből, “mindössze” kétmillió dollárból készült. Ugyanakkor hozzáfűzte, hogy a forgatáshoz jelentős mértékben hozzájárult az állam, a katonaság, a rendőrség, valamint különböző szponzorok. A film elkészítésében több mint száz színész és hétezer statiszta vett részt. A rendező Lazar Ristovski fia, Petar volt.

http://delhir.info