Egy 30 éve tanító pedagógus véleménye a NAT-ról

Több mint 30 éve szereztem első pedagógusi diplomámat. Hogy mi a véleményem a most nagy vihart kavaró új NAT-ról ?

Üdvözlöm, örülök neki és azt mondom, hogy éppen ideje volt. Hónapokkal ezelőtt kaptunk mi pedagógusok egy e-mailt, amelyben arra buzdítottak bennünket, hogy a készülő tervezethez mindenki adja hozzá a saját elképzelését, ötletét. 8-900 javaslat érkezett, nem sok. De most verik a tamtamot, hogy így kéne, meg úgy kéne és ne legyen annyira nemzeti a NEMZETI Alaptanterv. Ne legyenek hősök a Magyarországot megvédő emberek, azt hadd döntse el a diák majd maga – mondják. Érdekes, hogy egy matematikai művelet végeredményét nem döntheti el, ugye? De! Igenis legyen nemzeti, és ne a mezopotámiai építkezés, hanem a Pozsonyi csata, Rákóczi és Trianon a mi történelmünk, hőseink, büszkeségeink vagy tragédiáink legyenek alaposan megtanítva. Mert ezek a mi GYÖKEREINK. Ahogy Amerikában és nagyon sok országban is, a nemzeti tudat van a fókuszban! Mert azért az mégiscsak nonszensz, hogy a magyar diákok tudják, hogy ki volt Tutanhamon, de nem tudják mi volt az a Trianoni Diktátum.

A gyerekekben alakuljon ki egy büszke nemzettudat, ami alapja az ország megmaradásának, ami elengedhetetlen egy széleskörű tudás és látókör megszerzéséhez, amellyel a világban biztosan tud tájékozódni!

A nemzettudathoz még annyi: Amerikában járva, szinte minden házon ott leng a nemzeti lobogó, pedig történelmük nyúlfaroknyi a mienkhez képest. Próbálnának meg ott óbégatni a nacionalizmus miatt a libsikéink, azt hiszem megemlegetnék…de nagyon….

 

E. Cs.

Borbély Zsolt Attila - Rémisztő képződmény

Fotó: ma7.sk

A globális háttérhatalom látható intézményein keresztül, amibe beletartozik a fősodratú média, egy sor multinacionális vállalat s a politikum jelentős része (külön kiemelést érdemel az Egyesült Államokban működő Demokrata Párt, valamint az Európai Unió intézményeinek nagy része) szabályos háborút vív a fehér keresztény heteroszexuális embertípus ellen.

„Óvódás-érzékenyítés” a szexuális devianciákra, a fekete, „meleg” stb. büszkeség kultiválása és minden eszközzel való népszerűsítése, a fehér büszkeség rasszizmusként való megbélyegzése, gigantikus fehérellenes, másság párti propagandanyomás, s ami nekünk, európaiaknak legjobban fáj: kontinensünk szervezett népességcseréje. A „pusztító világerőnek” megvannak a magyarországi segédcsapatai is, a Mi Hazánk mozgalmat és a Munkáspártot leszámítva a teljes ellenzék, beleértve az Orbán-gyűlölet és hatalomvágy által motivált Jakab Pétert frissen elnökké választó Jobbikot is.
A kommunista korszak megannyi kártétel mellett annyi pozitív következménnyel járt, hogy térségünkben egyik oldalról az őshonos fehér, keresztény populáció van többségben, másik oldalról az emberek zöme megmaradt a józan paraszti ész talaján. Ennek köszönhető az, hogy amikor valaki megpróbál egy olyan szlogent, egy olyan propagandapatront elsütni, ami az Egyesült Államokban már jó ideje napirenden szerepel, a magyar társadalom azzal válaszol, hogy ezrek vonulnak az utcára.
Niedermüller Péter, a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció politikusa, a VII. kerület polgármestere „rémisztő képződményeknek” nevezte a fehér keresztény heteroszexuális férfiakat és nőket. Igen, így. Vélhetően egyszerre akarta tesztelni a magyar választóközönség tűrőképességét és tematizálni a közéletet.
Bízzunk benne, hogy elszámította magát, s hazánkban egyelőre mi, „rémisztő”, fehér, heteroszexuális, keresztény, öntudatos, önazonosságukra büszke emberek vagyunk többségben. És reméljük, hogy ez még évszázadokig így marad. A Niedermüller Péter-féle megélhetési hazaárulók (Niedermüller EP-képviselőként számtalanszor lépett fel a magyar érdekek ellenében az elmúlt fél évtizedben) pedig remélhetőleg oda kerülnek, ahova anyapártjuk, az SZDSZ került 2010-ben: a politikai szemétdombra.

Borbély Zsolt Attila / Székely Hírmondó

Századvég: Az ngo-k működése nemzetbiztonsági kockázatot jelent

Az elemzés kiemelten foglalkozik az érintett szervezetek által kezdeményezett adatigénylési, börtönkártalanítási és rászorulókkal kapcsolatos „stratégiai” peres eljárásokkal.
A Századvég Alapítvány szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek a „külföldről finanszírozott” nem kormányzati szervezetek (ngo) Magyarországon. Az alapítvány kedden juttatta el elemzését az MTI-hez. Ebben az írták, hogy az ngo-k – kihasználva intézményi beágyazottságukat, belső és külső kapcsolati hálózatukat – képesek nemzetbiztonsági jelentőségű tevékenységet kifejteni.

Az elemzés kiemelten foglalkozik az érintett szervezetek által kezdeményezett adatigénylési, börtönkártalanítási és rászorulókkal kapcsolatos „stratégiai” peres eljárásokkal. Számos fejlett demokratikus jogállamhoz hasonlóan Magyarországon a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény prioritásként kezeli az ország gazdasági biztonságának és pénzügyi helyzetének veszélyeztetésére irányuló külföldi szándékok és cselekmények kiszűrését – írták.

A globalizált világban a biztonság nem a határoknál kezdődik, a távoli biztonsági kockázatok, kihívások és veszélyforrások drámai gyorsasággal kerülhetnek a határokon belülre. A nemzetállamok elsődleges biztonsági érdeke a szuverenitás, a területi integritás és az alkotmányos rend védelme. Mindezen garanciális feltételek az elmúlt időszakban korábban nem tapasztalt támadások célpontjai lettek a világ számos pontján – áll a szövegben.

„Egyértelmű bizonyítékok vannak rá, hogy Izraelben 2012-ben és 2015-ben Soros György milliárdoshoz köthető szervezetek a jobboldali kormány leváltását próbálták elősegíteni, illetve belpolitikai befolyásolási tevékenységet fejtettek ki” – írták. „A magyar jogalkotónak szintén empirikus tapasztalatai vannak abban a tekintetben, hogy a Soros György nevéhez köthető ngo-k körül belátható időn belül átláthatatlanság, káosz, az általános nemzetbiztonság fenyegetettsége áll elő” – fogalmazott a Századvég.

Forrás: MTI

A “fiatalok” vascsővel gyilkolták meg az idős bácsit

A gyanúsítottak egy vascsővel leütötték a 66 éves férfit, aki a kórházba szállítását követően életét vesztette. A hajdú-bihari rendőrök mindenkit felelősségre vontak, akinek bármilyen köze volt a bűncselekmény elkövetéséhez. 

A rendőrségre 2019. május 13-án 22 körül érkezett bejelentés arról, hogy négy maszkos alak egy hajdúhadházi ingatlanban leütött egy 66 éves férfit, majd megfenyegették a feleségét és rövid kutatást követően 11000 forintot, némi édességet, valamint cigarettát zsákmányolva elmenekültek. A rendőrök a helyszínre mentek és azonnal mentőt hívtak az idős férfihez, aki olyan életveszélyes sérüléseket szenvedett, hogy a szakszerű kórházi ellátás ellenére életét vesztette.
A nyomozók az elkövetők felkutatására hajtóvadászatot indítottak, ami pár nap alatt eredményre is vezetett. A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztály, valamint a Cívis Közterületi Támogató Alosztály munkatársai a hajdúhadházi rendőrökkel közösen 2019. május 16-án a helyi fiatalokat, valamint további három társukat előállították a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatosan.
A nyomozók három 17 éves fiút, valamint 15 éves társukat emberölés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki gyanúsítottként, majd bűnügyi őrizetbe vették őket és előterjesztést tettek letartóztatásuk indítványozására, amelyet a Debreceni Járásbíróság 2019. május 19-én elrendelt. A nyomozás adatai szerint az idős férfi a kutyájuk ugatására ment ki a kertjükbe és a fiatalok ekkor támadták meg. Bementek a házba, ahol a sértett feleségét megfenyegették és készpénzt kezdtek keresni.
A hajdú-bihari rendőrök az ügy felderítése során megállapították továbbá azt is, hogy a bűncselekmény elkövetésekor, míg a négy fiatal a sértettek házában volt, addig egy 15 éves fiú, valamint két 17 éves lány az utcán figyeltek és fedezték társaikat. Nekik rablás miatt kell felelniük.
A nyomozók továbbá egy 17 éves fiút segítségnyújtás elmulasztása vétség gyanúja miatt hallgattak ki, mivel a rendelkezésre álló adatok szerint a fiatal látta, hogy az idős férfi az udvarán fekszik magatehetetlenül, mégse nyújtott neki semmilyen segítséget.
A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya a nyomozás vizsgálati szakaszában a szükséges eljárási cselekményeket elvégezte, és az iratokat átadta az ügyészségnek.

https://elemi.hu

Stoffán György: Nyílt levél Niedermüller Péternek – Egy fehér, keresztény, heteroszexuális képződmény válasza

Nem kezdem azzal, hogy mi lenne, ha például… mert tudom a választ. Nemzetközi tiltakozás, és maguk rohangálnának Brüsszeltől-New Yorkig panaszkodni és rettegni. Mert maguk ilyenek, Niedermüller! Ilyenek voltak 1919-ben is, amikor a fehér, magyar, keresztény, heteroszexuális képződményeket, azaz a magyar társadalmat igyekeztek páncélvonaton körbejárva az országot megsemmisíteni. Majd pedig negyven évig a fehérterror igazságtalanságáról írtak a maguk tankönyvei.

Niedermüller! Maguk elvetik a sulykot ismét, de egyetlen szerencséjük ebben a mai világban az, hogy a fehér, keresztény, heteroszexuális képződményeknek, azaz, nekünk, keresztény magyaroknak immár több eszünk van, mint a maguk 1919-nél leragadt söpredékének. Mi tanultunk a történelemből, maguk évezredek alatt nem tanultak semmit! Mi nem fogunk most odamenni a VII. kerületi önkormányzat elé, és nem fogjuk magát pofán vágni, felakasztani, leköpni, bár Szent László vagy Werbőczi István szerint mindhárom opciót régen megérdemelné. Maga miatt még a maga szellemi közösségét sem fogjuk vegzálni, és nem hangoztatjuk, hogy mennyire gyűlöljük magát és a magával egyként gondolkodókat. Mert mi nem gyűlölködünk, Niedermüller! Mi nem!
Tudja, mit csinálunk? Mindössze szánalommal nézzük magukat, mert egy olyan szellemiség utolsó rugdalását látjuk magából is trágyaléként kifolyni a kamerák előtt, amelynek követői száz esztendeig minden aljasságot megtettek, amit egy embernek nevezett lény megtehet a másik ember ellen. Maguk olyan eszmét szolgálnak, amely kiirtja a világot – magukkal együtt. Maguk a gyűlöletet szítják, ahelyett, hogy a békét és a közös munkát választanák annak az országnak a felemelkedése érdekében, amelyben élnek. Maguk ezt az országot akarják megszerezni maguknak, s nem hálásak azért, mert eleiket befogadtuk, rejtegettük, védtük. Igaz, a „keresztény, heteroszexuális, fehér képződmény” nem is azért tette, amit tett a maguk érdekében, hogy maguk hálálkodjanak. Ugyanis nekünk Krisztus adott példát arra, amit magukért tettünk, s abban is Krisztus mutat példát, hogy mire számíthatunk jótetteink fejében maguktól. Semmi jóra: Korbácsra, keresztre… rágalmakra, és hamis ítéletekre.

Niedermüller Péter a hungarofób kommunista

Csakhogy ez a krisztusi figyelmeztetés nekünk kedvez. Így a „keresztény, hetero, fehér képződmény” nem rejt magában magukra nézve semmi rosszat. Nem rejthet(!) gyűlöletet, üldöztetést (hiszen a maguk legutóbbi üldöztetése is egy szocialista rendszer sátáni cselekedete volt, s a mai Nyugat-európai üldöztetésük is szocialista és liberális eszmerendszer keserű gyümölcse), s nem rejt szeretetlenséget. Sajnálatot, szánalmat, és a gyűlölködéssel saját magukra hozott pusztulás vízióját…ami miatt ma is azon gondolkodunk, miként lehetne magukat megmenteni attól, ami magukra vár. Nem általunk – a fehér, hetró, keresztények által – hanem a Teremtő által. Mert maguk nem a mi Atyánk gyermekei, hanem a kezdetektől a hazugság atyjának gyermekei, akik megátalkodottan igyekeznek még Istent is számon kérni. Pedig – Niedermüller – magának tudnia kellene, hogy amikor a szeretet és a teremtés tökéletessége ellen lépnek fel, amikor Istent káromolják és a keresztények ellen fröcsögnek, akkor újra és újra önmagukra hozzák Isten haragját és megtorlását. Néhány ezer évük volt arra, hogy ezt megtanulják, de maguk olyanok, mint a kiselefánt… nehezen tanul és könnyen felejt…

Nos, Niedermüller én kérni akarok magától valamit: Próbáljon meg észhez térni. Nem miattunk, a fehér, keresztény, heterók miatt… Nem! Önmaga és a szellemi közössége érdekében. Mert bár a keresztény ember kötelessége menteni a rászorulókat, maga ezt a kötelességtudatot felejteti el ostoba, gyűlölettől lángoló, és a saját butaságát is kidomborító szereplései által. Ne tegye, mert maguknak más menekülési útjuk nincs, mint a fehér, heteró, keresztény képződmények emberszeretete. Maguk ugyanis ma még azt hiszik bársonyszékeikből, és milliárdos, külföldi gazdáik, a maguk szemében világmegváltónak tűnő „nagysága” okán, hogy mi függünk maguktól… pedig ez pont fordítva van…
Niedermüller! Ha nehéz is ez a maga számára, mégis próbáljon a fentieken elgondolkodni… nem lesz hibavaló!

Stoffán György

Trianon óta az erdélyi magyarságnak csak egyszer volt autonómiája, a nemzeti méretű paradoxon azonban, hogy ezt éppen Sztálin adta meg. A székelyföldi Magyar Autonóm Tartomány (MAT) szovjet parancsra jött létre, hogy aztán Ceaușescu vegye el teljesen. Pontosan 50 éve autonómia nélkül: fél évszázada, hogy 1968. február 16-án szüntették meg Bukarestből a Marosvásárhely központú MAT-ot.

Hogy mennyire volt valóban autonóm a Magyar (az 1960-as átalakítása után Maros-Magyar) Autonóm Tartomány, erősen kérdéses: a MAT-ot az erdélyi nyilvánosságban gyakran inkább csak kultúrgettóként emlegetik, a lényeges döntéseket mind Bukarestben hozták akkor is, a MAT-ra csak a végrehajtás jutott.
Ez a kép többek szerint azonban leegyszerűsítő, és csak az igazság egyik fele. Ugyan nyilvánvaló, hogy az ötvenes évek Romániájába teljes tévedés lenne bármiféle szabadságot, önállóságot vizionálni, a MAT története bonyolultabb. Ha valójában autonóm nem is volt Székelyföld, magyar igen: a közigazgatás tényleg magyar nyelvű is (sőt, a gyakorlatban is nélkül, a román nyelvűség egyértelműen háttérbe szorult), magyarok voltak a végrehajtók és a helyi vezetők – Kovács István személyében még a Securitate tartományi vezetője is magyar volt.
A valós kép túl összetett ahhoz, hogy a szokásos politikai sémákba jól beleférjen. Bár a kisebbségi önképben ez számít természetesnek, a magyarok itt nem csak áldozatok voltak, és különben is, a sztálinizmus miatt a politikai PR-ban a történet nehezen használható. A másik oldalon, a románok számára az autonómia szó korábban és most is az elszakadás rémét idézi fel (ehhez ugye bőven elegendő az azóta lemondott Tudose miniszterelnök nagy botrányt kiváltó megnyilatkozása a székely zászló kapcsán, amit akasztással való fenyegetésként értelmeztek), a hajdanvolt magyar autonómia így értelemszerűen ott sem volt közkedvelt téma.
Talán ennek is köszönhető, hogy a Magyar Autonóm Tartomány története, bár az a történeti munkákban ma már jól feltárt, szélesebb körben ma is elég elfeledett.
Az ötvenes-hatvanas évek román diktatúrája vörös volt a sok vér, fekete a fojtogató légkör miatt. Miközben valamiféle látszatfüggetlenségben élt a társadalom, a hatalom apró, alig észrevehető mozdulatokkal húzta egyre szorosabbra az emberek nyakán a hurkot” – mondta Tompa Andrea, a 2017-ben megjelent Omerta című regény írója egy interjúban. Könyve (a cím közvetlenül a börtönökből kiengedett rabokkal aláíratott hallgatási szerződésre utal, de a korszak kibeszéletlensége is eszünkbe juthat róla) az 1952-ben létrehozott, 1956 után pedig fokozatosan elsorvasztott MAT idején játszódik, és részben arról szól, hogy mit kezd egy, a politikába bekerülő kisebbségi magyar a hatalom által felkínált játékszabályokkal.

Sztálin ajándéka
De miért kínált egyáltalán a román államhatalom autonómiát a székelyföldi magyaroknak a legdurvább bolsevizálás idején? A válasz egyszerű: Sztálin parancsára, és a vezető román politikusok akarata ellenére. Az egész annyira szovjet ötlet volt, hogy valójában a helyi magyar politikusok sem nagyon küzdöttek érte, Rákosinak és a magyar államnak szintén nem volt köze az egészhez. Különben is, 1948 után a magyar-román határt, ha fizikailag vasfüggöny nem is volt rajta, gyakorlatilag lezárták, Erdély és Magyarország között megszűnt a közlekedés. Bár a II. világháború utáni párizsi béketárgyalásokon a magyar küldöttség óvatosan felvetette a székelyek autonómiát, ezt a románok lesöpörték, a trianoni határok enélkül álltak helyre.
A román kommunisták retorikája eleinte viszonylag magyarbarát volt (ezzel el is érték, hogy a magyarok jelentős arányban szavaztak a baloldalra az átmenet éveiben), de a románosítás már így is előrehaladt, amikor a Szovjetunió beavatkozott – több szempontból a magyar kisebbség mellett. Ebből lett az a Magyar Autonóm Tartomány, melyről a témát kutató történész, Stefano Bottoni nem véletlenül írt “sztálini kis Magyarország” címen. A magyar autonómia megvalósítását az ötletet eleinte bojkottálni akaró román politikusok ellenében a szovjetek adták parancsba, kint szövegezték meg a törvénytervezetet is.
Az egész tulajdonképpen idegen mintából, a szovjet nemzetiségpolitikából fakadt. Bár az nagy változásokon ment keresztül Sztálin alatt is, a húszas években kifejezetten a helyi nemzetiségek megerősítésétől, az anyanyelvi és egyéb jogok széleskörű garantálásától remélték a szovjet rendszer elfogadtatását. Erről a „meggyökereztetésnek” nevezett politikáról írtunk a közelmúltban egy különös relikvia, a szovjet távol-keleten, Mandzsúriában névleg még ma is létező zsidó autonóm tartomány, Birobidzsán kapcsán, de máshol is ez volt a vezérelv a szovjet rendszer első időszakában. Bár a harmincas években a háborús készülődéssel, Sztálin növekvő paranoiájával és az orosz birodalomépítő hagyomány szovjet kisajátításával a nemzetiségek üldözése, tömeges deportálások és gyilkosságok léptek ennek a helyébe, a II. világháború után Sztálin mégis valami ehhez hasonló modellt parancsolt meg Romániának is.

Megint a magyarok fognak dirigálni?
A gyakorlatban ez az új román alkotmányhoz és a közigazgatás átalakításhoz kapcsolódott. Utóbbiban benne volt a történelmi megyerendszer megszüntetése, a régi elit és közigazgatás kisöprése, meg a gazdaság erőltetett modernizációjának szándéka is, de közben a magyarság is kétségtelenül jobb helyzetbe került.
Már ahol. A Magyar Autonóm Tartomány az akkor úgy 1,6 milliós romániai magyar kisebbségnek csak a harmadát fogta össze: a történelmi Székelyföld nagy része tartozott ide, kiegészítve a román többségű Szászrégennel és Maroshévízzel. A MAT-on kívüli területeken a magyarság csak veszített a jogaiból és lehetőségeiből: lehetett mutogatni az autonómiára, így máshol megszüntették a magyar intézményeket, levették a magyar helységnévtáblákat, és az elrománosítás általában is intenzívebbé vált. Bár volt olyan korábbi tervezet, amiben az autonómia még nagyobb lett volna, és magába foglalta volna Kolozsvárt is, a legnagyobb magyar város végül kimaradt – komoly érdekkülönbség is lett ebből a kolozsvári és a marosvásárhelyi magyar elitek között.
„Magyar az autó, de román a sofőr” – ez az akkor népszerű mondóka is jelezte, hogy azért az autonómia lehetőségei elég behatároltak. Pedig a propaganda akkor is működött, a Romániai Magyar Szóban például ez a csasztuskának is gyenge versike jelent meg:
S hol a völgyeket a / Maros szeli át, / dolgozó magyar nyer / autonómiát, / közös birtokunkban / tágabb térre lép. / Így forr jobban össze / Az ország s a nép
Összességében a többség a politikai körülmények ellenére úgy élte meg, hogy mégis csak valamilyen kis magyar világ jön vissza, még ha Sztálin jóvoltából is. Főleg a helyi románok féltek: ennek kapcsán Bottoni Észak-Erdély visszacsatolására, az akkori félelmekre és menekülésre utalva 1940-es szindrómáról ír ennek kapcsán. A bécsi döntés még csak 12 éve volt, amikor a magyarok 1952-ben autonómiát kaptak, és volt, ahol előfordult ekkor is, hogy magyar többség fenyegette a románokat. Amikor február 16-án megszavazták a MAT felállítását, Szászrégenben kifejezetten pánik tört ki a románok között, hogy „most újra a magyarok fognak dirigálni”, a Tusnádfürdőn üdülő bukaresti funkcionáriusok pedig állítólag az első vonattal menekültek vissza a fővárosba, mielőtt jönnek megint a magyar uralom napjai.
Hogy mennyit ért végül is a MAT, ma is vitatott. Többen csak felpántlikázott, ideiglenes kultúrgettóról és magyar kirakatról beszélnek ennek kapcsán, valódi mélység és lehetőségek híján. Stefano Bottoni szerint viszont, bár a MAT nem volt autonóm, de igenis magyar volt: a MAT-ban a helyi vezetők 80 százaléka magyar volt, a magyar nyelv a gyakorlatban elsőbbséget élvezett a románnal szemben, ekkor jött létre magyar nyelvű színház és sok más kulturális intézmény is.

A romániai ’56 brutalitása
A helyzet messze nem volt ideális, és gyorsan rosszabbra fordult. A fő váltás 1956-hoz kötődik: nálunk alig ismert, hogy a magyar forradalom milyen tömeges megtorlással és kegyetlen retorziókkal járt Romániában is. A forradalmi szolidaritási akciók miatt, vagy pusztán koncepciós alapon közel 50 embert végeztek ki ekkor Romániában, és tízezres nagyságrendben zártak börtönbe másokat – a Regátban még többeket, mint Erdélyben. Ezután már nem volt szabad arról beszélni, hogy Románia többnemzetiségű ország, megszüntették a kolozsvári Bolyai Egyetem önállóságát is, a „magyar sovinizmusra” hivatkozva ekkor kezdték teljesen kivéreztetni a Magyar Autonóm Tartományt.
A MAT-ot 1960-ban átalakították, a határait is megváltoztatva magyarlakta területeket vettek ki belőle, és románokat tettek a részévé. Bár ekkor még Gheorghiu-Dej volt hatalmon, a magyar autonómia elleni politika fő alakja már ekkor is Ceaușescu volt. Amikor 1965-ben az elődje meghalt, és ő lett az ország elsőszámú vezetője, a későbbi Kondukátor a Magyar Autonóm Tartományba is ellátogatott. Bár uralma első éveiben még liberálisabb vezetőnek ismerték, a dákoromán elmélet és a propaganda szolgálatába állított román nemzeti mitológia már ekkor is meghatározó volt, így az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar rektora azzal hajbókolt neki, hogy a lenini és sztálini tanok gyakorlatba ültetésével Románia már véglegesen megoldotta a kisebbségi kérdést, Erdélyben pedig „a történelem folyamán, a hazánk területén élő románok mellé magyarok és más nemzetiségűek telepedtek le”.
A MAT-ot formálisan 1968. február 16-án szüntették meg – a magyar hivatalos sajtó a változások lényegét elhallgatta. Bár a Magyar Autonóm Tartomány a kelet-közép-európai kommunizmus legsötétebb időszakában jött létre, Stefano Bottoni szerint „a MAT története sem dicsőséges rapszódia, sem felvállalhatatlan múlt”.
A magyar autonómia azóta vagy tabu (1989 előtt, illetve a román pártoknál többnyire azóta is), vagy olyan örök utópia és kötelező retorikai elem (a romániai magyar politika számára), aminek a megvalósításához semmivel nem kerültünk közelebb a rendszerváltás óta. Az, hogy 1952 és 1968 között volt egy Magyar Autonóm Tartomány, ebből a szempontból is érdekes, és politikai szempontból ma is releváns lehet: ugyan a Szovjetunió nyomására született meg, de ez azért nem egy végső érv abból a szempontból, hogy az autonómia mennyire tekinthető legitimnek, hiszen a trianoni határok visszaállítása ugyanúgy szovjet döntés volt a II. világháború után.

http://hungaryfirst.hu

Sem a feliratok, sem a zászlók nem maradhatnak Tusnádfürdőn

A Bukaresti Törvényszék döntése értelmében nem maradhatnak a tusnádfürdői városháza előtti zászlórudakra felhúzott székely, illetve városzászlók. Az elsőfokú ítélet ellen várhatóan fellebbezni fognak. Több mint egy évvel a per indítása után született elsőfokú ítélet a tusnádfürdői városháza előtti székely és városzászlók ügyében, amelyek eltávolítását a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) kezdeményezte. Az első tárgyalást még a Hargita Megyei Törvényszéken tartották, amely helyt adott a tusnádfürdőiek azon kifogásának, hogy az említett ítélőszék területileg nem illetékes a bírósági eljárás lefolytatására, és úgy döntött, hogy átadja az ügycsomót a Bukaresti Törvényszéknek – a panaszos egyesületet ugyanis Bukarestben jegyezték be. A per így a Bukaresti Törvényszéken folytatódott, ott viszont egy ideig szüneteltették a tárgyalást, mert jogerős ítéletre vártak abban a perben, amelyet Árus Zsolt civil jogvédő az ADEC felszámolása érdekében kezdeményezett.

 Miután Árus nem járt sikerrel, a zászlóper is folytatódott, és nemrég megszületett az ítélet. Nem járt sikerrel Árus Zsolt Tanasă egyesülete elleni pere Nem számolják fel a Méltóságért Európában Polgári Egyesületet (ADEC), amelyet a magyar és székely jelképek elleni persorozata tett ismertté. A bíróság jogerősen elutasította Árus Zsolt gyergyószentmiklósi civil jogvédő erre vonatkozó keresetét, aki szerint az ítélet jogszerűtlen. A Bukaresti Törvényszék ennek értelmében kötelezte Tusnádfürdő polgármesterét a panaszos egyesület kérésének teljesítésére, azaz a székely- és városzászló eltávolítására.  Az új tusnádfürdői városháza avatóünnepségén, 2017 nyarán húzták fel az erre a célra felállított rudakra a zöld és fehér színeket, illetve a város címerét is megjelenítő városzászlót, valamint a székely lobogót a román és az európai uniós zászlók mellé.

 Az ADEC beadványában az 1994-ből származó, Románia zászlajának kitűzésére is vonatkozó 75-ös számú törvény és a 2001-ből származó 1157-es kormányhatározat előírásaira hivatkozva kérte a székely zászló eltávolítását. A két jogszabály előírja, hogy más országok zászlóit csak a román trikolórral együtt lehet kitűzni közterületeken hivatalos alkalmakkor, az egyesület pedig ezt úgy értelmezi, hogy csak a román és az uniós zászló lehet folyamatosan kitűzve középületeken vagy közterületeken. A városzászló esetében a 2015-ből származó 141-es számú törvényre hivatkoztak, amely szerint csak az a lobogó minősül hivatalosan egy közigazgatási egység saját zászlajának, amelynek elfogadásáról kormányhatározat rendelkezik, a tusnádfürdői pedig nem teljesíti ezt a feltételt. Kérdésünkre Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere úgy nyilatkozott, megvárják a bírósági ítélet írásbeli közlését, és utána döntenek a folytatásról, amely várhatóan a fellebbezés lesz. 2018-ban az új városházát magyarul és angolul megnevező, a homlokzaton elhelyezett feliratok eltávolítása érdekében indított pert jogerősen megnyerte az ADEC, de mivel a bíróság tévedésből a Községháza felirat eltávolításáról rendelkezett, így azok még a helyükön maradhattak. Időközben viszont a bíróság kijavította a hibát, és a nemrég érkezett jogerős végzésben már a Városháza megnevezés szerepel. A polgármester szerint most jogászokkal konzultálnak a további lépésekről.

Szekelyhon.ro

Gaudiék beperelték a “Kolozsvári Szalonna” nevű szennyportált magyargyűlölet miatt

A magyar nemzeti közösséghez való tartozáshoz és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogok megsértése miatt keresetet nyújtott be a Kolozsvári Szalonna nevű balliberális blog ellen Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő és a 2006 őszi tüntetések két vezetője. Az ellenzéki portál a közelmúltban minősíthetetlen stílusban gyalázta a magyarokat, történelmi tragédiáinkon gúnyolódott – ezt elégelték meg a felperesek, akik a bocsánatkérésen túl több százezres sérelemdíjat is követelnek az oldalt működtető kolozsvári székhelyű egyesülettől.
Alig egy hónapja újabb magyargyalázó cikk jelent meg a Kolozsvári Szalonna nevű ellenzéki heccoldalon. A csaknem ötvenezer facebookos kedvelővel rendelkező, tehát sajnálatos módon igen sokak lelkét mérgező oldal szerzője, egy bizonyos Vogronics András Trianonon, a magyarság történelmén gúnyolódott, és arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a magyar egy hitvány, másokat ok nélkül gyilkolászó, kollektíven bűnös nép, amelynek szégyellnie kéne magát – de legalábbis nincs mire büszkének lennie. Néhány idézet a remekműből, amely egyébként „Ugyanazt a szart lapátoljuk, amit évszázadok alatt összehordtunk maguknak” címmel jelent meg:
Megint én leszek a negatív meg a demagóg, de feltenném a kérdést: mi a faszra legyen büszke ez a nép? (…)Szent Istvánon azért elgondolkodnék: hogy mégis mitől lett szent? Legyilkoltatta a saját népéből azokat, akik nem vették fel a kereszténységet. Fasza, nagy taps! Most nem wikipédiázok, de gondolom több ezer halottja volt a kereszténykedésünknek. (…) jött Hunyadi – az is gyilkolászott egy kicsit a török ellenében.
(…) Rákóczi sem a nép, hanem inkább önös, tyúkszaros érdekek miatt szabadságharcol. Persze itt is hullik a magyar, mint a légy, de sebaj.
(…) Szipi-szopi, Trianon.
(…) De ha van ember, aki ártott mind fizikailag, mind mentálisan ennek a népnek, akkor az Horthy volt.
(…) Önmeghasonulunk, lapítunk, lopunk, csalunk, jattolunk, hálapénzelünk, összekacsintunk, okoskodunk, megoldjuk okosban. A magyar már csak ilyen.
(…) de ha 1000 év is kevés volt, akkor ne csodálkozzunk, hogy ugyanazt a szart lapátoljuk, amit évszázadok alatt összehordtunk maguknak.

A sértő cikk megjelenése után Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője, a Tégy a magyargyűlölet ellen! elnevezésű nemzeti akció életre hívója azt nyilatkozta portálunknak: ez az iromány olyan súlyos sértéseket tartalmaz, amelyek fölvethetik egy kollektív személyiségi jogi kereset lehetőségét. (Gaudi egyébként éppen az egyre szaporodó magyarellenes megnyilvánulások miatt hívta életre a Tégy a magyargyűlölet ellen! nevű mozgalmat, amely ezen jelenségekkel szemben kíván föllépni a jog és a nyilvánosság eszközével.)

IRÁNY A BÍRÓSÁG!
Azóta eltelt csaknem egy hónap, és Gaudi-Nagy Tamás most arról tájékoztatta a PestiSrácok.hu-t, hogy benyújtotta személyiségi jogi keresetét a Fővárosi Törvényszékre. Rajta kívül két felperes van: Gonda László és Bene Gábor, akik a 2006 őszi Kossuth téri tüntetések vezetői voltak. Az alperes pedig a Kolozsvári Szalonna-oldalt működtető kolozsvári székhelyű cég, az Asociatia Analogika Egyesület. A rendkívül alapos, 22 oldalas (!) beadványban a felperesek azt kérik, a bíróság mondja ki, hogy az egyesület megsértette a magyar nemzeti közösséghez tartozáshoz, illetve az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogaikat, amelyek Magyarország Alaptörvénye és a Polgári törvénykönyv szerint is fokozott védettséget élveznek. (Elvileg. Gyakorlatilag viszont a magyarságot mostanáig következmények nélkül lehetett kollektíven sértegetni a balliberális sajtóban – P. T.)
Gaudiék beadványukban azt kérik: a bíróság törölje a fenti jogsértő idézeteket a cikkből, kérjen bocsánatot a felperesektől és rajtuk keresztül a magyar nemzet minden tagjától, továbbá fizessen egyetemlegesen 600 ezer forint (plusz a jogerős ítéletig számított késedelmi kamatot). A perirat külön kiemeli: az alaptörvény egyértelműen kijelöli a közösségekkel szembeni véleménynyilvánítás korlátait. Nevezetesen, a IX. cikk (5) bekezdése kimondja:
A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek – törvényben meghatározottak szerint – jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni.
A felperesek szerint egyértelmű, hogy az alaptörvény e rendelkezéseibe ütközik a cikk nyolc kifogásolt idézete, amelyek minden jóérzésű, hazájára büszke magyar ember méltóságát sértik, függetlenül attól, hogy az illető világnézetileg hova sorolja magát. A beadvány ezután hosszasan elemzi, hogy az ominózus mondatok miért történelemhamisítóak és jogsértőek.
A polgári per fejleményeiről természetesen beszámolunk. Persze, ismerve az „érzékenyített” magyar bírók és bíróságok „érzékenységét” a magyarságot érő sérelmekre (lásd: például ezt a hasonló ügyben született tavaly októberi ítéletüket), hatalmas illúzióink nincsenek… Ám a remény hal meg utoljára.

Elemi.hu

Romák terrorizálják Gidófalva lakosságát

 

Gidófalva községben a romák agyba-főbe vernek adófizető polgárokat, ittasan életveszélyesen megfenyegetik őket, engedély nélkül építkeznek, közterületen tartják a szemetet. A hatóságok szerint halálos fenyegetés esetén a sértett dolga írásos panaszt benyújtani, a környezetvédők jegyzőkönyveket állítanak ki – és annyi.

A szombaton fejszével és lapáttal kivitelezett bántalmazásba torkolló eseményekről a Gidófalvához tartozó Étfalva-Zoltánban lakó Máthé István számolt be lapunknak. A sértett EMNP-színekben megválasztott helyi tanácsos Gidófalván. Azt állítja, Étfalva-Zoltánban, ahol a lakosság közel fele roma, általánosan ismertek azok a módszerek, amelyekkel utóbbiaknak sikerül kivonni magukat a törvény hatálya alól például adófizetési kérdésekben, de mint az alábbi eset mutatja, nem csak azokban.

Máthé István felelősségének tudatában jelentette, hogy a faluban egy telekkönyvezetlen, 50 áras telken törvénytelenül építkezik az egyik család. A polgármesteri hivatal és az építkezési felügyelet emiatt büntetést rótt ki rájuk, illetve egyéves határidőn belül arra kötelezte az építkezőt, szerezze be a hiányzó engedélyeket. Az M. család az épületet felhúzta, és beleköltözött (Gidófalván számtalan hasonló ilyen eset van, jelezte a tanácsos). Ám nemcsak saját telküket használják (amelyért amúgy sem fizetnek ingatlanadót), hanem egy legalább akkora mezőgazdasági területet is, ráadásul kültelken, közterületen.
Az Olt-parton bontanak régi autókat, hogy abból az ócskavasat hasznosítsák, ami pedig hasznosíthatatlan, az ott marad szétszórva. Máthé ezt is jelentette a környezetvédelmi őrségnek, amely felszólította az érintetteket, szüntessék be ezt a tevékenységet, ám ennél több nem történt. Mindezek miatt a helyi tanácsos magára haragította a három nemzedékből álló családot, amelynek egyik férfitagja ittas állapotában több ízben is halállal fenyegette.
A hétvégén erőszakoskodtak, verekedtek
A roma férfiak magatartását jellemzi, hogy egy ízben Máthé élettársának szolgálati autója előtt is elállták az utat, mert azt hitték, feljelentette őket falopásért, ugyanis tanúja volt annak, amint szekerükön fát szállítottak. Az incidens fényes nappal, az egymással szemben lévő polgármesteri hivatal és a rendőrörs között, a falu főútján és központjában történt, ám a rendőrparancsnok nem tartotta fontosnak, hogy kimenjen a hangos szóváltásra. A júniusi eset miatt iktatott panaszra máig sincs hivatalos válasz.
A hétvégén szintet lépett a konfliktus. A szomszédjának egy kapu hegesztésénél segédkező Máthét ismét fenyegetni kezdte az ittasan hőbörgő M. L., hogy „megöli, megnyúzza, elégeti, mint egy patkányt”. A tanácsos barátja mobiljáról hívta élettársát, hogy hozza a telefonját, tudja rögzíteni az incidenst, tanúsítani az esetet. A 112-es sürgősségi hívószámon a rendőrségnek is jelezte a konfliktust, illetve intézkedésre szólította fel az egyenruhásokat is, ám még az érkező nőt is ki kellett szabadítania a rátámadó M. kezéből. Családja nőtagjai ugyan haza akarták cibálni az ittas férfit, ám eközben megindultak annak szomszédjai is lapáttal, fejszével, és rá is húztak egyet a ház tulajdonosának nagybátyjára; őt kezén és karján megvágták, a róla lecsúszó lapát Máthé István fejét is elérte. A verekedésben eltűnt, kiesett a kezéből telefonja is, melyen több korábbi fenyegetőzés volt rögzítve.

Erősítésre volt szükség
A megtámadottaknak sikerült visszahúzódni a kapun belül a házba, ismét hívták a rendőrséget. Jó félóra eltelt, míg a helyi rendőrparancsnok végre helyszínre ért, ám arra hivatkozott, hogy erősítésre van szüksége (korábban már őt is meglökdösték az M. család tagjai). Még egy negyedóra eltelt, míg Szentgyörgyről megérkezett a rendőrség speciális egysége, ők több verekedőt bevittek kihallgatásra, ám reggelre mindenki otthon volt. A helyi rendőr szerint a telefont hajnalban megtalálták, ám arról már éjjel 3-kor valaki letörölte a terhelő felvételeket.
– Elvárják tőlünk, hogy a faluban a rend érdekében cselekedjünk, de ha a hivatalok ennyire cselekvésképtelenek, akármi megtörténhet velünk. Hátborzongató, ami itt folyik, minek kell még megtörténnie, hogy lépjenek? Be van kamerázva házunk, telkünk, de az utcán is félnünk kell ezután? – tette fel a kérdést a helyi tanácsos, aki nehezményezi, hogy csak a tisztességes emberekre alkalmazzák a szabályokat, a Tega is csak őket bünteti, ha nem teszik ki a szemetet, az adót is csak tőlük hajtják be, a cigányoktól végrehajtóval sem lehet behajtani semmit, holott általában, mint az M. családnak is, több autójuk, lovuk is van. A polgármesteri hivatal pedig évről évre görgeti maga előtt ezt a nem kicsi adósságot, amely a kifizetetlen büntetésekből, adókból származik. Nem kis pénz, tavaly 80 ezer lejre rúgó összegről volt szó.
Mint a faluban beszélik, a roma közösséget az éppen szombaton elhunyt gidófalvi polgármester még tudta úgy-ahogy kezelni, a nagyobb konfliktusokat eddig azért még elkerülték. A verekedéskor is azt kiabálták Máthénak a cigányok, akik akkor még nem tudtak a halálesetről, hogy „úgyis Berdére szavazunk, te meg elmész a faluból!”
A megyei rendőrségen tudnak az esetről, az intézmény szóvivője közölte, hogy egy 22, illetve 42 éves férfi bántalmazott három másikat, két 51, ill. egy 58 évest, a helyszínen egy orvosi csapat ellátta egyikőjük sebesülését, ami nem igényelt kórházi ellátást. Az elkövetőknek bűnügyi dossziét nyitottak. A halállal való fenyegetőzés miatt a sértettnek kell külön írásos panaszt benyújtani, csak ennek nyomán indíthatnak eljárást.
A környezetvédelmi őrség igazgatója, Lucian Cândea is tud az esetről, és ígérte, ismételten utánanéz, fennáll-e még a szemetelés közterületen. Amúgy nem egyedi eset, mondta, több per is folyamatban van hasonló ügyek miatt, de „a törvénynek mindenkire egyformán kell vonatkoznia”.

Egyre gyakoribb a szerb-magyar vegyesházasság a Délvidéken

A Szerbiában 2018-ban házasságot kötött 36.321 párból 2018-ban összesen 669 szerb-magyar, illetve 177 szerb-montenegrói, 152 szerb-macedón,131 szerb-vlach, 112  szerb-cigány,  64 szerb-albán,  59 szerb-bosnyák pár lépett frigyre, derül ki a Köztársasági Statisztikai Intézet (RZS) demográfiai felmérésébő.

Egy tanulmányban Badis László a 2002–2010-es népesedési adatokat figyelembe véve a következőket írja: “Amennyiben magyar férfi köt vegyesházasságot, a gyermeke hozzávetőlegesen 50%-ban az apja nemzeti identitását örökli. Abban az esetben, ha egy magyar nő köt vegyesházasságot, a születendő gyermek mindössze 30%-ban identifikálja magát anyja nemzeti hovatartozása után. Látható tehát, hogy az asszimiláció felgyorsul a vegyesházasságokban, főleg a következő generáció nemzeti identitásválasztásában.” – írja Badis.

A legutóbbi népszámlálás szerint a nagyjából hétmillió lelket számláló Szerbia lakosságának 3,5%-a magyar nemzetiségű, akik a kétmilliós Vajdaság tartomány (a történelmi magyar Bácska, és Bánság egy része) lakosságának 13%-át teszik ki a maguk 250 000 főnyi lélekszámával. Becslések szerint azonban a valós számuk már alig éri el a kétszázezret, aminek elsősorban az elvándorlás, a tragikus demográfiai mutatók, és nem utolsó sorban a vegyes házasságok okozta asszimiláció az oka.

Delhir.info