Rendkívüli fellebbezés Szőcs Zoltán és Beke István ügyében

A Csíkszeredában raboskodó Szőcs Zoltán és Beke István ügyében több vonalon is zajlik a küzdelem. A cél mindegyik esetben az, hogy a fiatalok visszanyerjék szabadságukat, hiszen ártatlanok. Mindez puszta hangoztatása azonban nem hozza ki őket a börtönből, ahhoz be kell járni a törvények és cikkelyek övezte utat.




Szőcs Zoltán ügyvédjének elmondása szerint az indoklás áttanulmányozása után egy olyan lehetőség áll fenn, amely ritkaság számba megy jogi körökben. A végzésben leírtak alapján a napokban sor kerül egy semmitő fellebbezés benyújtására. A semmiségi óvásra vonatkozó kérésben arra hivatkoznak, hogy a cselekmény nincs előírva a büntető törvényben, mivel a terrorizmus vádjának az alapfeltételei sem teljesülnek. A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék bírói testülete fogja megvizsgálni a folyamodványt, amelyben a fent leírtak alapján kérik az ítélet hatályon kívül helyezését és az ügy újratárgyalását.

Egy biztos, ez az óvás is a román jogállamiság légpróbája lesz, hiszen ha jogállamról beszélünk, Zoltán és István szabadsága kell legyen erre a garancia.

Erdely.ma

Megemelik a honvédség létszámát - Linder Béla szellemi örökösei nem szavazták meg

Az Országgyűlés az eddigi 29 700-ról 37 650-re növelte a Magyar Honvédség szervezeteinél rendszeresíthető beosztások felső határát. A képviselők 136 igen szavazattal, 25 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett hagyták jóvá a honvédelmi miniszter erről szóló javaslatát.

Benkő Tibor a lépésről korábban azt mondta, a kormány célja, hogy erős magyar honvédséget építsen, ehhez pedig növelni kell a hivatásos és még inkább az önkéntes tartalékos katonák számát. A kabinet ehhez új, modern fegyvereket szerez be, hogy a honvédek a vállalásuknak maximálisan meg tudjanak felelni – tette hozzá. Az elfogadott javaslat alapján a tisztek létszáma 5690-ről 6600-ra, az altisztek száma 8845-ről 10 200-ra, a legénységi állomány 7895-ről 13 200-re emelkedik. A honvéd tisztjelöltek száma 500-ról 800-ra, az altisztjelölteké 100-ról 250-re növekedik.

 A kormánytisztviselői, közalkalmazotti és munkavállalói állomány engedélyezett létszámkerete: 6600. A felsorolt összlétszám nem tartalmazza a legfeljebb 20 ezer önkéntes tartalékos, valamint a Magyar Honvédség rendelkezési állománya, továbbá a Magyar Honvédség központi egészségügyi szervezetében a lakossági ellátást biztosító státuszok számát. Az indítvány a honvédség szervezeteinek fejlesztésével, a katonai szervezetek feladatrendszereinek módosulásával, valamint a Zrínyi 2026 honvédelmi és haderőfejlesztési program célkitűzéseivel indokolta a változtatásokat - írja a HVG.
Íme a nemmel szavazók és a tartózkodók

Forrás: https://kuruc.info

Gyergyószentmiklósnak elege lett - Tíz büntető panasz Dan Tanasă ellen

Minekutána tavaly bírói segédlettel eltávolíttatta a városházáról a város és Székelyföld zászlaját, Dan Tanasă további folytatja a hadjáratát Gyergyószentmiklós ellen. Ennek keretében újabb három pert kezdeményezett zászlók és magyar feliratok miatt, de ezúttal annál tovább ment, s egy blog-bejegyzésben mindenféle képtelenséggel vádolta meg nyilvánosan a város választott vezetőit, ezáltal uszítva ellenük azokat, akik ezeket esetleg komolyan veszik.

Ezzel azonban betelt a pohár, s a város polgármestere megkereste a Székely Figyelő alapítványt azzal a kéréssel, hogy szolgáltasson számára, illetve azok számára, akik még hozzá csatlakoznak, jogi segítséget, hogy tegyenek panaszt Tanasă ellen.

Megvizsgálva a szóban forgó bejegyzést, az alapítvány álláspontja az volt, hogy panaszt lehet tenni miatta a Diszkriminációellenes Tanácsnál, illetve az ügyészségen is. Ezt követően el is készítette a két panaszt, amit a polgármester rendelkezésére bocsátott. Ennek nyomán eddig már benyújtásra került a városi ügyészségen tíz büntető panasz (volt és jelenlegi választott vezetők részéről), illetve a héten fognak postázni egy kollektív panaszt a Diszkriminációellenes Tanácshoz.

Tekintettel arra, hogy ez az uszító és rágalmazó tevékenység az egész város közösségét érinti, a mai sajtótájékoztatón részt vettek arra biztatják a város lakóit, hogy minél többen csatlakozzanak hozzájuk, s maguk is nyújtsanak be panaszt az ügyészségen. Ehhez minden további segítséget megkapnak a Magyar Polgári Párt főtéri irodájában, vagy pedig a Székely Figyelő alapítványtól (szekler.monitor@sic.hu).

Évek óta zaklatja ez az ember egész Székelyföldet, folyamatosan védekezésre kényszerítve a választott vezetőket, itt az ideje, hogy a közösség ezt ne tűrje tovább, s túl a háborgáson maga is cselekvésre szánja el magát. Reméljük, hogy több gyergyószentmiklósi polgár élni fog a felkínált lehetőséggel, illetve még inkább azt, hogy ezt a példát más települések is követni fogják.

http://kisujsag.ro Árus Zsolt

A Hunyadi-film ami nem a magyarokról szól

Csak szólok: hatalmas botrány lesz abból, ha – ahogyan beszélik – Hegedűs Bálint forgatókönyve alapján készül majd a nagy garral beharangozott Hunyadi-film. Az az alkotás, amelyre, mint falat kenyérre, régóta vár a tartását kereső nemzet.

Stefka István, a PestiSrácok.hu lapigazgatója a minap elolvasta a készülő nagyfilm 94 oldalas forgatókönyvét (immár a harmadikat), és egészen elképedt. Mint mondta, a film nem a törökverő Hunyadi Jánosról, nem a világraszóló nándorfehérvári győzelemről szól, se Kapisztrán János, se Dugovics Titusz nevével nem találkozott, nincs benne szó sem kereszténységről, sem pápáról, déli harangszóról. Hazaszeretetről meg aztán végképp… Nem rólunk, magyarokról szól az egész – mintha mi ott sem lettünk volna… Tele van viszont a történet janicsárokkal, degenerált romantikázással, gyermeteg kitalációkkal. („Lovári” pattantyúsokkal és „héber” tüzérekkel találkozunk a magasröptű forgatókönyvben, amint épp a még fel sem fedezett Amerika babgulyását eszik…) Hunyadi neve először a 60. oldalon bukkan fel, Nándorfehérvárt a 70.-en említi a nyolcvanmilliós tervezet megálmodója. (A korábbi verziók egyikében Hunyadi János románként szerepelt.)

Nos, ebből a Hegedűs-forgatókönyvből készülne – hétmilliárd forintnyi állami pénz mellett! – a nagyszabásúnak megálmodott film. A rendező Szász János személyéről most csak annyit, jó múltkor azt nyilatkozta az Origónak, hogy „nem tud büszke lenni Magyarországra”. Hogy mit remél a Magyar Nemzeti Filmalap ettől a két embertől, azt én nem tudom. Ahogyan azt sem, korábban miért söpörték le az asztalról a Bán Mór sikerkönyveire épülő Hunyadi-filmsorozat tervét…
Úgy fest, hogy a hazát – és Európát – védő, törökverő Hunyadi Jánost most nekünk kell megvédenünk a hitványoktól. Ott leszünk a vártán!

https://magyaridok.hu

Ideje lerántani a leplet Trianon erkölcstelenségéről!

Trianon elleni tüntetés a budapesti Szent Gellért téren, az 1920-as években (Fotó: FORTEPAN)

A trianoni diktátum közelgő 100. évfordulója kapcsán nyílt levéllel fordult Magyarország legfőbb közjogi méltóságaihoz Mihályi Molnár László felvidéki tanár, egykori parlamenti képviselő, az Együttélés Politikai Mozgalom korábbi alelnöke. Levelében nem csak a Magyarországra kényszerített gyilkos diktátum erkölcstelenségéről rántja le a leplet, de a 100. évforduló közeledtével cselekvésre szólít fel a tényfeltárással, tudományos kutatással és a közvélemény – mind itthon, mind külföldön – megfelelő tájékoztatásával kapcsolatban.

 ***

Tisztelt Elnök Urak!
Ideje van a szólásnak, és ideje van a cselekvésnek is. Az első világháború befejezésének és a szégyenletes trianoni békediktátumnak 100. évfordulója közeleg. Elérkezett a határozott tettek ideje! Minden további halogatás, hallgatás, elhallgattatás vagy ködösítés bűnnek számít, mert a hazugságokkal elbódított és engedelmes birkanyájjá alázott emberiséget már a XX. század elején is az anyagias önzés és az erőszak zsákutcájába terelték. Az egymásra uszított népek öldöklésének, embermilliók halálának és az elpusztított értékeknek csupán egyetlen igaz magyarázata lehet: a feszültségekből, viszályokból és háborúkból hasznot húzó hitelezők, fegyvergyártók és befektetők aljas szándéka.

Nem faji, nem vallási, de még csak nem is nemzeti indíttatású ez a világméretű bűntény, mert ezek csak ürügyként szolgáltak és szolgálnak ma is a felvásárolt sajtóval és propagandával gerjesztett, titkosszolgálatokkal szervezett konfliktusokhoz. És hogy a valódi okokra ne derüljön fény, és az igazság kiderítésére ne kerülhessen sor, ezért van szükség az anyagias, istentagadó, emberi és erkölcsi értékeket elutasító magatartásformák liberalizálására, a bűn és az erény egyenrangúsítására, és újabban a megtartó nemzeti és keresztény értékeket őrző közösségek felhígítására, összezavarására, szétzüllesztésére és az országok kamatrabszolgaságba taszítására.
Ideje tehát lerántani a leplet, kimondani az igazságot, megnevezni a bűnösöket, számonkérni a felelősöket, és jóvátenni, amit még lehet!  Mert a háborúkért bűnbakká minősített, vesztessé alázott, megcsonkított népek és országok kisemmizése nem igazságszolgáltatás volt, hanem a haszonélvezők önkényes bíráskodása.

Mert a versailles-i Trianon-kastélyban 1920-ban Magyarországra kényszerített döntés bűntény volt, immár hiteles dokumentumokkal igazolhatóan előre megfontolt módon aljas szándékkal elkövetett erőszak, amely nem csupán az ország kétharmadát szolgáltatta ki gonosz mostoháknak (a befektetőket kiszolgáló kegyenceknek), de a megcsonkított maradék országrészt is cserbenhagyásos áldozatként, kezétől-lábától megfosztottan pusztulásra, illetve önfeladásra ítélte, és ezzel olyan kényszerpályára lökte, amely törvényszerűen vezette a második világháború vesztes csapdájába, amelynek következményeként az újabb békediktátum 1947-ben a trianoni bűntényt a kommunista diktatúra fennhatóságával is megtetézte, miközben háborút kirobbantó, illetve német oldalon harcoló országok kerültek a győztesek közé, mint  a Szovjetunió, Románia  és Szlovákia (jutalmul, mert Csehszlovákia minden jogalap nélkül átadta Kárpátalját a Szovjetuniónak, hogy annak hídfőállása lehessen a Kárpát-medencében vazallusai ellenőrzésére, Beneš pedig cserébe elnyerte Sztálin támogatását a magyarok és németek likvidálásához). Tehát ismét nem a háborús szerepvállalás volt a döntő, hanem egyéb okok játszottak közre az egyes országok besorolásának megítélésekor.
Elsődleges tény, hogy Magyarország nem volt, mert nem is lehetett az első világháború kirobbantója, amivel már a háború alatt is tömény hazugságként vádolták, hogy a háború végén a közvéleménnyel is el tudják fogadtatni az ellene előre eltervezett és elkövetett erőszakot, mint a „bűnös állam megbüntetését”. A csalást és hazugságot az alábbi tényekkel tudjuk cáfolni:

• A Magyar Királyság 1914-ben nem volt független és önálló állam. Ettől 1849-ben nemzetközi erőszak fosztotta meg, és az 1867-es kiegyezés és a duális Monarchia létrejötte  sem külügyi, sem hadügyi kérdésben nem engedett önállóságot. Mindvégig a magyar érdekektől idegen Habsburg császári  akarat érvényesült.
• A világháborút a nagyhatalmak már jó előre, évekkel korábban eltervezték és felkészültek rá (Anglia, Franciaország, Oroszország és Németország is).
• Hiteles dokumentumok igazolják, hogy egy háborúra az Osztrák-Magyar Monarchia készült fel legkevésbé.
• A háborús konfliktust kiprovokáló ürügyet, a merényletet szervező szerb terroristákat mind az orosz, mind pedig a német titkosszolgálat támogatta, hogy a Monarchiát tehessék bűnbakká a háborúért a trónörökös meggyilkolása kapcsán.
• A merénylet után a Monarchia koronatanácsában  a magyar miniszterelnök, Tisza István a háború ellen szavazott. A német diplomácia azon fenyegetése miatt kényszerült beleegyezni egy hónap múltán a császár óhajába, miszerint az elkerülhetetlen háborúban a magyar vétó miatt Németország nem nyújt segítséget  az Erdélyt és Kárpátalját érhető, súlyos magyar veszteséggel járó keleti orosz támadás esetén. Az csak természetes, hogy amikor mégis hadba léptek, akkor tisztségéhez méltó módon mindent megtett a minél sikeresebb és minél kisebb magyar veszteséggel járó hadügyi helyzet biztosításáért. A háború végén, a Monarchia felbomlását követően megszűnt titoktartási kötelezettsége, de miután bejelentette, hogy az Országgyűlés előtt mindent feltár, bérgyilkosok végeztek vele, így a győztesek Párizs melletti „béketárgyalását” nem zavarhatta meg a háború kirobbantásának igaz története, s a francia tankönyvek máig Magyarország döntő felelősségéről írnak.
• Az országhatárok megrajzolásakor, de utána  sem tették lehetővé a népszuverenitás kinyilvánítását, vagyis az önrendelkezési jog alkalmazását. A mai napig sem volt erről népszavazás az elorozott területeken! Csupán egyetlen város kapott rá esélyt, Sopron, amely hűséggel mégis a megcsonkított Magyarországot választotta a Burgenlanddal megjutalmazott Ausztria helyett. Ezt követően ezt az emberi alapjogot nem engedélyezték az utódállamokban, követelőit meghurcolták, sőt megölték, mint például a cseh megszállás elleni pozsonyi tüntetés néhány résztvevőjét (1919. február 12-én 7 halott, 23 súlyos sebesült a sortűz után!).
• A cseh, román, lengyel, szerb esetben hivatkoztak a történelmi jogfolytonosság alkalmazására, a korábbi királyságok területi megújítására, de a Magyar Királyság jogfolytonosságára ez nem vonatkozott, sőt annak területi többségét a szomszédos államalakulatok kapták jutalmul, mint például Magyarország teljes északi területét az egymilliónyi magyar őshonos lakosságával együtt Csehországnak juttatták (egy olyan területet átadva, amit Csehország soha előtte nem birtokolt), amiért Csehszlovákia a francia befektetések érdekszférájába kényszerült (tőlük kaptak hitelt elég magas kamatra például a hadsereg felfegyverzésére, kiképzésére, hadászati művek megépítésére, amit a francia hadseregtől és cégektől rendeltek meg).
• Trianonban hivatkoztak a nemzetiségi határok jogosságára is, de 3,5  milliónyi őshonos magyar által többségben lakott  területet rendeltek idegen uralom alá, például Székelyföldet, Partiumot, Csallóközt, Bodrogközt, Bánátot, Kárpátalját (ahol csehek, illetve szlovákok nem is éltek).
• Valójában a mesterségesen létrehozott új államhatárok kialakításakor csupán az antant hatalmaknak kedvező, főleg francia szempontokból előnyös gazdasági, befektetési és katonai-stratégiai szempontok érvényesültek (nyersanyagforrások, bányák, termőterületek, vasutak, közigazgatási központok, hegyek, folyók elnyerése).
• A Szent Korona alá tartozó terület egyes részeit ideiglenesen bitorló Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió (1945-től Kárpátalja bekebelezője) már felbomlott, ezért a nyomukban hatalmat gyakorló országokkal (Szerbia, Horvátország, Szlovákia és Ukrajna) új megegyezést kell szorgalmazni, főleg az őshonos nemzeti közösségek jogaira vonatkozó  nemzetközi normák alapjait igényelve (önrendelkezés, önigazgatás stb.).

 Elmondható tehát, hogy sem a tisztességet követelő keresztény erkölcsiség, sem az emberséget tápláló görög bölcsesség, sem az igazságosság jogi alapelvei nem kaptak szerepet, csak a nemzetközi nagytőke és pénzvilág hatalmasainak önző érdekei.Ráadásul az utódállamok még a trianoni szerződés követelményeit sem tartották be,mert a területükön élő magyar közösségek statisztikai eltüntetésén (hamisított népszámlálással), fizikai beolvasztásán (iskolarendszeri és anyanyelv-használati korlátozásokkal) vagy szétszóratásán és felhígításán (mesterséges, államilag támogatott betelepítésekkel) fáradoztak, illetve földreform címén a magyarok gazdasági önállóságát és erejét is korlátozták, és az intézkedések ellen a tiltakozókat a többiek megfélemlítésére meghurcolták, bebörtönözték, száműzték. A magyarok ezeken a területeken több mint ezeregyszáz éves őshonosságuk ellenére a mai napig csak jogaikban korlátozott másodrendű állampolgárok. Például az anyanyelvük nem egyenrangú a hivatalos államnyelvvel, önrendelkezési jogukat tiltják, nemzeti történelmük oktatása korlátozott, de kötelező a magyar nemzetet gyalázó hivatalos tananyag tanítása, és a magyar nemzeti jelképek használata államhatalmilag szankcionálható.

 Mindezek ismeretében jogos a követelés, hogy nem szabad tovább sem a magyar népet, sem a világ közvéleményét tudatlanságban, tájékozatlanságban és hazugságban tartani erről az időszakról!
A 100. évforduló közeledtével tehát elvárható, hogy Magyarország vezetése fontosnak tekintse a tényfeltárást és hiteles tájékoztatást mind a tudományos kutatás, mind az oktatás és tömegtájékoztatás terén. Erre a célra jelentős (legalább egy Magyarországon rendezett világesemény támogatására méltányos 10 és 50 milliárd forintnyi) összeggel ki kellene szélesíteni a tényfeltárást és az adatok összehasonlítását a külföldi levéltárakban is, akár külföldi kutatók bevonását is igénybe véve (a Kárpát-medence mellett főleg az azóta szabadabban kutatható angol, francia, olasz, orosz, olasz és amerikai területeken, visszamenőleg legalább a berlini kongresszusig ( 1878).
Feltárni, magyarul is hozzáférhetővé tenni az angol-francia-orosz diplomácia háború előtti és alatti, akkor még titkosított dokumentumait, (például az 1909-es májusi londoni francia-angol megegyezést, vagy az USA hadba lépésének előkészítését, okait, feltételeit, illetve IV. Károly békeajánlatának elutasítását, avagy Olaszország kimaradásának előkészítését a háború elején). Megismertetni, összefoglalni a német-osztrák diplomácia meghatározó elemeit. Kimutatni, hogy milyen bankok és cégek mely országnak, milyen hiteleket nyújtottak, milyen feltételekkel a háború előtt és alatt, majd később az utódállamokban is, és milyen haszonnal járt számukra ez a tevékenység. Elemezni e korszak politikai szereplőinek emlékiratait is, főleg az írásos nyom nélkül maradt háttértárgyalásokra, titkos találkozókra vonatkozó adatokat. Feltárni a kisantant (cseh-román-szerb) bizalmas egyeztető találkozók anyagait, a Magyarország és a magyarok ellen foganatosított terveket. Feltárni a nemzetközi szabadkőműves, bolsevik, cionista és pénzügyi szervezetek befolyásolási rendszerét Magyarország nemzeti és keresztény jellegének felbomlasztására, államiságának felszámolására, idegen érdekek hatalomra juttatására. Nyilvánosságra hozni magyarul is a versailles-i tárgyalások Magyarországot érintő jegyzőkönyveit. Összegyűjteni és közzétenni Károlyi Mihály, Kun Béla és társaik szerepét Magyarország tönkretételében 1918-1919 folyamán. Fejlesztési támogatásban részesíteni azokat az intézményeket és szervezeteket, amelyek eddig is jelentős eredményeket mutattak fel a tényfeltárás terén (Trianon Múzeum, Trianon Társaság, Magyarok Világszövetsége, Rákóczi Szövetség, Trianoni Szemle stb.).

Ezeket a kutatási eredményeket a szakmai konferenciák keretében elvégzett egyeztetés után sürgősen belefoglalni az egyetemi oktatásba, tankönyvírásba, valamint a pedagógusok szakmai továbbképzésébe. A feldolgozott szakmai anyagok alapján ismeretterjesztő könyvek, filmek, sajtóanyagok elkészítésére kiírt pályázatokkal megcélozni a magyar közönséget határokra való tekintet nélkül, és a világnyelvekre (és a szomszédos népek nyelveire) lefordítva eljuttatni külföldi könyvtárakba, egyetemekre, intézményekhez és diplomáciai testületekhez.
Ilyen megalapozottsággal lehet elkezdeni, bár sok évtizedes késedelemmel az önrendelkezés megadásának igénylését, a bűnös és igazságtalan döntések felülvizsgálását és a jóvátételi követelmények kidolgozását és benyújtását.

A realitások ismeretében nem kell csodálkoznunk, ha mindezt nem fogják jó szemmel nézni sem a háborús befektetők haszonélvezőinek örökösei, sem az elrabolt területekkel indokolatlanul megjutalmazott országok vezetői. Tudjuk, hogy az Európai Unióban nem népszerűek Magyarország legjogosabb emberi értékeket védelmező intézkedései sem, de a közvéleménynek meg kell tudnia, hogy a mai demokratikusnak nevezett országok valójában a pénzvilág által közvetve vagy közvetlenül manipuláltan működő rendszerek, és éppen ezért összeomlásra vannak ítélve, mert nem tarthatók fel büntetlenül hosszú ideig.  Olyan szövetségeseket kell találnunk, akiknek a keresztény értékrend és a nemzeti közösség megtartása értéket jelent, vagy legalább nem viszonyulnak hozzá ellenszenvvel.

Magyarország és a magyar nemzet csak úgy tudja kivédeni, hogy ne maradjon a romok alatt (mint már többször is a XX. században), ha minden téren felkészülten néz szembe a várható eseményekkel, és nem adja fel azt az emberi értékrendet és mértéket, ami eddig megtartotta egy évezrednél is hosszabb ideig Európa közepén: a keresztény és nemzeti identitását! Mert magyarként lettünk keresztények, és keresztényként tudtunk megmaradni magyarnak! Szent István, Szent László, IV. Béla, Hunyadi János és Mátyás, Zrínyi és Rákóczi, Kossuth és Széchenyi, Esterházy János és Márton Áron püspök is ezért élt és halt. Számunkra sem marad igazabb és jobb választás, bármely oldalról is nézzük, ebben kell közösséget vállalnunk. S aki ezt elveti, azt sem zárjuk ki, de tudnia kell, hogy önmagát rekeszti ki nemzeti egységünkből.
Mi, akiket nem a végzet, hanem az emberi aljasság juttatott idegen uralom alá, gonosz mostohák kezére, nem mondtunk le soha igazi édesanyánkról (bár vannak, akik meginogtak, és elfelejtették édesanyánk arcát, nevét és ölelését), és édesanyánk sem mondott le rólunk, bár gyakran csábították bűnre a lelkéből kifordult világ hatalmasai és kerítői, hogy mondjon le gyermekeiről, tagadja meg őket, s nyugodjon bele a megváltoztathatatlanba. Mi tudjuk, látjuk, tapasztaljuk, hogy a „népek Krisztusaként” Golgotát járunk, olyat, amivel már a jövendőért is megbűnhődtünk talán, de reménykedünk, bízunk és hiszünk a feltámadásban nemzetünk számára is.
Tisztelt Elnök urak !

Kérem Önöket, hogy ilyen reménységgel és hittel cselekedjenek a nemzetünk sorsa iránti felelősség kötelezettségével járó tisztségükben. Velünk az Isten!
Tisztelettel: Mihályi Molnár László,
1992-ben a felvidéki magyarok választott képviselője az utolsó előtti és utolsó csehszlovák parlamentben, a magyar frakció (Coexistencia) vezetője, az Együttélés Politikai Mozgalom akkori alelnöke

Kelt Szepsiben (Felvidék) az Úr 2017. esztendejében, Szent István napján

Írta: Mihályi Molnár László

Szavazásnál tudatták, hogy megfosztották szlovák állampolgárságától

„Tudatos állampolgárként kötelességemnek éreztem, hogy részt vegyek a mai önkormányzati szavazáson. Számomra talán eddig ez lett a legizgalmasabb, pedig nem is úgy indult….” – kezdi bejegyzését a komáromi Pallér Péter, a Jobbik felvidéki szervezője.

Mint kiderült: tudta nélkül megfosztották szlovák állampolgárságától, törölték a választói névjegyzékből, mindezt úgy, hogy e döntésekről nemhogy indokolást, de még értesítést sem kapott.

Arról, hogy működik ma egy, az EU magjához tartozó jogállam, Pallér Péter a következőket írta közösségi oldalán:
„Nyújtom a személyimet, keresik a nevemet a névjegyzékben, majd egyre izgatottabb telefonálgatásba kezdenek. Hívták az önkormányzatot, majd a járási választási bizottságot, végül a bevándorlási hivatalt.

Kiderült, hogy 2018. április 8-ai dátummal megfosztottak a szlovák állampolgárságomtól, amiről én semmiféle hivatalos végzést vagy értesítést nem kaptam!

Ráadásul a lakossági nyilvántartásból is töröltek, onnantól kezdve lényegében hajléktalan idegennek számítok a szülőföldemen…. Mindenféle idegen etnikumok szavazhattak, de számomra ezt nem tették lehetővé! Megcsúfolva saját alkotmányukat, ily módon is gyengítve a magyar érdekképviselet szavazóbázisát.”
Pallér Péter elárulta: jövő héten felkeresi a városi hivatal illetékes osztályát, hogy adjanak magyarázatot arra, mi alapján törölték őt a lakossági jegyzékből, mik alapján szüntették meg állandó lakhelyét. „Konzultálok az ügyvédemmel is és elképzelhető, hogy bírósághoz fordulok”.
Szávay István, az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának jobbikos tagja megdöbbentőnek és felháborítónak nevezte a történteket. Hozzátette ugyanakkor, hogy a jogtipró állampolgársági törvény rendre lemarad a magyar-szlovák kétoldalú találkozók napirendjéről, a magyar kormány semmilyen érdemi lépést nem tett a jogszabály visszavonása érdekében.
Ennek tükrében visszásnak és hamisnak tartja a Magyarország és Szlovákia közötti “kiváló viszonyról” szóló kormányzati propagandaszövegeket.

Felvidék.ma

Tóta W. Árpád: „A büdös magyar migránsokba seggtől szájig beléjük állították a pallost”

A „magyar banditák”, a „büdös magyar migránsok” végigrabolták, gyújtogatták, erőszakolták egész Európát, de az európai lovagok szerencsére „telibe szarták” az ő illiberális világképüket, és „seggtől szájig beléjük állították a pallost” – írta a buzgó honszeretetéről ismert Tóta W. Árpád mai publicisztikájában a hvg.hu-n. A szerző a mai magyaroknak is üzent, lehetőségként fölvillantva, hogy esetleg visszamehetnének Ázsiába…

 

Magyar ember nem lop, csak kalandozik címmel írt újabb himnuszt a magyarsághoz Tóta W. Árpád. Apropóját az adta, hogy a magyar rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást az Elios-ügyben. A szerző – mielőtt a „kalandozó” magyarokra rátérne – azon dühöng egy sort, hogyhogy nem húzták még karóba Orbánt és családját, holott a balliberális publicisták már olyan szépen megfogalmazták előre az ítéletet. Ezután viszont megindító módon vall az őt fojtogató hazaszeretetről, a magyarság iránti odaadó rajongásáról, történelmünk beható ismeretéről. Sorai hűen tükrözik, mit jelent egy tűzről pattant mai liberális honfitársunk számára a magyarság, az együvé tartozás, a közös kultúra és történelem. A sorsközösség. Sorait szó szerint kell idéznem, hogy mindenkihez feltétlenül eljussanak!

Árpád fejedelem sem állította hadbíróság elé az Európát végigfosztogató vitézeit, hanem kitüntette őket. A rablást, gyújtogatást és erőszakot – »kalandozást« – pedig nem jogi határozatok állították le, hanem az augsburgi csata. Ott az történt, hogy a büdös magyar migránsok ugyan váltig állították, hogy ők bűncselekmény hiányában, sőt mellőzésével dúlják éppen a falvakat és kolostorokat. Ám az európai lovagok telibe szarták az ő játékszabályaikat és illiberális világképüket, és seggtől szájig beléjük állították a pallost. Ezután a magyar banditák bátran hazaszaladtak, és elújságolták, hogy kurva nagy verés jár most már a kalandozásért.

Szerzőnk szükségét érzi tehát, hogy fölvillantsa olvasói előtt azokat az ismereteket, amelyeket a módszerváltás előtti történelemórákon a buksijába vertek. Dicsérendő, hogy alaposan bemagolta a leckét, és egész jól emlékszik, mit olvasott a Rákosi Mátyás, Révai József és Aczél György szellemiségében íródott történelemkönyvekben. (A magyar egy „bűnös nép”, az „utolsó csatlós”, a legalja, csak vereségeink voltak – azokra emlékezzünk, szégyelljük magunkat, mindenről mi tehetünk. Satöbbi.) Kár, hogy azóta eltelt nagyjából harminc év, a kommunisták – ha el nem is tűntek, de legalább – átalakultak, és ami még fontosabb: új történelemtankönyvek készültek. Ezekből már szőrmentén az is kiderül, hogy nem fosztogatás, zsákmányszerzés, erőszakolás vezette dicső eleinket, hanem államérdek, honvédelem. Az sem mellékes, hogy 907-ben az akkori Európa sereget küldött ránk azzal a dicső céllal, hogy a magyarokat „kiirtsák” – csakhogy nem jött össze nekik. (Akkor sem.)

Sok érdekes olvasmányt ajánlhatnánk Tóta W.-nek a témában, de minek: ha eddig nem tette, ezután sem olvasná el azokat. Így hát csak ezt az egyet biggyesztem ide: ez a hvg.hu-val „baráti” 24.hu-ról való, így van rá fél százalék esély, hogy Tóta W. esetleg rákattint. A cikkecske tisztességgel összefoglalja, miért torz az a szemlélet, amit évtizedekig tanítottak Árpádék (mármint Árpád fejedelemék) hadjáratairól.

Mehetünk Ázsiába

De vissza Tóta W. írásművéhez! Ő, miután „banditának” és „büdös migránsnak” nevezte eleinket, illetőleg a nyugati lovagok válaszcsapását – a saját érdeklődési körének megfelelő nyelvezettel – plasztikusan érzékeltette („seggtől szájig”), a magyar jövendőt, az előttünk álló lehetőségeket is a szájára vette:

Ebből aztán értettek, kisvártatva felvették a kereszténységet, és ma már milyen büszkék rá. Na pont így lesz ez a liberális demokráciával is. Esetleg visszamegyünk Ázsiába, de az már a mi bajunk lesz, meg Ady Endréé.

Nem, dehogy küldi ő vissza a magyarságot Ázsiába! Hiszen odatette a mondat elejére, hogy „esetleg”. Miért is küldené? Hiszen egész cikkéből csak úgy árad az a lángoló szerelem, amit szülőhazája iránt érez.

Ugyanez a lángoló honszerelem vezette a tollát, amikor például az ötvenhatos szabadságharcunkról a minap azt írta: „1956-ban a kelkáposzta-főzelékért és a gépsonkáért harcoltunk”. Vagy amikor a magyarság drámai fogyása kapcsán pár hónapja megnyugtatta a nemzetet: „Most sem kevesen vagyunk, hanem buták.” Továbbá kifejtette: „Nosza, ezt számoljuk ki: mibe kerül felnevelni egy átlagmagyart, és hogyan aránylanak a képességei egy hasonló árú automatáéhoz? Megéri-e magyart tenyészteni?” Szerinte kár a népességfogyáson rugózni, nem fontos, hogy többen legyünk, mint most, mert: „A ma kikényszerített gyerekeket holnap el kell tartani, vagy éhen halnak. Nem erősek leszünk velük, hanem rosszabbul járunk, mint a muszlim tömegekkel”.

Be kell valljam, Tóta W. Árpád cikkeit egyre nagyobb lelkesedéssel várom, mivel egy-egy ilyen alávaló, gonosz mélyütése jobban „összerántja”, megerősíti a patrióta magyarokat, mint egy egyszerű, hazaszerető írás. Szóval csak így tovább!

https://pestisracok.hu

Terítéken a román parlamentben a székely terrorper elítéltjeinek ügye

Napirendjére tűzte a bukaresti parlament emberi jogi bizottsága a terrorizmus vádjával elítélt Beke István és Szőcs Zoltán ügyét, a keddi meghallgatáson részt vettek a családtagok, valamint a vádlottak ügyvédei is. Románia Parlamentjének ingerküszöbét is elérte a székely terrorper elítéltjeinek ügye.

 Kulcsár-Terza József képviselő, a testület tagja lapunknak elmondta, nehezen tudta meggyőzni a román politikusokat a megbeszélés fontosságáról, azonban ragaszkodott ehhez, szerinte ugyanis nemcsak két ártatlan ember életéről, hanem a magyar közösség megbélyegzéséről van szó. A Magyar Polgári Párt (MPP) politikusa azt tartja a meghallgatás legfontosabb mozzanatának, hogy a Beke család ügyvédje kifejtette: mondvacsinált ügyről van szó, amit titkosszolgálatok kreáltak, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két aktivistáját bizonyítékok nélkül ítélték el. Hatásos volt, hogy mindezt a román parlament bizottságában egy román ember mondta ki – szögezte le a politikus.

 Az ülésen Benkő Erika arról beszélt, hogy a magyar közösség visszautasítja a „székely terrorizmusról” szóló diskurzust. Az RMDSZ parlamenti képviselője az emberi jogi bizottság ülésén hangsúlyozta: a magyar közösség számára a Beke–Szőcs-ügy hamis és fabrikált, tekintve, hogy teljességgel hiányoznak a feltételezett terroristák elleni konkrét bizonyítékok. Benkő szerint a magyarok politikai eszköznek tekintik az ügyet, amit az állami erőszakszervek a közösség egésze ellen használtak fel, egyfajta precedensteremtési próbálkozásként, holott a romániai magyarság folyamatosan békés úton, demokratikus módszerekkel élt és él politikai célkitűzései megvalósítása érdekében.

 Kulcsár-Terza József szerint a bizottság tagjai megértőnek bizonyultak, és arra vonatkozó tanácsokat fogalmaztak meg, miként lehet enyhíteni a fogvatartottak helyzetén. Daniel Vasile, a roma kisebbség parlamenti képviselője például a meghallgatás végén úgy vélekedett: az elítélteket megfosztották a tisztességes eljáráshoz való jogtól. Az emberi jogi bizottság keddi ülésén eldöntötték, hogy átirattal keresik meg a nép ügyvédjét és az Emberi Jogok Intézetét az üggyel kapcsolatban, továbbá a testület elítéltekkel és fogvatartottakkal foglalkozó albizottsága felkeresi a csíkszeredai börtön parancsnokát, és a helyszínen tájékozódik a fogvatartottak életkörülményeiről.

 Kulcsár-Terza József szerint a bizottság ülésén készült jegyzőkönyv segítheti a védelem jogi képviselőit a fellebbezés, illetve a strasbourgi emberjogi bírósághoz benyújtott óvás során. A képviselő hangsúlyozta, bonyolult ügyről van szó, hiszen emberi sorsok forognak kockán, éppen ezért jó dolog, hogy a Beke és Szőcs család tagjai, valamint a fogvatartottak ügyvédei kifejthetik álláspontjukat.

Szekelyhon.ro

Multikultit és liberalizmust propagáló, nemzetellenes reklámmal rukkolt elő a Telekom

Folyamatos magyarverések Szabadkán?

Miközben a politikusok a foteljeikből nem győzik mantrázni, hogy a szerb-magyar kapcsolatok történelmi csúcson vannak, addig a utcákon egész más képet fest a délvidéki magyarság helyzete.

Portálunkat a napokban több fiatal is megkereste, akik arról számoltak be, hogy támadás érte őket a nemzetiségük miatt. Információink szerint szerdán csak Szabadkán három(!) magyarellenes incidens is történt.

Ezek oka talán lehet az is, hogy rengeteg délvidéki fiatal tért haza a Mindenszentek és hallottak napja alkalmával szülőföldjére, ahol találkoztak az itthon élő vagy épp szintén hazalátogató barátaikkal. Így néhány napra Szabadka utcáin is több lett a magyar szó, ami sajnos bántja egyesek fülét.

A Fasizmus Áldozatainak Terénél például egy nagyobb, kb 15 fős magyar társaságra rontottak rá. Az elmondásuk szerint az övékénél is népesebb támadó társaságnál baseball ütők voltak, illetve elő került egy sokkoló is. Az addig békésen beszélgető és iszogató magyar fiatalokat teljesen váratlanul érte a támadás, amely miatt futásnak eredtek, de nem mindenkinek sikerült elmenekülnie. Egyik fiatalt a fején találtak egy ütővel és többükét megrúgták, megütötték. Szerencsére a néhány zúzódás, illetve a fejre mért csapás következtében keletkezett púpon kívül senki sem sérült meg komolyabban és a társaság feljelentést sem tett az ügyben.

Innen nem messze, a szabadkai tejpiacnál is rátámadtak egy kisebb magyar társaságra. A magyarul beszélgető srácoknak nekirontó szerb fiatalt végül a barátai tudták csak megfékezni és elvonszolni a helyszínről, itt súlyosabb sérüléseket szerzett a megtámadott magyar fiatal, arcán és testén több ökölnyom és zúzódás is keletkezett. Ők feljelentést is tettek, sőt a rendőrök azóta felderítették a támadó kilétét, főleg mivel nem volt már ismeretlen a számukra.

A harmadik eset pedig a szabadkai Sax klub mellett történt az utcán, ahol egy kisebb magyar társaság sétált, fiatal fiúk és lányok párban, amikor nemzeti alapon kezdték őket mocskolni. “Mit kerestek ti magyarok itt?” – ordította nekik oda egy férfi, amikor meghallotta, hogy magyarul beszélnek. Majd ezt további, szintén a magyarokat mocskoló szavak követték. A fiatalok azonban “tudomást sem véve” az őket ért inzultusról, a nyíltan verekedést kiprovokálni próbáló társaságot inkább maguk mögött hagyták.

A leírt esetekről egyébként nemrégiben egy videofelvételen is beszélt egy szabadkai fiatal, Garai Gergely. Aki maga is elmondta, hogy épp ez a magyarellenes légkör és a folyamatos nemzeti alapú feszültség az, ami nagyon sok fiatalt elűz a Délvidékről vagy épp visszatartja őket abban, hogy visszajöjjenek a szülőföldjükre.

Sajnos a délvidéki magyar valóság egész mást mutat, mint amit egyes politikusaink pártszékházakból és tárgyaló asztalok mellől vagy épp budapesti irodákból hangoztatnak. A szerb-magyar történelmi barátság híre sajnos a jelek szerint még nem jutott el a temerini, óbecsei vagy épp a szabadkai utcákig.

http://delhir.info/