2020. január 22., szerda

Sem a feliratok, sem a zászlók nem maradhatnak Tusnádfürdőn

A Bukaresti Törvényszék döntése értelmében nem maradhatnak a tusnádfürdői városháza előtti zászlórudakra felhúzott székely, illetve városzászlók. Az elsőfokú ítélet ellen várhatóan fellebbezni fognak. Több mint egy évvel a per indítása után született elsőfokú ítélet a tusnádfürdői városháza előtti székely és városzászlók ügyében, amelyek eltávolítását a Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) kezdeményezte. Az első tárgyalást még a Hargita Megyei Törvényszéken tartották, amely helyt adott a tusnádfürdőiek azon kifogásának, hogy az említett ítélőszék területileg nem illetékes a bírósági eljárás lefolytatására, és úgy döntött, hogy átadja az ügycsomót a Bukaresti Törvényszéknek – a panaszos egyesületet ugyanis Bukarestben jegyezték be. A per így a Bukaresti Törvényszéken folytatódott, ott viszont egy ideig szüneteltették a tárgyalást, mert jogerős ítéletre vártak abban a perben, amelyet Árus Zsolt civil jogvédő az ADEC felszámolása érdekében kezdeményezett.


 Miután Árus nem járt sikerrel, a zászlóper is folytatódott, és nemrég megszületett az ítélet. Nem járt sikerrel Árus Zsolt Tanasă egyesülete elleni pere Nem számolják fel a Méltóságért Európában Polgári Egyesületet (ADEC), amelyet a magyar és székely jelképek elleni persorozata tett ismertté. A bíróság jogerősen elutasította Árus Zsolt gyergyószentmiklósi civil jogvédő erre vonatkozó keresetét, aki szerint az ítélet jogszerűtlen. A Bukaresti Törvényszék ennek értelmében kötelezte Tusnádfürdő polgármesterét a panaszos egyesület kérésének teljesítésére, azaz a székely- és városzászló eltávolítására.  Az új tusnádfürdői városháza avatóünnepségén, 2017 nyarán húzták fel az erre a célra felállított rudakra a zöld és fehér színeket, illetve a város címerét is megjelenítő városzászlót, valamint a székely lobogót a román és az európai uniós zászlók mellé.

 Az ADEC beadványában az 1994-ből származó, Románia zászlajának kitűzésére is vonatkozó 75-ös számú törvény és a 2001-ből származó 1157-es kormányhatározat előírásaira hivatkozva kérte a székely zászló eltávolítását. A két jogszabály előírja, hogy más országok zászlóit csak a román trikolórral együtt lehet kitűzni közterületeken hivatalos alkalmakkor, az egyesület pedig ezt úgy értelmezi, hogy csak a román és az uniós zászló lehet folyamatosan kitűzve középületeken vagy közterületeken. A városzászló esetében a 2015-ből származó 141-es számú törvényre hivatkoztak, amely szerint csak az a lobogó minősül hivatalosan egy közigazgatási egység saját zászlajának, amelynek elfogadásáról kormányhatározat rendelkezik, a tusnádfürdői pedig nem teljesíti ezt a feltételt. Kérdésünkre Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere úgy nyilatkozott, megvárják a bírósági ítélet írásbeli közlését, és utána döntenek a folytatásról, amely várhatóan a fellebbezés lesz. 2018-ban az új városházát magyarul és angolul megnevező, a homlokzaton elhelyezett feliratok eltávolítása érdekében indított pert jogerősen megnyerte az ADEC, de mivel a bíróság tévedésből a Községháza felirat eltávolításáról rendelkezett, így azok még a helyükön maradhattak. Időközben viszont a bíróság kijavította a hibát, és a nemrég érkezett jogerős végzésben már a Városháza megnevezés szerepel. A polgármester szerint most jogászokkal konzultálnak a további lépésekről.

Szekelyhon.ro

2020. január 15., szerda

Gaudiék beperelték a “Kolozsvári Szalonna” nevű szennyportált magyargyűlölet miatt

A magyar nemzeti közösséghez való tartozáshoz és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogok megsértése miatt keresetet nyújtott be a Kolozsvári Szalonna nevű balliberális blog ellen Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő és a 2006 őszi tüntetések két vezetője. Az ellenzéki portál a közelmúltban minősíthetetlen stílusban gyalázta a magyarokat, történelmi tragédiáinkon gúnyolódott – ezt elégelték meg a felperesek, akik a bocsánatkérésen túl több százezres sérelemdíjat is követelnek az oldalt működtető kolozsvári székhelyű egyesülettől.
Alig egy hónapja újabb magyargyalázó cikk jelent meg a Kolozsvári Szalonna nevű ellenzéki heccoldalon. A csaknem ötvenezer facebookos kedvelővel rendelkező, tehát sajnálatos módon igen sokak lelkét mérgező oldal szerzője, egy bizonyos Vogronics András Trianonon, a magyarság történelmén gúnyolódott, és arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a magyar egy hitvány, másokat ok nélkül gyilkolászó, kollektíven bűnös nép, amelynek szégyellnie kéne magát – de legalábbis nincs mire büszkének lennie. Néhány idézet a remekműből, amely egyébként „Ugyanazt a szart lapátoljuk, amit évszázadok alatt összehordtunk maguknak” címmel jelent meg:
Megint én leszek a negatív meg a demagóg, de feltenném a kérdést: mi a faszra legyen büszke ez a nép? (…)Szent Istvánon azért elgondolkodnék: hogy mégis mitől lett szent? Legyilkoltatta a saját népéből azokat, akik nem vették fel a kereszténységet. Fasza, nagy taps! Most nem wikipédiázok, de gondolom több ezer halottja volt a kereszténykedésünknek. (…) jött Hunyadi – az is gyilkolászott egy kicsit a török ellenében.
(…) Rákóczi sem a nép, hanem inkább önös, tyúkszaros érdekek miatt szabadságharcol. Persze itt is hullik a magyar, mint a légy, de sebaj.
(…) Szipi-szopi, Trianon.
(…) De ha van ember, aki ártott mind fizikailag, mind mentálisan ennek a népnek, akkor az Horthy volt.
(…) Önmeghasonulunk, lapítunk, lopunk, csalunk, jattolunk, hálapénzelünk, összekacsintunk, okoskodunk, megoldjuk okosban. A magyar már csak ilyen.
(…) de ha 1000 év is kevés volt, akkor ne csodálkozzunk, hogy ugyanazt a szart lapátoljuk, amit évszázadok alatt összehordtunk maguknak.

A sértő cikk megjelenése után Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője, a Tégy a magyargyűlölet ellen! elnevezésű nemzeti akció életre hívója azt nyilatkozta portálunknak: ez az iromány olyan súlyos sértéseket tartalmaz, amelyek fölvethetik egy kollektív személyiségi jogi kereset lehetőségét. (Gaudi egyébként éppen az egyre szaporodó magyarellenes megnyilvánulások miatt hívta életre a Tégy a magyargyűlölet ellen! nevű mozgalmat, amely ezen jelenségekkel szemben kíván föllépni a jog és a nyilvánosság eszközével.)

IRÁNY A BÍRÓSÁG!
Azóta eltelt csaknem egy hónap, és Gaudi-Nagy Tamás most arról tájékoztatta a PestiSrácok.hu-t, hogy benyújtotta személyiségi jogi keresetét a Fővárosi Törvényszékre. Rajta kívül két felperes van: Gonda László és Bene Gábor, akik a 2006 őszi Kossuth téri tüntetések vezetői voltak. Az alperes pedig a Kolozsvári Szalonna-oldalt működtető kolozsvári székhelyű cég, az Asociatia Analogika Egyesület. A rendkívül alapos, 22 oldalas (!) beadványban a felperesek azt kérik, a bíróság mondja ki, hogy az egyesület megsértette a magyar nemzeti közösséghez tartozáshoz, illetve az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogaikat, amelyek Magyarország Alaptörvénye és a Polgári törvénykönyv szerint is fokozott védettséget élveznek. (Elvileg. Gyakorlatilag viszont a magyarságot mostanáig következmények nélkül lehetett kollektíven sértegetni a balliberális sajtóban – P. T.)
Gaudiék beadványukban azt kérik: a bíróság törölje a fenti jogsértő idézeteket a cikkből, kérjen bocsánatot a felperesektől és rajtuk keresztül a magyar nemzet minden tagjától, továbbá fizessen egyetemlegesen 600 ezer forint (plusz a jogerős ítéletig számított késedelmi kamatot). A perirat külön kiemeli: az alaptörvény egyértelműen kijelöli a közösségekkel szembeni véleménynyilvánítás korlátait. Nevezetesen, a IX. cikk (5) bekezdése kimondja:
A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek – törvényben meghatározottak szerint – jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni.
A felperesek szerint egyértelmű, hogy az alaptörvény e rendelkezéseibe ütközik a cikk nyolc kifogásolt idézete, amelyek minden jóérzésű, hazájára büszke magyar ember méltóságát sértik, függetlenül attól, hogy az illető világnézetileg hova sorolja magát. A beadvány ezután hosszasan elemzi, hogy az ominózus mondatok miért történelemhamisítóak és jogsértőek.
A polgári per fejleményeiről természetesen beszámolunk. Persze, ismerve az „érzékenyített” magyar bírók és bíróságok „érzékenységét” a magyarságot érő sérelmekre (lásd: például ezt a hasonló ügyben született tavaly októberi ítéletüket), hatalmas illúzióink nincsenek… Ám a remény hal meg utoljára.

Elemi.hu

Romák terrorizálják Gidófalva lakosságát

Romák garázdálkodnak Gidófalván 


Gidófalva községben a romák agyba-főbe vernek adófizető polgárokat, ittasan életveszélyesen megfenyegetik őket, engedély nélkül építkeznek, közterületen tartják a szemetet. A hatóságok szerint halálos fenyegetés esetén a sértett dolga írásos panaszt benyújtani, a környezetvédők jegyzőkönyveket állítanak ki – és annyi.
A szombaton fejszével és lapáttal kivitelezett bántalmazásba torkolló eseményekről a Gidófalvához tartozó Étfalva-Zoltánban lakó Máthé István számolt be lapunknak. A sértett EMNP-színekben megválasztott helyi tanácsos Gidófalván. Azt állítja, Étfalva-Zoltánban, ahol a lakosság közel fele roma, általánosan ismertek azok a módszerek, amelyekkel utóbbiaknak sikerül kivonni magukat a törvény hatálya alól például adófizetési kérdésekben, de mint az alábbi eset mutatja, nem csak azokban.

Máthé István felelősségének tudatában jelentette, hogy a faluban egy telekkönyvezetlen, 50 áras telken törvénytelenül építkezik az egyik család. A polgármesteri hivatal és az építkezési felügyelet emiatt büntetést rótt ki rájuk, illetve egyéves határidőn belül arra kötelezte az építkezőt, szerezze be a hiányzó engedélyeket. Az M. család az épületet felhúzta, és beleköltözött (Gidófalván számtalan hasonló ilyen eset van, jelezte a tanácsos). Ám nemcsak saját telküket használják (amelyért amúgy sem fizetnek ingatlanadót), hanem egy legalább akkora mezőgazdasági területet is, ráadásul kültelken, közterületen.
Az Olt-parton bontanak régi autókat, hogy abból az ócskavasat hasznosítsák, ami pedig hasznosíthatatlan, az ott marad szétszórva. Máthé ezt is jelentette a környezetvédelmi őrségnek, amely felszólította az érintetteket, szüntessék be ezt a tevékenységet, ám ennél több nem történt. Mindezek miatt a helyi tanácsos magára haragította a három nemzedékből álló családot, amelynek egyik férfitagja ittas állapotában több ízben is halállal fenyegette.
A hétvégén erőszakoskodtak, verekedtek
A roma férfiak magatartását jellemzi, hogy egy ízben Máthé élettársának szolgálati autója előtt is elállták az utat, mert azt hitték, feljelentette őket falopásért, ugyanis tanúja volt annak, amint szekerükön fát szállítottak. Az incidens fényes nappal, az egymással szemben lévő polgármesteri hivatal és a rendőrörs között, a falu főútján és központjában történt, ám a rendőrparancsnok nem tartotta fontosnak, hogy kimenjen a hangos szóváltásra. A júniusi eset miatt iktatott panaszra máig sincs hivatalos válasz.
A hétvégén szintet lépett a konfliktus. A szomszédjának egy kapu hegesztésénél segédkező Máthét ismét fenyegetni kezdte az ittasan hőbörgő M. L., hogy „megöli, megnyúzza, elégeti, mint egy patkányt”. A tanácsos barátja mobiljáról hívta élettársát, hogy hozza a telefonját, tudja rögzíteni az incidenst, tanúsítani az esetet. A 112-es sürgősségi hívószámon a rendőrségnek is jelezte a konfliktust, illetve intézkedésre szólította fel az egyenruhásokat is, ám még az érkező nőt is ki kellett szabadítania a rátámadó M. kezéből. Családja nőtagjai ugyan haza akarták cibálni az ittas férfit, ám eközben megindultak annak szomszédjai is lapáttal, fejszével, és rá is húztak egyet a ház tulajdonosának nagybátyjára; őt kezén és karján megvágták, a róla lecsúszó lapát Máthé István fejét is elérte. A verekedésben eltűnt, kiesett a kezéből telefonja is, melyen több korábbi fenyegetőzés volt rögzítve.

Erősítésre volt szükség
A megtámadottaknak sikerült visszahúzódni a kapun belül a házba, ismét hívták a rendőrséget. Jó félóra eltelt, míg a helyi rendőrparancsnok végre helyszínre ért, ám arra hivatkozott, hogy erősítésre van szüksége (korábban már őt is meglökdösték az M. család tagjai). Még egy negyedóra eltelt, míg Szentgyörgyről megérkezett a rendőrség speciális egysége, ők több verekedőt bevittek kihallgatásra, ám reggelre mindenki otthon volt. A helyi rendőr szerint a telefont hajnalban megtalálták, ám arról már éjjel 3-kor valaki letörölte a terhelő felvételeket.
– Elvárják tőlünk, hogy a faluban a rend érdekében cselekedjünk, de ha a hivatalok ennyire cselekvésképtelenek, akármi megtörténhet velünk. Hátborzongató, ami itt folyik, minek kell még megtörténnie, hogy lépjenek? Be van kamerázva házunk, telkünk, de az utcán is félnünk kell ezután? – tette fel a kérdést a helyi tanácsos, aki nehezményezi, hogy csak a tisztességes emberekre alkalmazzák a szabályokat, a Tega is csak őket bünteti, ha nem teszik ki a szemetet, az adót is csak tőlük hajtják be, a cigányoktól végrehajtóval sem lehet behajtani semmit, holott általában, mint az M. családnak is, több autójuk, lovuk is van. A polgármesteri hivatal pedig évről évre görgeti maga előtt ezt a nem kicsi adósságot, amely a kifizetetlen büntetésekből, adókból származik. Nem kis pénz, tavaly 80 ezer lejre rúgó összegről volt szó.
Mint a faluban beszélik, a roma közösséget az éppen szombaton elhunyt gidófalvi polgármester még tudta úgy-ahogy kezelni, a nagyobb konfliktusokat eddig azért még elkerülték. A verekedéskor is azt kiabálták Máthénak a cigányok, akik akkor még nem tudtak a halálesetről, hogy „úgyis Berdére szavazunk, te meg elmész a faluból!”
A megyei rendőrségen tudnak az esetről, az intézmény szóvivője közölte, hogy egy 22, illetve 42 éves férfi bántalmazott három másikat, két 51, ill. egy 58 évest, a helyszínen egy orvosi csapat ellátta egyikőjük sebesülését, ami nem igényelt kórházi ellátást. Az elkövetőknek bűnügyi dossziét nyitottak. A halállal való fenyegetőzés miatt a sértettnek kell külön írásos panaszt benyújtani, csak ennek nyomán indíthatnak eljárást.
A környezetvédelmi őrség igazgatója, Lucian Cândea is tud az esetről, és ígérte, ismételten utánanéz, fennáll-e még a szemetelés közterületen. Amúgy nem egyedi eset, mondta, több per is folyamatban van hasonló ügyek miatt, de „a törvénynek mindenkire egyformán kell vonatkoznia”.




2020. január 11., szombat

Egyre gyakoribb a szerb-magyar vegyesházasság a Délvidéken


A Szerbiában 2018-ban házasságot kötött 36.321 párból 2018-ban összesen 669 szerb-magyar, illetve 177 szerb-montenegrói, 152 szerb-macedón,131 szerb-vlach, 112  szerb-cigány,  64 szerb-albán,  59 szerb-bosnyák pár lépett frigyre, derül ki a Köztársasági Statisztikai Intézet (RZS) demográfiai felmérésébő.

Egy tanulmányban Badis László a 2002–2010-es népesedési adatokat figyelembe véve a következőket írja: “Amennyiben magyar férfi köt vegyesházasságot, a gyermeke hozzávetőlegesen 50%-ban az apja nemzeti identitását örökli. Abban az esetben, ha egy magyar nő köt vegyesházasságot, a születendő gyermek mindössze 30%-ban identifikálja magát anyja nemzeti hovatartozása után. Látható tehát, hogy az asszimiláció felgyorsul a vegyesházasságokban, főleg a következő generáció nemzeti identitásválasztásában.” – írja Badis.

A legutóbbi népszámlálás szerint a nagyjából hétmillió lelket számláló Szerbia lakosságának 3,5%-a magyar nemzetiségű, akik a kétmilliós Vajdaság tartomány (a történelmi magyar Bácska, és Bánság egy része) lakosságának 13%-át teszik ki a maguk 250 000 főnyi lélekszámával. Becslések szerint azonban a valós számuk már alig éri el a kétszázezret, aminek elsősorban az elvándorlás, a tragikus demográfiai mutatók, és nem utolsó sorban a vegyes házasságok okozta asszimiláció az oka.

Delhir.info

2020. január 9., csütörtök

A DK-sok gyalázták meg a csepeli Wass Albert szobor avatását

Wass Albert szobrot avattak Csepelen. A magyargyűlölő ellenzék persze kapva kapott az alkalmon, hogy az új főpolgármester példáját követve fasisztázzák az erdélyi írót. A “nagyszabású” demonstráció mintegy két percig tartott, az egyik transzparensre a “provokáció” feliratot tették, egy másikon Radnóti Töredék című versének első sorát, egy harmadikon pedig “Wass Albert, nem kérjük” felirat szerepelt. A performansz nem sokáig tartott, a békés emlékezők elzavarták a provokátorokat – írja a Pestisracok.hu. 


A Radnóti Miklós Művelődési Ház előtti parkban avatta fel Wass Albert szobrát Tarlós István és Borbély Lénárd, Csepel polgármestere. Vélhetőleg a helyszín csíphette az ellenzék szemét, mert ugyan az eseményre a hideg ellenére rengeteg Wass Albert tisztelő érkezett, szégyenletes módon nem maradt el a DK-s provokáció sem.

KÉT PERCET SEM BÍRTAK

A nagyszabású tüntetésre mintegy 10-12 nyugdíjas korú gyurcsányista aktivista érkezett, akik “provokáció” és “Wass Albert, nem kérjük” feliratú transzparenssel akarták megzavarni az eseményt, viszont a hidegben mintegy két és fél percet bírtak, majd a megemlékezők erőteljes kérésére, sietve távoztak a helyszínről. 
Az ellenzéki dárdahegyek transzparenseire ráfért még Radnóti Miklós 1944-ben íródott Töredék című versének első sora (“Oly korban éltem én e földön”), azt sugallva, hogy Wass Albert a fasiszta eszmék követője lett volna. Pedig a tüntetők Radnóti verséből simán magukra, pontosabban eszmei vezetőjükre is ráismerhettek volna, hiszen a költemény néhány sora ( “mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős”) bizony a kommunista rendszer vezető embertípusára is ráillik. Ez azonban nem zavarta egyiket sem, performanszuk valójában csak indokolatlan bomlasztásra volt jó, valódi üzenet nélkül. Egyébiránt onnan tudjuk, hogy a “megmozdulást” a DK szervezte, hogy a mélyenszántó transzpartensek az önkormányzati választásra készült plakátok hátuljára voltak írva/nyomtatva, szóval nem világos, hogy egy független megmozdulásnak akarták-e láttatni a dolgot és ennyire alkalmatlanok, vagy nagyon szerették volna, ha mindenki tudja, Gyurcsány Ferenc áll a gyűlölködés hátterében.

VAN MÉG REMÉNY

Csepel polgármestere a PestiSrácok.hu-nak elmondta, szerinte tudatlanság áll a Wass Albert gyűlölet hátterében, bíznak a csepeliekben, hogy vigyázni fognak a szoborra, de az egész parkot bekamerázták. Borbély Lénárd arról is beszélt, hogy elég sokat elárul Wass Albertről, hogy az amerikaiak, akiknél a legjobban működik a demokrácia soha nem adták ki az írót. A szoboravatás utáni emlékesten egyébként a közönség könnyes szemmel hallgatta végig a megemlékezést, ami tulajdonképpen azt jelenti, van még remény.

2020. január 8., szerda

Kit zavar, ha több magyar születik?

Új év kezdetén minden egyházközségben nyilvánosságra hozzák az adott település felekezetének demográfiai mérlegét: hány gyerek született és hány elhalálozás volt az előző esztendőben. Történelmi egyházainknak megbízható kimutatásuk van arról, hogy népszaporulat vagy népességfogyás szempontjából hogyan állunk Erdélyben.

  Igaz, összességében nem jók ezek az eredmények, de egyes becslések szerint mégis több településen megállt a magyarság fogyása, sőt vannak helyek, ahol gyarapodunk. Ez főleg nagyvárosok vonzáskörzetében érzékelhető leginkább, ahol a környező „alvó” falvak magyar lakossága nem csökken, hanem gyarapszik. Ami annak köszönhető, hogy ezekbe a falvakba más vidékekről érkezett, fiatal családok telepednek le, akik gyerekeket vállalnak, így az „élhetőbb” nagyvárosok vonzáskörzete nem néptelenedik el. De nemcsak erdélyi nagyvárosokra jellemző ez, hanem több székelyföldi kisebb településre is. Ami mindenképpen jövőbe mutató trend. Igaz, ennek nem mindenki örül: állítólag a román hatóságok, a különböző többségi állami „háttérintézmények” egyáltalán nem.

Több olyan magyar település polgármesterével beszélgettem az elmúlt években, akik számomra eléggé meghökkentő jelenségről számoltak be. Amikor egy-egy magyar faluban beindult a népességgyarapodás, eléggé furcsa módon – mintegy beintésre – tömegesen megjelentek a román betelepülök, a lakásvásárlók, akik bármekkora összeget kifizettek az ingatlanokért. Így történhetett meg, hogy a rendszerváltás után színmagyar erdélyi falvaknak rövid idő alatt 10–20 százalékos román kisebbsége lett, az újabb és újabb többségi ingatlanvásárlók révén ez a szám pedig folyamatosan növekszik.

 A jelenségről nemcsak helyi önkormányzati képviselők vagy polgármesterek számolnak be jobbára háttérbeszélgetések, baráti csevegések formájában, hanem magasabb rangú erdélyi magyar politikusok is szóvá teszik. Legutóbb Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke beszélt nekem erről, jelezve, hogy Székelyföld két megyéjében egyértelműen kimutatható: a 2011-es népszámlálás adatainak nyilvánosságra hozatalát és kiértékelését követően, 2012-től indult be a jól körülírható magyarellenes román hatósági nyomás, miután a bukaresti hatóságok rádöbbentek, hogy sem Háromszéken, sem Hargita megyében nem csökken a magyarság részaránya, hanem lassan, de biztosan nő, úgymond a románság „rovására”. Azaz kevesebb román ereszt itt gyökeret, mint amennyi Bukarestből elvárható volna. Az RMDSZ-es elöljáró szerint ezek a statisztikák aggasztják a bukaresti hivatalosságokat, hiszen az egységes román nemzetállam mítoszában rosszul mutat, ha éppen az a kisebbség gyarapszik, amelyet a pokolba kíván a többségi politikum és társadalom egyaránt. Életszerű felvetés tehát, hogy a román hatalom titkos műhelyeiben különféle forgatókönyveken dolgoznak, amivel nagyobb számban lehetne szülőföldje elhagyására bírni az erdélyi magyarságot. Többségi szempontból bizony elkeserítő lehet megtapasztalni azt az igen tragikus jelenséget, amikor a románok nagyobb arányban menekülnek mioritikus országukból, mint a magyarok. Ki érti ezt?

 A jelenséggel hivatalos szinten is foglalkozni kellene, nem csak helyi esetekként kéne kezelni. Megtalálni a módját az adatok magyar feldolgozásának és nyilvánosságra hozatalának. Ha az egyik fél ezt titokban – komoly intézményrendszertől megtámogatva – felügyeli és keresi rá az „ellenszereket”, akkor a jelenséget elszenvedő alanynak, az erdélyi magyarságnak mindezt a közbeszéd tárgyává kell tennie. Egy-egy probléma megoldásában a nyilvánosság szerepe eleve félsiker, hiszen az ellenfél a láthatatlanban, a sötétben szövögeti terveit. A többségi hatalomnak ezek az elképzelései eleve kisebbségellenesek, tehát sokkal hatékonyabban kellene idehaza és nemzetközi szinten is tematizálni. Ami egyelőre csak szóbeszéd szintjén létezik, de a jelenség ettől még valós.

https://kronikaonline.ro

2020. január 7., kedd

Magyar falunévtáblát rongáltak meg az Ungvári járásban



Ismeretlen tettesek megrongálták az ungvári járási Homokon a településnevet jelző magyar feliratú táblát. A rongálást bizonyító képet egy Facebook-felhasználó tette közzé közösségi oldalán.
A hozzászólásokból kiderül, hogy a település másik végén található tábla is hasonló állapotban van.
Az okok ismeretlenek. Tény azonban, hogy a homoki kistérségben december végén tartottak választásokat. Azt viszont nem lehet tudni, hogy a rongálásoknak van-e köze a választás eredményéhez.
Kárpátalja.ma


2020. január 5., vasárnap

Fekete festékszóróval fújták le a magyar feliratot több helységnévtáblán is Udvarhelyszéken

Több helységnévtáblán is fekete festékszóróval fújták le a magyar feliratot Udvarhelyszéken vasárnapra virradóra. Az egyik érintett település vezetője szerint egyértelműen etnikai indíttatású rongálás történt.

                                      • Fotó: Erdély Bálint Előd

Egyelőre ismeretlen elkövetők Székelyudvarhelyen, Máréfalván és Székelyszentléleken is befestették a helységnévtáblák egy részét szombatról vasárnapra virradóra. Mivel kizárólag a települések magyar elnevezését fújták be fekete festékkel, feltételezhetően nemzetiségi vonatkozása is van a cselekménynek, magyarellenes provokációról lehet szó.  Székelyudvarhelyen a város Csíkszereda felőli kijáratánál a település végét jelző táblát festették le, Máréfalva Csíkszereda felőli végében a település kezdetét jelző táblát, Székelyszentlélek Székelyudvarhely felőli határában pedig mindkét helységnévtáblán befestették a magyar feliratot. •

                                Forrás: Kovács Imre máréfalvi polgármester Facebook-oldala

A Székelyudvarhelyi Helyi Rendőrség vasárnap reggel kapott bejelentést a cselekményről, már dolgoznak az elkövetők beazonosításán – nyilatkozta érdeklődésünkre László Szabolcs, az egység vezetője. Elmondta, a város kijáratainál térfigyelő kamerák működnek, de a felvételek tartalmáról érdemben még nem tud nyilatkozni. Mivel a város területén történt az eset, a helyi rendőrség foglalkozik az üggyel, viszont az még nem egyértelmű, hogy milyen jogi besorolást kap a tett. Ha rongálás gyanújával indul eljárás, akkor át kell adniuk az ügyet az állami rendőrségnek, ha kihágásnak minősül, akkor a helyi rendőrség mindenképpen megbírságolja az elkövetőket – közölte László Szabolcs. Máréfalva polgármestere, Kovács Imre saját Facebook-oldalán is reagált a cselekményre vasárnap délelőtt. A bejegyzésben felhívta a figyelmet arra, hogy kizárólag a magyar feliratot festette le az elkövető. Az eset ismét arra emlékeztet minket, hogy az ország, amelyben élünk nem védi kellőképpen a kisebbségben élők jogait, ezzel is ellehetetlenítve a békés együttélést, etnikai feszültséget keltve. A rongálás mindnyájunkra nézve sértő, hiszen ezeknek a kétnyelvű tábláknak szimbolikus jelentőségük van, annak a bizonyítékai, hogy minden ember egyenlő tagja a közösségnek, nemzetiségétől függetlenül” – írja bejegyzésében. Portálunk megkeresésére Kovács Imre elmondta, meglátása szerint az elkövetőknek van helyismerete, gyakran megfordulnak Udvarhelyszéken és előzetes terepszemlét is végezhettek, ugyanis Máréfalván éppen azon a helységnévtáblán festették le a magyar feliratot, amely kívül került a térfigyelő kamera látóterén. Ennek ellenére visszanézik a felvételek, hátha a képsorok alapján mégis sikerül az elkövetők nyomára akadni, és hétfőn feljelentést is tesznek a rendőrségen. „Ez egy nagyon kitervelt munka volt” – fogalmazott a rongálásról Kovács Imre. Mivel a lefestett táblák a 13A jelzésű országút mentén vannak elhelyezve, a településjelzések helyreállításában az Országos Útügyi Vállalat megyei kirendeltsége az illetékes. A vállalat gyorsan reagált az esetre: vasárnap délelőtt a lefestett máréfalvi és székelyudvarhelyi táblákat is eltávolították, nem sokkal 10 óra után már csak a festékszóróval befújt székelyszentléleki táblák voltak még a helyükön.

Szekelyhon.ro

2019. december 26., csütörtök

Nem csendülhetett fel magyar ének szenteste a csángóföldi Pusztina katolikus templomában

Megtagadta a pusztinai plébános, hogy magyar ének hangozzék el a csángóföldi település katolikus templomában szenteste. Bár úgy tűnt, hogy a magyar nyelvű mise egy évvel ezelőtti bákói engedélyezése enyhülést hoz, az egyház továbbra is akadályokat gördít a moldvai magyarok anyanyelvhasználata elé.

 Nyisztor Tinka néprajzkutató a Krónikának szerdán elmondta, vasárnap azzal a kéréssel fordult Augustin Benchea pusztinai plébánoshoz, hogy a helyi imacsoport tagjaival szeretnének egy magyar éneket előadni szenteste a katolikus templomban. A Bákó megyei falu katolikus lelkésze újabb, írásos megkeresés nyomán kedden elektronikus levélben arra hivatkozva utasította el a kérést, hogy megbeszélte a helyi egyháztanáccsal, ám annak tagjai nem értettek egyet „kolindák” elhangzásával a mise alatt vagy utána. Nyisztor Tinka szerint azonban nem igaz, hogy az egyháztanács ellenezné a magyar éneket, ebbe nincs is beleszólása, mindez csak ürügy a plébános részéről, hogy a felelősséget áthárítása a falusiakra.

 „Én arra gondoltam, hogy az éjféli mise kiváló alkalom lenne arra, hogy magyarul énekeljünk, de a pap ezzel az ócska diktatórikus módszerrel elutasította. Miközben én küszködök, hogy megtanítsam a csángóknak a magyar énekeket, a magyar nyelvet, a papok temetik a nyelvünket. Olyan sötétség van a fejükben, hogy késsel lehet vágni” – panaszolta lapunknak a tanulmányai után szülőfalujába visszatért néprajzkutató. A helyi Szent István Egyesület elnöke kérdésünkre elmondta, bár a moldvai csángók örömmel és reménykedve fogadták a jászvásári római katolikus püspökség idén januárban született jóváhagyását, amelyben engedélyezte havi egy magyar mise megtartását Bákóban, a döntés nem tekinthető jelentős áttörésnek.

 A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége egyházi ügyekben illetékes korábbi alelnöke hozzátette, a havi egy mise is a katolikus papok ellenállása közepette zajlik, akik nem küldenek kántort az istentiszteletre, amit nem is hirdetnek a csángó falvakban. „Miután megkaptuk az engedélyt a magyar nyelvű misére, a bukaresti nuncius azt tanácsolta nekünk, hogy őrizzük a magyar kultúránkat, énekeljük a régi énekeinket a misén. Mégis hogy ápoljuk a nyelvet, ha énekelni se szabad magyarul a templomban? Hol és mikor gyakoroljuk a magyar kultúránkat, amikor az emberek már nem tudják a miserendet, a papok többsége pedig szabotálja a magyar misét?” – sorjázta a kérdéseket a pusztinai etnográfus. Nyisztor Tinkától megtudtuk, jövőre felkeresi az ügyben az idén augusztusban kinevezett Iosif Păuleț jászvásári püspököt, valamint a bukaresti nunciust is. A jászvásári római katolikus püspökség – 1884-es fennállása óta először – idén januárban engedélyezte, hogy havi egy magyar misét tartsanak a bákói Szent Miklós plébániatemplomban.

 A moldvai csángók magyar misézésre vonatkozó kéréseit korábban rendszeresen elutasította az egyházmegyét 1990-től idén augusztusig vezető Petru Gherghel jászvásári püspök, aki korábban kijelentette: csak akkor engedélyezi a magyar misét, ha megbizonyosodik róla, hogy a hívek legkevesebb két százaléka nem érti a román nyelvet. A volt püspök később arra hivatkozva utasította el a magyar misét, hogy a csángó nyelv nem magyar nyelv.

Nyisztor Tinka – aki az elmúlt évtizedek során két kötetet kitevő levelezést folytatott különböző egyházi elöljárókkal az ügyben – a Krónikának elmondta, a moldvai magyar katolikusok látogatják a magyar misét, és mindent megtesznek azért, hogy a csángóföldi falvakból is minél több ember részt vegyen ezeken. Ugyanakkor továbbra is fenntartják a követelésüket, hogy vezessék be a magyar miséket mindazokban a csángó falvakban, ahol igény van erre. A jászvásári püspökséghez tartozó nyolc moldvai megyében – a püspökség honlapján közölt adatok szerint – több mint kétszázezer római katolikus hívet tartanak számon. Magyar kutatók 30-40-ezerre becsülik azoknak a moldvai katolikusoknak a számát, akik beszélik a magyar nyelv valamely nyelvjárását.

Kronika.ro

2019. december 23., hétfő

Soros álciviljei miatt kerülhetnek szabadlábra veszélyes bűnözök

Az elmúlt időszakban több, a magyar bíróságok által hozott botrányos ítélet rázta meg a hazai közvéleményt, ugyanis a bíróságok érthetetlen okoknál fogva engedélyezték, hogy feltételesen szabadlábra kerüljenek olyan közveszélyes bűnözők, aki később visszaesőkké váltak. A bírói gyakorlat kapcsán felmerült annak a gyanúja, hogy külföldről finanszírozott, a magyar igazságszolgáltatás szereplőinek érzékenyítő képzéseket tartó szervezetek jelentős szerepet játszottak a botrányos ítéletekben. A külföldről finanszírozott NGO-k közül kiemelkedik a Soros György finanszírozta Magyar Helsinki Bizottság. Az Origo a téma kapcsán megkereste ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt, aki elmondta: örvendetes, hogy az OBH előző elnöke, Handó Tünde a bíróságok tekintetében megszüntette ezeket a képzéseket. Ugyanakkor az ügyvédeknek a Helsinki Bizottság még mindig tart ilyen jellegű, érzékenyítő tréningeket.
Ahogy arról az Origo már több alkalommal is beszámolt, a Magyar Helsinki Bizottság a hazai igazságszolgáltatás szereplőinek tartott érzékenyítő jellegű képzéseket, amelyeken két fő szempontot tartottak szem előtt, egyrészt a bűnözők védelmét helyezték az áldozatok érdekei elé, másrészt a migránsokat próbálták meg pozitív színben feltüntetni. 
A Helsinki Bizottság logójaForrás: Facebook
A Soros György által is pénzelt Helsinki Bizottság több száz bírónak, ügyvédnek és ügyésznek tartott érzékenyítő tréningeket, abból a célból, hogy a bűnözők jogait minél inkább kihangsúlyozzák, miközben az áldozatok védelmével nem sokat törődtek. Ennek az lett az eredménye, hogy a hazai bíróságok számos bűnözőt helyeztek feltételesen szabadlábra, akik így a büntetésüknek csak a töredékét kellett letöltsék. 

Számos esetben ezek a kiengedett bűnözők visszaesőkké váltak, jó példa erre a győri családirtó, aki a büntetése felét sem kellett letöltse, ráadásul annak ellenére engedték ki, hogy a büntetés-végrehajtás ezzel nem értett egyet, nem mellesleg a börtönben is volt fegyelmi ügye és új pszichológiai szakvélemény sem készült róla.

Megjegyzendő, hogy a későbbi családirtót az a Szombathelyi Törvényszék helyezte feltételesen szabadlábra, amely engedélyezte Marian Cozma kézilabdázó egyik gyilkosának, Sztojka Ivánnak a szabadulását is, 4 és fél évvel azelőtt, hogy letelt volna a 13 éves büntetése.
Sztojka Iván a Cozma-per tárgyalásán. Igen, ő is jó magaviselet miatt szabadult korábban
Sztojka Iván is visszaesővé vált, ugyanis novemberben újra letartóztatták őt egy nő prostitúcióra kényszerítése miatt.

Egy másik nagyon fontos ügy, amiben a Helsinki Bizottság érzékenyítette a magyar igazságszolgáltatás alkalmazottait, a migráció volt. 
Ráadásul arra is volt példa, hogy a Helsinki Bizottság jogászai – főképp migránsok ügyében - bírósági képviseletet is elláttak, azaz előfordulhat, hogy az érzékenyítő kiképző szembekerül az érzékenyített bíróval a tárgyalóteremben.
Ennek részben az vetett véget, amikor  2019 májusában az Országos Bírói Hivatal egyértelművé tette, hogy nem támogatja a bírák részvételét a Helsinki érzékenyítő képzésein. 
A magyar büntetés-végrehajtási szervezet, az Országos Rendőr-főkapitányság és az akkori Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal még 2017 októberében felbontotta megállapodását a Helsinki Bizottsággal.

Ugyanakkor az érzékenyített bírók akár továbbra is használhatják a Helsinkitől kapott irányelveket,
a magyar ügyvédeknek a sorosista szervezet pedig még gond nélkül rendezhet képzéseknek álcázott érzékenyítőket, továbbá folyamatosan toboroz migránsokat védő ügyvédeket. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Helsinki Bizottság nemcsak a hazai porondon, hanem a nemzetközi színtéren is elszenvedett egy nagyon súlyos vereséget.
2019 novemberében ugyanis a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága a magyar államnak adott igazat a menedékkérő migránsok tranzitzónában tartásával kapcsolatban, és kimondta, hogy a röszkei tranzitzónában való tartózkodás nem számított jogellenes fogva tartásnak.

Ifj. Lomnici Zoltán szerint is problémás a Helsinki Bizottság gyakorlata

Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász az Origo megkeresésére általánosságban véve elmondta, hogy a baloldali és liberális büntetőpolitika megengedőbb, mint a konzervatív, amely az eltérő ideológiai felfogásra vezethető vissza.
Ifj. Lomnici ZoltánFotó: Polyak Attila - Origo
Arra is utalt, hogy a hazai jogvédőnek álcázott szervezetek rendre előbbit kérik számon az aktuális kormányzatokon. Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a jobboldali kurzusok rendpártisága növelheti érdemben a polgárok biztonságérzetét.

Az alkotmányjogász szerint sokak számára megütközést keltő volt, hogy a külföldről finanszírozott szervezetek, mint például a Magyar Helsinki Bizottság érzékenyítő tréningeket tartottak magyar bírák számára, hiszen rendkívül fontos, hogy a bíróságok intaktsága a független működés szempontjából megkérdőjelezhetetlen legyen, ezért is üdvözlendő, hogy  az Országos Bírósági Hivatal (OBH) előző elnöke, Handó Tünde megszüntette ezeket a képzéseket – fűzte hozzá Lomnici.
Az alkotmányjogász megjegyezte, hogy abban az esetben, ha olyan civil szervezetek, mint például a Helsinki Bizottság ügyében dönt egy olyan bírói tanács, amelynek tagját korábban az adott szervezet érzékenyítési képzésben részesítette, akkor összeférhetetlenségi aggályok merülhetnek fel az adott eljárás tekintetében.

Azt pedig határozottan vissza kell utasítani, hogy a külföldről finanszírozott civilek és a velük kötelében mozgó sajtóorgánumok úgy befolyásolják az ítélkezési gyakorlatot, hogy a számukra nem tetsző, általuk enyhének, vagy épp ellenkezőleg, túl szigorúnak ítélt döntés bíráját kipellengérezve nyomás alá helyezzék az igazságszolgáltatást – hangsúlyozta Lomnici.
Az alkotmányjogász kiemelte, hogy az ügyvédekre is nyomást gyakoroltak korábban egyes balliberális médiumok, a HVG például egy ügyvédlistát tett közzé olyan ügyvédekről, akiket kormányközelinek minősítettek,  ez az akció azonban megfelelő és arányos következmények nélkül maradt.

Vissza kell szorítani tehát azt a jelenlegi ellenzéki gyakorlatot, hogy jogvédői vagy újságírói köntösbe öltöztetik az igazságszolgáltatás - számukra nem megfelelően működő - szereplőinek megbélyegzését.
Lomnici Zoltán szerint a fentiek alapján konklúzióként kijelenthető, hogy bár a magyar igazságszolgáltatást a rendszerváltásig részben külső kontroll alatt tartották, kiemelten fontos, hogy ez a sérelmes gyakorlat soha ne térhessen vissza hazánkba.  Ezért is nemzetbiztonsági kérdés a külföldről pénzelt NGO-k munkájának folyamatos figyelemmel kísérése.

Origo.hu